Magyarországon az 1970-es, 80-as években min múlt, hogy kinek lehet lemeze és kinek nem?

Ne szidd a rendszert,ott van például Radics Béla.

Kimagasló tehetség volt mégsem engedték kibontakozni mert ellene ment a rendszernek.

Mellesleg ha nő voltál be is feküdhettél Erdős alá.Aztan mehetett a lemez.

Azért az túlzás, hogy Erdős Péter döntött minden lemezről - ezt ne úgy képzeld el, hogy az asztalára kerül napi egy tucat lemez, végighallgat minden albumot és saját maga cenzúráz a szövegek meg zenei világ alapján. Ő egy politikai funkcionárius volt, nem is ért volna rá ilyesmikre, főleg a párt és a zeneipar között tartotta a kapcsolatot meg egy ideológiai irányt szabott meg Aczél György kívánságai alapján, de közben meg az EDDA-tól kezdve a Presseren át az Omegáig mindenkivel bratyizott, nyakig volt a könnyűzenében, szóval úgy tiltott meg dolgokat, hogy valószínűleg a lelke mélyén amúgy szerette volna, ha a hazai popzene fejlődik. A Hungaroton hanglemezgyár évi több ezer albumot adott ki, a nagy részük simán mehetett bármiféle akadály nélkül - de arra kapacitás se lett volna, hogy minden egyes zenekarnak minden évben legyen kislemeze (vagy kis- és nagylemeze is), szóval akármennyire is szembemegy a ma erőltetett nézettekkel sokaknak egyszerűen azért nem lehetett lemeze, mert nem volt szabad stúdió meg hangmérnök vagy az albumuk valószínűleg nem tudta volna kitermelni a kiadás költségeit.

Általában azokat tiltottak el ideológiai alapon lemezkészítéstől, akiknek problémásak voltak a koncertjeik vagy nagyon kedvezőtlen jelentéseket írtak róluk a téglák, de pl. ez az eltiltás sem végleges volt - Nagy Feró is simán kiadhatta a Bikini albumokat, pedig ő azt vallja magáról, hogy őt aztán tényleg ellehetetlenítették. Szóval a mainstreamből kb. bárkinek lehetett albuma egy fejtágítás után, inkább az underground nem fért bele.