Mások is utálják a rockereket?

Több észrevételem is van a kérdéseddel kapcsolatban.

1. Nem kell különbséget tenni rockzene hallgató, meg rocker között. Aki rockzenét hallgat, az igenis rocker. Nincs olyan, hogy valaki egy kicsit olyan, valaki meg nagyon. Ha bejön neki ez a zenei irányzat, akkor az.

2. Nem általánosítok, de az eddigi tapasztalataim alapján azt tudom neked mondani, hogy a rockzene terén a legkevésbé felhígult a szakma. Mármint, azok a zenészek, akik a rock irányába mozdulnak el, általában tényleg tudnak valamit. Ha megnézed a pop/dance/rap stb. zsanrákat, egy csomó olyan előadó van köztük, akiket színpad közelébe se szabadott volna engedni. A rocker szubkultúra az ilyen "tehetségeket" legtöbbször kiveti magából.

Nem mondom azt, hogy a rock az Isten, mert más műfajokban is vannak olyan zenészek, akik tényleg minőségi munkát adnak ki a kezük közül. De a rock esetében talán kicsit könnyebb a jóba belefutni. Például egy kisebb hazai rockbanda simán tud olyan szintet hozni, ami a "felkapott sztárokat" is kenterbe veri.

3. A legtöbb ember nem úgy hallgatja a zenét, hogy azt most szakmailag darabjaira szedje. Mindenkinek van füle, ami jó, azt fel lehet ismerni. A rosszat is.

Ha valaki normális, de negatív véleményt alkot egy zenéről, nem kell azon annyira kiakadni. Attól, hogy neked nem tetszik a válasza, még lehet igaza.

Igen, vannak olyanok, akik műfajtól függetlenül azt gondolják, hogy az ő zenéjükön kívül csodálatosabb dolog nincs ezen a kerek bolygón. Minden szubkultúrában van ilyen ember, és lesz is. Az ő szavukra viszont nem kell adni, el kell engedni a füled mellett, és pont. Engem egyszer a kpop rajongók akartak keresztre feszíteni, mert teljesen kulturáltan leírtam a véleményem egy dalról.

Szerintem egy eléggé érett ember különbséget tud tenni a minőségi munka és az összecsapott valami között.

#1 jól megfogalmazta, nem felülve a provokációnak. Velem ellentétben.

Nem értem a lázadassal mi is a bajod? Nem látod hogyan hanyatlik a popkultúra? Nem spenót kérdése, hanem spenóthányást kell inni. Én személy szerint nem értem, hogyan lehet ezt a kultúrálisan selejtes embereket így imádni amit a mai celebek alkotnak. Mit adnak szép testen és gazdagon lajkolt közösségi média kívül? Ami divat vagy a mainstream az ellen menni gáz. Tudod ez nekünk büszkeség, hogy ez számodra negatív ez ellen lázadni 😀

A zene az más, az elég szubjektív.

De könyörgöm.... Linkelj egy manapság menő pop zenét ami zenei szempontból jobban komplikaltabb, kifinomultabb alkotás mint egy amúgy igazi hangszerekkel összekomponált metál zene például. Ne keresd, nincs.

"Nem kérek elnézést az általánosításért, mert ti sem szoktatok."

Teljes képzavar 🤨 mikortól kéne elnézést kérnie mondjuk a "rockereknek" mert nem lett populáris amibe időt, tehetséget és pénzt fordítottak?

Vagy most egy teljes szubkultúra lett kikérdezve? Ez esetben te mikor kérsz elnézést mert szar zenét hallgatsz?

Én nem mondanám magam rockernek, mert nem nézek ki úgy (sőt a szót is utálom), de 90%-ban metált hallgatok, elég régóta.

Nem szólok be ha valaki más zenét hallgat, max vicces megjegyzést teszek, de azzal nagyon is egyetértek a kérdező által kritizált egyénekkel, hogy a metál minden felett van (és itt nem a 30 éves iron maidenekre gondolok, meg az ac/dc-re, hanem mondjuk a modernebb, melodic death, metalcore vagy akár black metál zenekarokra).

Egyszerűen az emberek nem képesek normálisan zenét hallgatni, a nagyrészük még nem jött rá arra, hogy nem belehallgatni kell valamibe hanem leülni és végighallgatni, átérezni. Ha ez megvan valakinek, akkor állítom hogy semmi más zene nem tud akkora kielégülést adni, mint a metál. Örömre, bánatra, haragra, mindenre megtalálható a megfelelő alfaj, ami drogként működik.

En miota az eszemet tudom imadom a rockzenet.

Korál Edda,Piramis,P Mobil stb nottem fel.

De ettol fuggetlenul a komolyzenet is szeretem,pl Vivaldi,es par mas jellegu szamot.

De pl. Rap et,technot,mulatost utalom.

Most vagyok 55 /nő.

A #4-gyel maximálisan egyetértek, nagy részben a #3-mal és #1-gyel is.

Akire a kérdező rockerként hivatkozik, azok valószínűleg nagyrészt a helyüket kereső, hirtelen "befeketedett" tizen- vagy huszonévesek, akiknél a zene kimerül a Tcs-Depi-Road háromszögben, esetleg néhány hasonló populáris rockbandában, de ettől nagyon nagyra vannak, mert "igazi zene, hangszerek szólnak stb..."

A legtöbb ember szerintem többé-kevésbé szereti a rockzenének valamilyen irányát, mégse esik bele ebbe az "atomrokkker" kategóriába.

Nagyon szeretem én is a rock- és metalzene sok alműfaját, de ha megkérdezik tőlem, hogy milyen zenét szeretek, olyasmit mondok inkább legelőször, hogy sokfélét vagy mindenfélét. Nem tartom a metalt felsőbbrendűnek más műfajoknál, de tisztában vagyok a sokrétűségével és szerethetőnek tartom - de látom azt is, hogy az extrémebb irány sokaknak miért üli meg a gyomrát.

#2-nek: "Linkelj egy manapság menő pop zenét ami zenei szempontból jobban komplikaltabb, kifinomultabb alkotás mint egy amúgy igazi hangszerekkel összekomponált metál zene például. Ne keresd, nincs."

ELFOGADOM A KIHÍVÁST!

Keressünk egy manapság népszerű előadót, aki kifejezetten popdívaként ismert. Legyen mondjuk Lady Gaga. Íme egy szerintem jól hangszerelt, élőben előadott duett Elton Johnnal, aki szintén évtizedek óta népszerű és elismert előadó, de nem kifejezetten "rocker" kategória.

Lady Gaga & Elton John - ArtPop élőben

https://www.youtube.com/watch?v=jKAA_INzDGo&ab_channel=BaneK..

És íme egy igazi hangszerekkel összekomponált metalzene. Hangszeres zene, a metal minden kliséje megjelenik, tehát nevezhetjük igazi metalnak.

Udvarias Tömeggyilkos élőben:

https://www.youtube.com/watch?v=y9vByQIq19c&ab_channel=Budap..

Kíváncsi lennék elfogulatlan kritikákra, hogy melyik a zenei szempontból komplikáltabb, kifinomultabb alkotás. :)

#7.Nyugodtan összevethetjük az Elton John számát mondjuk az Opeth Deliverance-szel, a Dream Theater Dance of Eternity-vel vagy éppen Tool Lateralus-szal.

Csak éppen nincs semmi értelme.

A zenét nem kifinomultságban mérjük hanem kiváltott érzelmekben, gondolatokban stb.

Bár pl. ez a 3 általam felsorolt mestermű elég magas polcon van ezeken a területen is, nem csak kifinomultság terén.

Maga a kérdés meg azért bukott meg, mert a heavy metal miután elszakadt a Black Sabbath által megteremtett Doom Metal-tól, igazából egy teljesen szabad, kevert műfaj. És a könnyűzene, jazz zene, klasszikus zene minden fokozata megtalálható benne.

Meg lehet hallgatni a Delain Dark Waters-t például, hogy mennyi modern popzenei elem megtalálható.

Ott az Animals As Leaders ha valaki jazz-t keres a metalban.

Ha a klasszikus zúzós death metalt szereti valaki még mindig ott az idei Cannibal Coprse.

Ha a trendi Djent-t amiben egyesül minden akkor Tesseract.

Ez a kérdés meg nyilván provokatív. Vagy a kérdezőnek halvány fogalma sincs a műfajról.

A rockerek nem "lenézik" a más műfajokat, csak szimplán nem szeretik, mit tudom én, Tiesto, vagy a Scooter zenéjét. Ha azt szeretnék, nem rockernek hívnák őket, hanem techno-rajongóknak, diszkósoknak, vagy gabbereknek.

Ugyanez vonatkozik a K-popra, a trapre, vagy a mulatósra is.

Még szép, hogy a rockerek fő műfaja a rock/metál (ha ahhoz van kedvük, ezeken kívül mást is hallgathatnak, de azért mégis a rock a szívük csücske).

Áradoznak a kedvenc bandáik zenéiről? Mit kéne tenniük? Fröcsögve szidalmazni azokat a bandákat, amik a KEDVENCEIK?! Bocsi, nem akarok bunkó lenni, de te egyedül vagy ennyire oktondi, vagy valaki fogja közben a kezed?

Aztán... "Lázadnak minden ellen".

Tudtommal a kezdetek kezdetén a rock'n'roll, punk, a rock, és bizonyos metál-alműfajok pont a lázadásról szóltak. Lásd: Rock around the clock, aminek már a címe is azt jelenti, hogy mindent lesz@runk, nem törődünk a szülői tiltásokkal, nem megyünk haza időben, inkább az egész napot átbulizzuk... Szex, drogok, rock'n'roll.

A rockerek "zenei rasszisták"?

Kamaszként pont azért fordultam a gitáros zenék felé (punk, rock, metál, RAC, stb.), mert a mainstream popzene kedvelői teljes szívükből gyűlöltek mindenkit, aki nem "közülükvaló". Aki egy kicsit is eltért tőlük, azt mindenféle sátánistának elhordták. Szűk látókörű, gyűlölködő suttyók voltak, akik még a Lord nevét sem voltak képesek kiolvasni a pólómon (bántotta a szemüket az Old English), nemhogy még ismerjék is a zenekar szövegeit, de olyan "sátánistázással" voltak, mintha minimum egy busznyi kisgyereket áldoztam volna fel a vén patásnak.

Ugyanígy járt az egyik ismerősöm is. Ő is nagy metálos volt már kamaszként is... És ő is folyamatosan kapta a "sátánk*rvázást".