Van olyan, hogy emberileg kedveltek egy zenészt, de a zenéjét nem szeretitek? És fordítva?

Nem nagyon foglalkozom a zenészek, különösen nem a híres zenészek lelki világával. Amit a közönség felé mutatnak az a személyiségük legfeljebb egy kis szeletkéje, ami a pr része.

Egy kivétel talán van. Brent Hinds zenéjéért odáig vagyok, de elég könnyen el tudom képzelni, hogy ha együtt kellene dolgoznom vele, nem lennénk a legjobb barátok.

Nem jön be Ganxsa Zoli zenéje, de anno a vacsoracsatában amikor szerepelt, baromi szimpatikus volt.

Továbbá a Tankcsapda se a kedvencem, de elég sokat tettek le az asztalra a magyar zeneiparban és mellé nem hangos tőlük a média, se botrányok se magánéleti dolgok ez szintén tetszik.

Én Azahriah-val vagyok így. A Paul Street videói alapján szimpatikus, de a zenéje sosem fogott meg különösebben.

Fordított helyzet pedig Ákos, akit (főleg politikai okokból) nem annyira kedvelek emberileg, de a zenéjét bármikor szívesen hallgatom.