Vannak, akik rajtam kívül nem annyira a dalokat, hanem az instrumetnális zenét szeretik, a komolyzenét leszámítva?

Elég ritkán botlottam bele ilyen érdeklődésűekbe. Vannak persze minőségi módon megírt dalok is, jó dinamikával, hangszereléssel, de ez nem valami gyakori, és nem is a dalszerkezet vonz igazán, mert az sablon. A komolyzenét meg öncélúan túlagyaltnak vélem, ritka kivétellel.

Az egyedi, kísérletező zenéket imádom főleg. (Experimental.) De a rögtönzött is lehet minőségi, adott esetben.

Mindenkinek meghagyom, amit szeret, azonban keresek hasonszőrűeket, nem kifejezetten progresszív zene rajongókat, bár közöttük akadnak olyanok is, akik -szerencsére- nem sablonosak. Számomra a Dream Theater azonban többnyire sablonos, egyik prog zenekar utánozza a másikat, kevés kivétellel.

Ha meg valami egyedit mutatok, a többség sajnos nem hallja ki a finom eltéréseket, egyéni ötleket, sajátos önkifejezést, érzelmeket, sokszor a bonyolultságot sem, mert összefolyik a zene a füleikben...

Nem bántásképp mondom, hanem tapasztalat. Tiszteletben tartom, ki mit szeret, viszont kár, hogy sok értékes, egyedi zene esetén hiába mutatok rá, milyen különleges és egyedi, csak hallgatják sokan, hallgatják, és nem veszik észre, amit mutatok.

Mint, ha, mondjuk, egy gyémánt nyakéket mutatnék be, mondom, nézd, itt a csiszolt gyémánt rajta, a másik meg csak bambul, mondván: "melyik műanyag foglalatot is kell nézni?" Ha rámutatok a csiszolt gyémántra, akkor egyesek megint bámulnak, hogy "ja, arra a műanyag bumszlira gondolsz a foglalatra illesztve...?"

Nem, nem... a gyémánt az nem műanyag!

Néha kissé magányosan érzem magam a zeneszeretetemmel... Alig akadnak, akik értik, érzik az igazán egyedi zenéket... Nyilván az egyedi se mndig kifejező, vagy elmélyült, de közülük számos az, amely engem igazán lelkesít. Ez van.

Akit más lelkesít, meghagyom nekik, tisztelettel. Még annyit szeretnék elmondani, hogy a sznobokkal nem egy nótát fújok, hogy úgy mondjam... Én szívből szeretem A zenét.

Engem nem az érdekel, melyik szaklap melyik menedzsere mennyi pénzért milyen jókat ír az adott zenekarról... A saját hallásommal hallgatom a zenét, márpedig van hallásom.

Az ízlés más kérdés. A mélység és egyéni önkifejezés azonban objektív tényezők.