Késő 18 évesen elkezdeni zongorázni?

Ahogy mondani szokás, sohasem késő elkezdeni. :-) Ez ugyan közhely, de tényleg igaz. Nyilvánvaló, hogy 2-3 év múlva is "többet fognak tudni" azok, akik 5-6 évesen kezdték, de ez nem verseny, nem hozzájuk kell hasonlítanod magadat. Ha intenzíven gyakorlod és a tehetséged is megvan hozzá, 14-15 év után el lehet jutni olyan szintre, hogy már túl sok különbség nem lesz felfedezhető.

Én ugyan nem zongorázok, de gitározok. 17 évesen kezdtem, most vagyok 27. Nem érzem azt, hogy nagyon le lennék maradva bárkitől is. Folyamatosan gyakorlok a mai napig is. Valószínűleg zeneelméletből nem vagyok olyan szinten, mint egy 5-6 éves kora óta tanult ember, de egy zenekarban úgy gondolom el tudnék boldogulni pl. ritmusként.

Szóval ha eldöntötted, hogy tényleg akarod és nem csak amolyan 1 hónapra belobbanó dolog, akkor mindenképpen érdemes belevágni. Veszteni valód nincs, mivel a zene csodálatos dolog.

sohasem késő elkezdeni. Öcsém már lassan 6 éve zongorázik, 9 évesen kezdte. Én elkezdtem 17 évesen, de a sok középiskolai tanulni való miatt csak 2 évig jártam, de ezalatt 4 évnyi zongoraanyagot "tanultam" meg. Ehhez hozzájárul az is, hogy elég gyorsan tanulok... mindegy :D

A lényeg az, hogy elképzelhető h idősebb fejjel gyorsabban fogod felfogni a felfognivalókat, és hogy gyorsabban tanulsz meg játszani, mint egy elsős vagy másodikos. A legnagyobb akadály talán az iskola fogja jelenteni, azaz hogy a sok tanulás miatt nem fogsz tudni gyakorolni.

A zongorázásban az elsődleges dolog a gyakorlás, ha az nincs meg, akkor gyengén fog menni, vagy sehogy.

Én is fiatalon kezdtem, 8 évesen. Most 15 vagyok, idén végeztem el a zeneiskolát, és ugyan messze vagyok még a profizmustól, de pár hét gyakorlással komolyabb darabokat is el tudok játszani. És mindezt úgy, hogy utáltam zeneiskolába járni, és naponta max fél órát gyakoroltam... Most, hogy befejeztem, elkezdtem megszeretni, és már magamtól is játszok :)

Napi 3-4 óra az rengeteg, szerintem nem fogod bírni, de ha igen akkor bármit elérhetsz :)

Rendszeresen visszatérő kérdés. Én azt gondolom erről, hogy az önkifejezésre vágyó embernek az élete során mindenképpen meg KELL ismerkednie a zenéléssel, függetlenül attól, hogy mikor kezdi, és meddig jut el benne.

A tehetség szerintem annyit jelent, hogy az ember egyes dolgokban az átlagosnál gyorsabban fejlődik. Ugyanez többnyire elérhető szorgalommal, kitartással - vagyis akarattal is. Egyes születési adottságok, és a célirányos gyerekkori idegrendszeri/anatómiai fejlesztés talán nem helyettesíthetők később, de ezeknek sokkal kisebb a jelentősége, mint azt az emberek legtöbbje gondolja. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, de nem ezek aránya a döntő. Inkább az, hogy ki hogyan tud ezekhez adaptálódni, és ki tudja-e hozni magából a lehető legjobbat. Valószínűleg nem belőled lesz a világ legjobb zongoristája, de világhírű ettől még ugyanúgy lehetsz! A zene nem a technikában, hanem az emberben lakozik!

Az idősebb korban kezdésnek pedig előnyei is vannak! A legfontosabb talán, hogy az ember önszántából kezd neki, és nem a szülei unszolják bele. A tudatosság és a szándék is összehasonlíthatatlanul erősebb tizenévesen, mint pl. 6 évesen. Fontos az is, hogy a körülmények jobbak lehetnek, pl. önerőből meg tudod teremteni magadnak az ideális minőségű hangszert.

Én magam már 6-8 éves koromban "pötyögtem" ugyan játékhangszereken, és igen hamar zeneszerzéssel is próbálkoztam, de igazán aktívan (vagyis zenekarban) csak 20 évesen láttam neki a dolognak. Szervezett zeneoktatásban sosem volt részem, mégis sokszor tapsoltak már nekem színpadon. A zenélés örökre az életem része marad, és semmit nem bántam meg.

Hajrá!