Miért nincs a zongorán minden egész hang között egy fél hang?

Ez az ún. diatonikus dúr-skálán alapul, ami az alap hangskála, egy egyszerű vidám, színes érzetet keltő hangnem. Az, hogy fekete vagy fehér, és hogy hova esik, csupán egy interpretáció.

Itt találsz erről bővebben infót, a matematikájáról is.

[link]

[link]

Azért ott vannak a fehérek és a fekete billentyűk, ahol, mert a fehérek reprezentálják a dúr-hangnem hangkáláját. Lehetne pl. moll is (és van még pár), akkor máshol lennének a feketék. Ez egy tudatos döntés eredménye volt. Egy depressziós valószínűleg a moll-skálát favorizálta volna.

Az első már megadta a választ. Kell egy kis szolfézs h megértsd, mert szolfézsismeret nélkül a zongorát tekintve tényleg értelmetlennek tűnik.

Ma, a jól temperált hangskála egy kiválasztott oktávjának hangjai a következő 12 hang:

C (fehér)

Cisz/Desz (fekete)

D (fehér)

Disz/Esz (fekete)

E/Fesz (fehér)

F/Eisz (fehér)

Fisz/Gesz (fekete)

G (fehér)

Gisz/Asz (fekete)

A (fehér)

Aisz/B (fekete)

H/Cesz (fehér)

Hogy a per jellel elválasztott nevek közül melyiket kell mondani, az az adott hangnemtől, illetve az aktuális módosító jelzésektől (#, b, feloldójel) függ.

Hogy mitől jól temperált? Azért, mert régen még nem egyeztek a per jellel elválasztott hangok egymással, pl. a gesz mélyebb volt a fisznél. Ez még abban a korban játszódott, amikor egy dallam mindig ugyanabban a hangnemben szólt, nem voltak transzponálások. A billentyűs hangszerek (csembalók) egy konkrét hangenmre voltak hangolva: pl. egy C hangolású csembalón nem lehetett eljátszani egy A dúros darabot. Hogy könnyedén lehessen hangnemi átmeneteket alkalmazni, megalkották a temperálást, amely enharmóniailag egyenlővé tette a perjellel elválasztott hangokat, tehát ha leütsz egy fiszt meg leütsz egy geszt, ugyanazt a billentyűt fogod leütni, de zeneileg ma is megkülönböztetjük őket az adott hangnemtől függően, és hibásnak számít, ha kottában geszt írsz fisz helyett vagy fordítva, ugyanis zeneelméletileg nem ugyanarról a hangról van szó.