Szerintetek baj az, ha egy együttes sok év után már nem olyan stílusban játszik, mint régen?

Egy egészséges stílusfejlődés nem árt, sőt hasznos is, én csak azt nem szeretem amikor egy együttes megtagadja a gyökereit, régi önmagát, esetleg úgy hátat fordít a hiteles régi énjéhéz, hogy felcserélődik az egy sokkal populárisabb, jelentéktelnebb, hiteltelenebb önmagára.

Ezért nem szeretem amikor egy rock n' roll-nak induló banda (rolling stones, aerosmith, guns n' roses) elkezd ilyen hányadék nyálas számokat énekelni, amikor régen azt állították magukról hogy ők milyen kemények. De azt se szeretem ha pl. FankaDeli aki régen egy autentikus rapper volt, hiteles volt hogy ő a suhancok közül jön, ennek ellenére van szíve, és nem tetszik neki ahogy ők viselkednek, és ki szeretne ebből a szellemi létromlásból törni. Itt voltak olyan számai (ezt most, nagyszámok törvénye, álmodtam) amiből tökéletesen tükrözte a saját szubkultúráját, hogy ott mennyire nincs erkölcs, hűség, becsület, de akár nagyobb hatalmakhoz is fordult mint média, vagy egyáltalán az ország. De mára már ő is hátat fordított önmagának, először elkezdte a Jobbikot reklámozni, meg azt mondogatni hogy ő mekkora magyar, majd ezt teljesen elfeledve elkezdett ilyen pirospirula hívő lenni, örökké azt mondta hogy becsippelnek minket, stb. Mára meg már egy spirituális vezető lett. Ez az örökös szerepváltogatás már hiteltelen és nevetséges, a hozzá társuló zene meg populáris és felejthető. Nagy kár érte is.

Az egészséges stílusfejlődésre mondhatnám példának a Metallica-t, akik indultak egy sokkal undergroundabb, csak bizonyos rétegeket megmozgató thrash metal bandának, majd a régi önmaguknak nem hátat fordítva ezt exportálták a mainstrem-be, és letették pályájuk talán legjobb albumát (black album). Ekkor egy heavy metal hangzásuk volt, ám azóta azt is továbbfejlesztették, igaz nem egy magasabb szintre, de még mindig egy hiteles, önmagukhoz hű és zenelieg több mint korrekt szintre, alternatív és garage rock világába. Azóta már nem csinálnak nagy albumokat, néha a heavy, néha a thrash hangzáshoz térnek vissza, de a lényeg hogy '92-be elérték a csúcst és addig is, és utána is úgy újultak meg hogy sosem hazudtolták meg önmagukat (mind tartalom, mind hangzás terén), és sosem váltották aprópénzre a tehetségük, hanem megújulásaiknak oka, mindig egy új, önmagukhoz hiteles és a banda életében friss stílus kipróbálása volt, az új stílusba a régi zenéjük átexportálása volt.

De pozitív példának még említhetném David Bowie-t aki a pop kaméleonjaként ismert, többször megújult pályafutása során, ezzel zenei stílusok előfutárává válva. Először még pszichedelikus rock volt a műfaja, majd glam rock, krautrock, később disco, és még sorolhatnám, mert még rengeteg stílusa volt.

A Pink Floyd is pozitív példa, akik Barret kiválása előtt még pszichedelikusban játszottak, később Waters lett a zenekar frontembere, vele először a klasszikust ötvözték az elektronikus zenével, majd 2 albumon keresztül elektronikusabb, művészibb hangzásuk volt, aztán a The Wall meg lett egy brutál erejű, friss, és máig talán "legmodernebb" Pink Floyd album, ami az előzőkhöz nem is hasonlítható, sokkal kifinomultabb korong volt. Majd kis hanyatlás után jött Gilmour frontemberré válásával egy újabb megújulás, itt az utolsó két albumon keresztül megtapasztalhattuk az ő sajátos, lazító zenei világát, ami Watersre egyáltalán nem volt jellemző.

*lemaradt...

Még annyit akartam írni, hogy tehát az egészséges stílusfejlődés, megújulás, mind zeneileg, mind szövegileg nem árt, sőt így tud egy zenekar minnél több nagyszerű albumot kiadni, és minnél több idejig fentmaradni, mert ha a fent említett Pink Floyd is például ugyanazt a TDSOTM-os hangzást játszotta volna 20 évig akkor fele ennyire sem tartaná a közvélemény. Viszont ez csak akkor érdemes ha van még valami a tarsolyunkban, nem szabad erőltetni, és figyelni kell hogy hitelesek maradjunk, ne forduljunk túlságosan önmagunkkal szembe, vagy ha ezt is tesszük ne olyan hevűlettel és ne annyiszor mint Fankadeli.

Tehát hasznos a megújulás, új kapukat nyithat, ám ezt csak óvatosan, megfontoltan szabad, figyelve régi önmagunkra, hirtelen vezérlésből, ötlettelenül, önmagunkat meghazudtolva megújulni felesleges és káros a projektre nézve.

bocsi hogy néha bénán fogalmaztam, csak sietve írtam, ezt a nagy fogalmazási hibámat szeretném kijavítani:

"De azt se szeretem ha pl. FankaDeli aki régen egy autentikus rapper volt, hiteles volt hogy ő a suhancok közül jön, ennek ellenére van szíve, és nem tetszik neki ahogy ők viselkednek, és ki szeretne ebből a szellemi létromlásból törni."

Az elejét kijavítanám: De említhetnénk FankaDelit is, aki régen egy autentikus....

Szerintem nem baj, én szeretem, ha egy együttes kipróbálja magát többféle stílusban, feltéve, ha a minőség megmarad, de azért ha valakitől várunk valamit és homlokegyenest mást csinál, az azért sokkolóan tud hatni. Persze megszokja az ember és meg is szereti, de az első reakciók nem biztos, hogy pozitívak.

Meg ugye van a minőség-ingadozás is. Ez már kevésbé jó dolog, de teljesen érthető, hogy van ahonnan már nincs tovább, de a kevésbé jó is lehet még azért tök jó.

A Metallica úgy ment a mainstrem felé a black-albummal, hogy a minőségből egy cseppet sem adott le. Másrészt viszont annyira nem is ismert. Van rajta 1-2 szám, amit mindenki hallott már a többiről a többségnek fogalma sincs.

Nem tudom mennyire tudatos ez, mikor elkészítették az albumot, ők mindig azt mondták, hogy ha valaha slágert írnak az csak véletlen lehet.

Pénzük meg volt már akkor is nem kevés.

Huh, ez nem így volt.

Nem mentek a divat felé. A metal zene soha nem volt divat, még akkoriban sem, hanem pont a Metallica miatt lett valamennyire népszerűbb, ha úgy tetszik "divat".

Ők tették széles kőrben ismerté a metal zenét.