Mi a véleményetek a dalszövegről? (Saját)

Még nem vettem föl, először kíváncsi vagyok, hogyan értékelik... na a szöveg:

1. VERZE

Nincs kiút, vágom, de hiszek még a reményben

Nem maradt több menedék, ezt leírom egy zenében

Szegényen lelépek, egy virág szárát letépem

Mert csalódtam már párszor nem egy-két személyben

Sok ember szemében én vagyok a gátlástalan

Meglátom a szépet, ez is csak egy látás marad

Nincs kiút, ezt felfogtam, és könnyes mind a két szemem

Májk van a kezemben, ez lett már a védjegyem

Hogyha kérhetem, csak fogd fel amit mondok

Minden ember értékes, de csak addig amíg boldog

Sűrű lombok vesznek körbe, összezár a magánya

Kirekeszt a valóság, mint öregnek a halála

Nincsenek szerepek, sok embert szeretek

Nincs kiút, érzem, de boldog vagyok veletek

Nehezek a napok, de majd, hidd el, jobb lesz holnaptól

Nincsen több emlék, elfogytak, hol tartok?

Mondok egy imát, közben feledem a tegnapot

Hátra lököm azt a személyt, aki egyszer elhagyott

Megkapja mindenki, mert kiút innen nincsen már

Talán egyszer neked mondom: Várj, kérlek! Kincsem várj!

Elfeledett hónapok, miket eltöltöttem egyedül

A szürke hétköznapoktól az agyam is befeketül

Esik az eső, és a virágok is kinyílnak

Nincs kiút, tesó, figyelj, téged is kinyírnak!

REFRÉN

Látom már, hogy nincs kiút, én maradok föld alatt

Látom, hogy a szívem mélyén minden sebem fölszakadt

Nincs kiút, de felállok, a saját utam járom

A szavak velem vannak és mindet kihasználom

2. VERZE

Eljött a hideg tél, mégis kint állok megfagyva

Leesett a hó, és én csak nézegetem elhagyva

Nincsenek levelek, vérfoltok se látszódnak

Mosolygok kívül, és boldog vagyok látszólag

Nem voltam még külföldön, nem láttam a tengert

Mo-n mindig mindenki bosszantja az embert

Fel sem fogom mit látok, nincs kiút, ez szánalom

Minden egyes zenémre az életképem rárakom

Elveszett a bizalom meg a tollamból a tinta

A szívemből írok és a rappemre sincs minta

A remény meghalt, de a játék újra kezdődik

Számomra az életem egy másik útra fejlődik

Teszek rá, hogy mit érzek, csak ne felejtsd, hogy itt vagyok

Ne felejtsd a nevem, közbe azt se felejtsd mit rakok

Nincs kiút, de meg vagyok, a játék megint határtalan

Egybe folynak minden napok, de számomra ez hatástalan

Szívemből írkálok, nem vezetnek pórázon

Kirekeszt a valóság, mert csendben ülök órákon

Nincsenek fájdalmak, a hiányérzet nagyobb annál

Megöl a sorsom, de te milyen lapot kaptál?

Őszinte a valóság és kimondja a szándékát

Fogadd pozitívan az élet nagy ajándékát

Tanuld meg tesó, hogy előre kell menni

A rosszat eldobni, a jókat meg eltenni

REFRÉN

Látom már, hogy nincs kiút, én maradok föld alatt

Látom, hogy a szívem mélyén minden sebem fölszakadt

Nincs kiút, de felállok, a saját utam járom

A szavak velem vannak és mindet kihasználom