Valaki csak akkor játszhat profin egy hangszeren ha már fiatal korában elkezdi?

A gyerekek jobban haladnak az első leckékkel, ragad rájuk az uncsi rész is, főleg ha nem is unják annyira. Mellé még szeretnek játszani is, ami mindig magában hordozza a tanulást és a gyakorlást. Nekik ilyenkor nagyon nagy szükségük van egy jó mesterre, aki szigorúan a helyes módok felé tereli őket, pontosabban kizárólag a helyes úton engedi gyakorolni őket, tehát a játék is komoly felkészültséggel, a bevált módon megy. Zenénél ez nagyon kijön.

Mégis valahogy a művész nemigen bújik elő a harmadik iksz előtt, ez miért lehet? :)

Szerintem dogma, hogy gyerekként kezdve nem lehetsz igazán jó, vagy hogy jelentősen nehezebb lenne. Inkább a gyerekkori (nem is kicsi) szenvedős emlék jótékony feledésbe merülése, és a játékosság miatti fokozott bearanyozódása lehet a dogma mögött... :) A mai képességeidről semmit nem mond, hogy bárki szerint valószínűleg mire lettél volna képes gyerekként. Valljuk be, akiben kezd a művész testet ölteni, még jobb esélyekkel indul el egy hangszer megtanulásában, mint egy gyerek, aki (nagyon kevés kivételtől eltekintve) gyakorlatilag vak magára a szépségre, és szinte csak a szolfézs rettentő nehézségeivel harcol.

Én úgy láttam, hogy aki valóban korosabban szeretett meg valamit, az is vihette mesterszintre magát. Felnőtt fejjel kitartóbban, mélyebb átéléssel, nagyobb odaadással, valódi, pontos célok felé indulva, nagyobb hatásfokot is elérhetsz, mint mondjuk a szokásos út gyerekkori változata az esetek nagy részében.

És akkor még meg se említettük, mi van, ha benned a bazinagy iksz.

másfél éve 18 évesen kezdtem el én is ( 6 nappal a születésnapom után vettem meg az első gitárom )

Elég jól megy, de azért az időt rá kell szánni, ami egyetem mellett elég nehéz.

Egy híres magyar úszó edző mondta: "Just do it!"

Fiatal vagy még nagyon, bármit megtehetsz! Ha tényleg szeretnéd csinálni, menj tanárhoz, ez nagyon fontos! Az internet nem elég!

19:59, ezt de szépen leírtad!!! :)

Én ott látom a problémát, hogy egy felnőttnek ezer meg ezer másik gondja-baja van a gitározáson vagy zenélésen kívül. Munka, feleség-barátnő, család, ház körüli teendők, stb stb... Alig van ideje rá. Gyerekként még azt csinálod, amihez épp kedved van, vagy ahova a felnőttek terelnek. Délután 2-kor hazajössz a suliból, leckét csinálsz, segítesz elmosogatni és kivinni a szemetet, aztán tiéd a pálya, annyit gitározol, ameddig bírod szusszal.

18 évesen pedig akár egyetemre-fősulira fogsz menni, akár dolgozol még tökmindegy, rengeteg időd van (hacsak nem a kettőt nyomod 1xerre), hogy keresve egy tényleg jó tanárt nekikezdj. Amint megy egy picit (1 év), jöhet a zenekar, nagyon fontos, keress ismerősök közt, adj fel hirdetést... Játssz minél több féle zenét, minél többmindenkivel, hogy legyen sok tapasztalatod.

Fontos még, hogy ne ess abba a hibába, hogy eljutva egy bizonyos szintre elhiszed magadról, hogy "tudsz mindent". Légy alázatos, minden nap tanulj új dolgokat és ne kérdőjelezd meg soha, amit a tanárod mond.