A világszerte népszerű és sikerrel alkalmazott Kodály-módszer miért bukott meg idehaza?

A magyar népdalkincs veszendőben. Szükség lenne megfelelő utánpótlásra, viszont egyre kevesebb az, aki hajlandó felvállalni a dolgokat.

Hál'Istennek idén elindult az akadémián is a népdal szakirány, így jó esély van, hogy végre nem a NYF-ről szinte nulla tudással "diplomázott" népzene szakos tanároktól tanulhatnak majd azok akik tényleg szeretnék megismerni a magyar népzenét. [Tisztelet a kivételnek, hiszen eddig csak az NYF képzett népzene szakon, így mindenki ott végzett. Vannak nagyon jó szakemberek még ma is, tehát nem általánosítok, hogy az NYF nem jó, csak azt mondom, hogy ha valaki botfülű és nem tud énekelni sem, az is jó eséllyel indul neki ennek a szaknak.]

Viszont jó tendencia a népi hangszerek feljövetele, egyre szélesebb körben történő elterjedése is. Ma már igen jó koncerthangszereket lehet látni népzenei vonalon is. Egyre több együttes szerez nevet magának, őrzi és ápolja a népdalkincset.

Persze eltérő vélemények vannak az autentikus visszaadás és a "XXI. század igényeinek megfelelő" változatok között (gondolok itt hangszeres együttesekre, kíséretes népzenére). De lassan talán ez is letisztul.

Persze nem igazán hiszem, hogy a tanuló "motíválva" lenne csak önmagában a népzenére. Talán a ma nyelvén kellene hozzájuk szólni.

Mert amíg a "Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu csak bújjatok rajta, Rajta, rajta leszakadt a pajta, benn maradt a macska" népdalt gyermekjátékként az óvodában tanítják, addig nem is igazán fogja érdekelni. Viszont ha valaki felvállalná és pl. erről a népdalról is elmondaná, hogy bizony itt nem a zöld levelecske, meg az aranykapu a lényeg, hanem az, hogy ez egy igen erotikus tartalmú népdal (a szexuális aktust írja le annak "minden velejárójával együtt"), akkor lehet, hogy "érdekelné" máris a diákokat.

De hasonlóképpen lehet példának mondani számos népdalt. Öröm énekelni, játszani ezeket, mert érezni a pikantériát, mégsem mondja ki konkrétan.

Ha már az erotikus népdaloknál tartunk, akkor legjobb elmlékeim szerin a Magyar Népzene Tára című könyvsorozat 6-8, vagy 7-9. kötetet tárgyalja ezeket a népdalokat.

Biztosan többen megköveztek érte, de a véleméynem az, hogy a gyerek pl a számtógép kezelését előb tanulja meg, mint hogy iskolába kerülne.

Én szivesen kicserélném a számitástechnika órákat énekórákra.

Ahhoz képest, hogy Kodálynak a 80. születésnapjára megadták, hogy kívánsága szerint 2 énekóra lehessen az általános iskolában a lelkesedés nem sokáig tartott.

Ami viszont rémesen szomorú, hogy a középiskolában nincsenek énekórák csak 10.-ig.

Szerintetek egy 10-es 16 évesen meg fogja érteni Bach: h-moll miséjének zenéjét, vagy Ricahrad Strauss 4 utolsó énekét, vagy akár a Rózsalovag problemetikáját?

És ami nagyon szomorú, hogy azt hiszik, hogy bizonyos szerzők könnyűek.

Mozartot ugyanis hibásan rendszeresen INFANTILISnak állítják be. De ugyanakkor sok énektanár nem érti meg, hogy mi rejlik egy-egy zongoraversenyében. Pl, hogy miért használ a 22. Esz-dúr zongoraverseny K. 482. 2. tételében barokkos elemeket. Vagy miért Esz-dúr a Varázsfuvola nyitánya? Miért d-mollban érkezik meg a Komtúr a Don Giovanniban a vacsorára?

És sorohatnám a kérdéseket.....

Pedig Mozart, Haydn, Beethovan és még Schubert zenéjében is nem véletlenek a hangnemek. Jelezem, Puccininaál és Chopinnél sem....

Csak sajanos a mai korok énektanárainak túlnyomó része arra sem veszi a fáradságot, hogy azt meghallgassa, amit tanítani fog tananyagként az órán.

Azt gondolom, meg kellene érteni, hogy az Ádám Jenő által kitalált ma Kodály-módszerként ismert ének- és zenetanulási módszer lényege az, hogy aki a módszert tudja, az saját magán tud segíteni a zenetanulásban. A szolmizálás egyfajta mankó, mely a 20. századi zene kivételével általában használható. (Bartóknak nem igazán nyerő nekimenni szolmizálva.)

Aki viszont nem tud szolmizálni, azzal sok baj van egy kórusban. Teljessen mindegy, hogy tanult-e zenét a tisztelt kórustag, vagy sem. A szolmizálás segít, és ezt kell(ene) megérteni. Konzisoknak, ének szakos főiskolásoknak a Bach-példatár elképzelhetetlen lenne szolmizáció nélkül. Pedig ők a nem zenészekhez képest remélhetőleg többet tudnak. Ha nekik "jól jön" a szolmizálás mankónak, akkor a zeneileg analfabéta, aki "csak szeret énekelni", annak vajon miért ne lenne ez a módszer hasznos?

Nem nagyon láttam még soha olyan magyar embert, akinek ártott volna a szolmizáció megtanulása, pontos ismerete....

01:15 vagyok.

Elnézést kérek a helyesírási hibákért... az indulat hozta ki belőlem.. mint ahogyan a szöveget is...