Miért szereti olyan sok felnőtt a Pink Floyd-ot?

Az előttem szólóval maximálisan egyet tudok érteni.

De hogy a kérdésedre konkrétabb választ adjak: rendkívül híresek és elismertek voltak a 60-as évek végétől kezdve, itthon persze csak a határon átcsempészett lemezek, vagy maximum a Szabad Európa rádió révén ismerhették az emberek a zenéjüket. Az 1979-es Fal c.albumuknak óriási, szimbolikus szerepe volt elsősorban a kommunista országokban, a berlini fal leomlásakor adott koncert pedig még kultikussá tette az albumot és az együttest is. (Szerintem mondjuk zeneileg sokkal jobb albumaik vannak, kezdve a Dark Side of the Moontól a Wish your were here-n át a Piper at the Gates of Dawnig - de ez csak magánvélemény:)

A 60-as, 70-es években sokkal ismertebbek, elfogadottabbak voltak az experimentális, progresszív-pszichedelikus zenekarok, mint ma a nagyon elvont indie, underground bandák. Valahogy érettebbek voltak hozzá az emberek. S mivel a Floyd volt a leghíresebb a műfajban, s mind a mai napig a világ valaha volt legnagyobbja között vannak, ezért nagyon nagy a respekjük.

Amúgy szerintem is ők a kapuja "mindennek": én is pont 18 voltam amikor mélyebben elkezdtem velük foglalkozni, és óriási hatást gyakoroltak a zenei ízlésemre. Azóta is az abszolút kedvenc korszakom a 1967-1975 közötti évek pszichedelikus és progresszív rockja.

(2-es vagyok)

Örülök, hogy akadnak még olyan fiatalok, akiknek van igénye az igazán jó zenékre. :) Az szerintem tök fontos, hogy a szülők mit hallgatnak: ez nagy hatással lehet a gyerek ízlésére is. Azok a szülők akik egyáltalán nem hallgatnak zenét/maximum rádiós slágereket hallgatnak, azoknak a gyerekei sem fogják igényelni a mély, tartalmas, igényes, elvontabb zenéket.

Nem kell szerintem "elsietned" a Floyd hallgatást. Nagyon sok szövegük bonyolult, nekem is időbe tellett mire olvasgattam, értelmeztem és megértettem sokat. Ez olyan zene, aminek úgymond le kell üllepednie. Ez nem olyan általában, hogy elsőre megtetszik, dúdolja az ember egy hétig, aztán megunja (mint a rádiós könnyed lityi-lötyi dalok). De éppen ez az izgalmas az egészben, felfedezni és egyre jobban elmélyülni az ilyen zenében.

Ráadásul a Floyd nagyon nagy katalógussal rendelkezik, és rengeteg különböző stílusú albumuk született...

gondolj be, az első albumuk, a "Piper at the Gates of Dawn" mennyire színes, pszichedelikus, hihetetlen, mesés, álomszerű szövegekkel. A 2. albumukban már megjelenik az experimentális zene is (a Saucerful of Secrets) vagy a hosszabb hangvételű dalok (Careful with that Axe Eugene).

Az Ummagumma megint nagyon más, mint ahogy a Meddle vagy az Atom Heart Mother is...vagy a Dark side, ami után a Wish you were here megint elég más. Az Animals szövegileg az egyik legfontosabb albumuk...míg a Fal egy zseniális konceptalbum, amiben megint csak új hangzást értek el.

Szóval rengeteg felfedeznivaló van a dalaikban, zeneileg, szövegileg egyaránt.

Szerencse, hogy manapság már minden zene elérhető: a Youtube-on minden album meghallgatható jó minőségben, tele van szuper koncertfelvételekkel. Mégis, szerintem szuper dolog CD-ket, lemezeket gyűjteni, mert jobban megbecsüli az ember így a zenét. Az öreg lemezboltosok tudják, hogy van ez. :)

A fiatalok viszont sajnos nagy részben alig hallottak a legnagyobb együttesekről. Beatles-ről vagy Rolling Stone-sról talán, de ennyi.

A legszomorúbb egy ismerkedés alkalmával volt (nem én, hanem nekem mesélték a sztorit), srác ült a bárban, megkérdezi a lányt: "Ismered a Pink Floydot?" Válasz: "Olyan koktélt még nem ittam" ....

Miket szoktál még hallgatni? Van más együttes is amit már felfedeztél?

Bocs, a Careful with that Axe...kislemezen jelent meg.

A Set the controls for the heart of the sun-ra gondoltam, az jelent meg 1968-ban nagylemezen. :-)

"Azok a szülők akik egyáltalán nem hallgatnak zenét/maximum rádiós slágereket hallgatnak, azoknak a gyerekei sem fogják igényelni a mély, tartalmas, igényes, elvontabb zenéket. "

Azért ez nem feltétlenül igaz, én sem a szüleim miatt kezdtem el hallgatni ezeket a kiváló zenéket hanem magamtól mert egyszerűen 16 évesen kíváncsi voltam a "régi "zenékre mert éreztem hogy ez ami ma megy egy rossz vicc, népbutítás vagy nem tudom minek nevezzem. Nem akartam beállni a sorba és a sok féle zene meghallgatása kialakított bennem egyfajta kritikus gondolkodást amit nem csak a zenében hasznosíthatok. Kis túlzással én ismertetem meg a szüleimmel 18 évesen a PF-ot Genesist Yes-t ELP-t Deep Purple-t Who-t Doors-t stb.(sorolhatnám oldalakig a több 100-as albumgyűjteményemet) ami persze nem az ő hibájuk.

A kérdésre válaszolva pedig azt tudom mondani mint a többiek: Azoknak akiknek a zene nem csupán szórakozásra bulizásra szánt háttérdübörgést jelent hanem igazi értéket annak legtöbbször a pink floyddal együtt rengeteg korabeli és MAI kiváló zene nagy kicset ér.