A One Direction rajongók (és akik általában azt a műfajt hallgatják) miért szólják le sok esetben a rockot és metált?

Szia!

Én szeretem a One Direcction-t, de a metált és a rockot is. Sőt a rockot még jobban. Azért mert szóják le (tisztelet a kivételnek) mert azt szeretik, azt szokták meg, és fircsának és talán durvának találják az ilyen típusú zenét.

"És a rockerek is épp eleget szidják a többi műfajt..."

Kösz az általánosítást,talán még oda írhattad volna,hogy: Tisztelet a kivételnek...

Hát baz+! Pont a directionerek szidják a metált????? Ez fordítva van kiscsillag! -_-"

"én is mondhatnám hogy csak nyávognak"

hát a rockerek mondják is -_-"

Hát én nem mondok ilyet pedig rocker vagyok.

És ezzel bebizonyítottad,hogy a directionerek szidják a metált...

Én rocker vagyok, de szerintem azért van ez, mert aki egy bizonyos zenestílust szeret, az a másikat felületesen ismeri, és csak a legkirívóbb példákat hallotta. Pl. én sem szeretem az olyan rockot, ahol már tényleg nagyon hörögnek, vagy húrtépés az egész. De pl. egy Jon Bon Jovi soha életében nem hörgött, mégis rock zene, a '80-es években pedig (akkori) metál volt. De Mondjuk Tarja Turunen (bocsánat, ha rosszul írtam) is elég ritkán hörög.

Viszont mi rockerek sem rendelkezünk a legnagyobb rálátással a pop zenére. Például mondjuk Robbie Williams hangja elég mély és karcos, szóval, ha nem is jön be a stílusa, nyávogásnak semmiképpen nem nevezhető. De pl. Ricky Martinnak is mély hangja van (most az tök mindegy, hogy ki szereti).

És van egy banda, a '80-as években voltak híresek, a RATT, na nekik például az énekesük Steven Piercy elég magas tartományokba megy, de sokan Steven Tyler vagy Freddie Mercury (időnkénti) nyávogásait is nehezen viselik. (Pl.: Aerosmith: Pink, Queen: Pain is so close to pleasure, csak hogy példát is mondjak.)

De például rappet sem hallgatok, ezért a legkirívóbb dolgok jutnak csak el hozzá, nekem így például az az elképzelésem a rapről, hogy abban folyton káromkodnak. Ez biztos nem igaz, és egy rappert sem akarok megsérteni, csak arra akarok rávilágítani, hogy vannak ilyen szereotíp képek, amik azoknak a fejében élnek, akik nem annyira mélyedtek el a zenében. Vagy a fiataloknak, akik nem ismerik annyira behatóbban a zene történetét. De ez nem az ő hibájuk, mert nekünk is vannak sztereotípiáink (az enyém pl. az, hogy a pop zenék szövege semmi értelmesről nem szól, ellenben a rockkal, de biztos erre is van számtalan ellenpélda).