Miért hallgatsz olyan zenét, amilyet hallgatsz? Mi fog meg benne?

Melodic Death Metal,(In Flames,Children of Bodom,Dark Tranquillity,Norther stb...)

Mert nemcsak 1 fäszság megy benne mint pl a bulletbe hanem egyedi és nincsenek nyálas sz@r számaik.Hát,a többit meg te irtad le szóval...

Én Thrash Metált hallgatok. Nem tudom elmagyarázni mi fogott meg benne, szerintem az, hogy egyszerre kemény és dallamos. Lehet a zene választott engem, kitudja. :P

De a punktól a BlackMetálig bármit meghallgatok. Mindbe megfog valami, vagy a szöveg, vagy a gitár, vagy a dob, vagy akármi.:)

15/f

Azért eléggé ijesztő, hogy valaki egyedinek látja a Flames-t vagy a Norther-t mondjuk... Pont olyan fantáziátlan és sablonos az egész, mint a legtöbb metálkór banda.

Na, hogy kérdésre válazsoljak.

Műfajt nem feltétlenül mondanék, mert nincs olyan műfja, amiben nem lehet érdekes zenét csinálni. Ami legfőképpen megfog a zenében, az az, hogy mer kísérletezni, szokatlan irányba elmenni, nem törődve azzal, hogy az a népnek mennyire fog tetszeni. Ezért nagyon szeretem a szabad improvizációt (skálák és ritmusok nélkül), az elektronojzt, az IDM-et, meg tulajdonképpen mindent, amire egy alkalmi zenehallgató feltehetően azt mondaná, hogy emészthetetlen zaj. Igazából nekem már a sok szabványakkord meg szabványritmus tűnik zajnak.

Emellé még említeném azt is, hogy fontos az érzelmi szélsőségesség. Vagy az értelmezhetetlenség. Előbbira jó példa például a progresszív death metál (Opeth, Cynic), de azt is szeretem, amikor semmilyen érzelmet nem rágnak a szádba (Merzbow).

Összefoglalva:

Szeretem azt, amikor az önkifejezésnek se szabályok, se "szokások" nem állnak útjába. Nem bánom, ha az egész zene öncélúvá válik, és nem főként arra megy ki a játék, hogy a hallgatót szórakoztassa az illető.

Ja, még valamit hozzáfűznék, mint zenész.

Zenészként arra törekszem, hogy minél több hangkeltési metódust találja ki. Ezért imádok zongorát és gitárt preparálni, különböző természeti zajokból ambientet alkotni, absztrakt szintiformákat tervezni, meg bármi olyasmit csinálni, amit ha egy másik experimentális zenében utazó arc meghallgat, akkor elgondolkodik, hogy egy-egy zaj vajon hogyan lett létrehozva.

Attól föüggően, hogy mit nevezünk popzenének, és mondhatnám, hogy szeretem a popzenét.

A totál mainstream viva-kompatibilis popzenét nem szeretem. Ha egy zene könnyen emészthető, nem akar új ötleteketm utatni, akkor legyen végtelenül laza és szórakoztató. Ez alatt azt értem főként, hogy ne legyen olyan steril és túligényes, mint a tévében futó elektropop-slágerek. Mert onnantól kezdve görcsösnek hat a laza szórakoztatás szándéka.

Például nagy kedvencem Darcy Clay.

http://www.youtube.com/watch?v=eKX8ntjWeas

Nincs művészi tartalom, de nem is akarja elhitetni, hogy van. Nem veszi magát komolyan, ő is csak szórakozik, és minket is szórakoztat. Popzenében én ezt szeretem.

Akkor én egy kicsit a mainstream oldalról. Igaz nem viva tv, mtv, nemtom' mi van még, hanem new country-t hallgatok, ezen belül főleg a country-rock-ot kedvelem, de sok-sok country-pop nóta is tetszik, ill. a mai southern rock. Igaz itthon kevesen ismerik, pláne kevesen vannak akik kedvelik (konkrétan egyetlen embert sem ismerek sajnos), de Amerikában ez full mainstream. Hogy miért ez tetszik? Valaki jól leírta fentebb, biztosan a zene talált meg engem. Minden áldott napom problémák megoldásából, feladatok teljesítéséből áll és a felelősségvállalásról szól. Igen, az átlagember tyúksz@ros élete. Így amikor zenét hallgatok, az egyetlen elvárásom hogy szórakoztasson, kapcsoljon ki és vigyen el egy olyan világba, ami teljesen különbözik attól, amelyikben élek. Segítsen kiengedni a fáradt gőzt. Ez a zene az átlagemberekről és az átlagembereknek szól. Egyszerűen, közérthetően, sok öniróniával. A szövegeket sokszor imádom. Nem folyton a nagy LUV, hanem pl. a meló, a főnök, a kölkök, a sütögetés a haverokkal, vidéki élet, jóízű kocsmázás, stb, az egyszerű emberek örömei-bánatai. Nekem azt tanítja, hogy nem kell annyira komolyan venni sem önmagunkat, sem az életet és hogy vegyük észre a szépséget az egyszerű dolgokban.

Na ennyi filozófia, amit itt összehoztam nincs az összes mainstream country zenében együttvéve, uh be is fejezem.

Megüdvözülni biztosan nem fogok tőle, de őszintén? Nem is célom. :D

Yee Haw!!