A punkok, rockerek a kinézetükkel akarják elérni a "tiszteletet" (félelmet) a többi emberrel szemben ahelyett, hogy valamit letennének az asztalra?

Na akkor jelentemalássan én egy köcsög punk vagyok. Festett, felnyírt haj, fültágító, tetoválás, piercingek, acélbetétes bakancs- mindezt lány létemre. Hétvégente közeli kapcsolatba kerülök az alkoholok emberi fogyasztásra alkalmas vegyületeinek csoportjával, bár nem szoktam tajrészegre inni magam, igaz, ilyen is előfordult már (de az vesse rám az első követ, akivel nem).

Ezzel szemben közel kitűnő a bizonyítványom, és önkéntes segítő vagyok több karitatív szervezetnél. Szeretek írni, fotózni, több cikkem és képem bekerült már újságokba, néhány ezek közül olyan lapokba, amelyek országos szinten kaphatók. Ugyan nem teszek világmegváltó dolgokat, de emberségesebbnek és értelmesebbnek tartom magam a "nagy átlagnál" (ebben szerencsére a környezetem is egyetért velem)..

Hogy a kérdésedre válaszoljak: azért így nézek ki, mert így érzem jól magam. Nincs vele semmi célom, nem akarok senkiben sem félelmet, sem tiszteletet ébreszteni, egyszerűen az tesz saját magam számára elfogadhatóvá, hogy telepakolom a pofámat fémekkel meg szétvarratom a testem. Itt jegyezném meg továbbá, hogy a szakadtság sem egyenlő az igénytelenséggel.

Egyébként gyűlölöm az előítéleteket, és egy ilyesfajta megjelenéssel remekül ki lehet "szűrni" az ilyen embereket.

Nos, én az ellenvéleményt képviselem a punk tekintetében : igenis, azért néztek ki úgy, ahogy, hogy az egyszeri kispolgárban megbotránkozást, félelmet keltsenek, mert a punk erről szólt. Nem arról, hogy világbéke, meg karitativ vagyok, meg kitünően tanulok. Hanem arról, hogy sz-rok a iskolára, tele van a tököm az elb-szott világgal, legszivesebben rálőnék egy atomrakétát, piálok, drogozok, az álszent társadalom törvényeire magasról köpök, és ezt a véleményemet beletolom a f-stos kisember pofájába, hogy bosszantsam.

EZ A PUNK. Épp ezért ma már nincsenek punkok, legfeljebb olyanok, akik úgy néznek ki, mint régen a punkok.