Ilyen típusú instrumentális zenék vajon elérhetnek egy kisebb hallgatóságot?

Ígéretes, csak a zongit olcsónak hallom, miközben tele a világ jobbnál jobb ingyenes sampler presetekkel vagy romplerekkel. Túl sok a reverb is, és nem segít a kiinduló anyag minőségdeficitjén. Kvantizáltnak tűnik, ami nem előny egyáltalán. A kiváló kettős hangulattal nincs baj, szerintem jó dolgokat fogalmaz meg az az intuíció, csak így olyan, mintha szándékosan trap szintre butítaná egy félszemű óriás... Vagy ilyesmi. Ha ez eddig pályád csúcsa, az azt jelenti, hogy kellhet neked valami, amivel élettel teli módon feljátszod párszor, jó esetben comping módban egy arra alkalmas dawban, és összeollózod a tökéleteset, meg néhol rájavítasz, és túlzás nélkül, remekmű születik. Mivel gitáron ötletelsz, egy LaunchpadX lenne a kezdeti javaslatom. Persze ha van lóvé meg barátod az Ableton, akkor egy Push 2 tökéletes, vagy dawless megfejtésnek egy Akai Force akár. :)

Szerintem nem lenne ördögtől való kicsit basszussal és paddel előjönni valamikor, ez így nagyon skicc érzetet kelt. Kompresszortól, limitertől, pici (viszonylag észrevehetetlen) torzítástól se kell megijedni, legalább hangerőben lesz a világ összes többi darabjával, ami ha két "valaki más" közt szólalsz meg, akkor mondjuk úgy, simán alapkészség.

Van ilyen dédelgetett tervem nekem is, hogy csinálok ilyen szöveg és ének nélküli kis külön világokat, főleg arra, hogy tudj leülni és gondolkodni anélkül, hogy a zene elvonná a figyelmedet akár azzal, hogy milyen csudajó, akár azzal, hogy milyen gusztustalanul megúszós okádék. Nyilván a "csudajóság" esetében kicsit kivételt kell tennem azzal, hogy azért szépséggel kell megtöltsön, csak ugye se nem uncsi, se nem hatásvadász módon (nem mintha egyik kizárná a másikat). A gond annyi, hogy nincs nyugodt hely, ahol csinálhatnám, hacsak nem zavarok el itthonról mindenkit minden áldott nap... Tehát nem csinálom. :) Amennyire végigkutattam mindent, amit csak eszembe jutott keresőkifejezésként megfogalmazni, na meg persze újra és újra megpróbálni fellelni, nekem nyilvánvaló, hogy van stabil rétegigény arra, ami simán csak szép, semennyire nem spórol a részleteken, de ezt teljesen észrevétlenül teszi, és egyébként nem áll az utadba, bármit is csinálnál épp. Más kérdés, mennyire lenne könnyű a rengeteg műanyag elé keresőoptimalizálni és hírverni magad, meg hogy mennyire térülne ez meg, milyen konstrukcióban lenne jó pénzt várni érte...

Nekem az a megérzésem, hogy az ingyenesség a jövedelmező. Nem zárni pénzfal mögé az igazi jót. Aztán Patreonon és az összes népesebb alternatíváján meg kell jelenj, Youtube-on és összes nagyobb alternatíváján szintén... Biztosan kell legyen lehetőség egyszeri donationökre kb mindenhol odarakva szem elé, és kell szívhez szóló pár mondatokat elejts mindenhol, ahol csak megszólalsz, hogy aki a kvázi public domain (Creative Commons Zero) jogállásnak köszönhetően csont nélkül használgat ezt-azt bármi jövedelmezőbbre, az valamiféle osztalékkal köszönje már meg, vagy ha az nem annyira van, de követik csiliárdan, akkor számoljon már be legyen kedves, mennyire odavan a remekeidért... :) Meg úgy mindenki lehetőségei szerint terjessze már a jót, az az egyik legértékesebb segítség, már ha szeretné, hogy neked is könnyű legyen folytatni jó sokáig ezt...

Tényleges jövedelem meg, amikor már referenciáknak nevezzük a megjelenéseidet és a felhasználásaikat, jöhet abból, hogy freelancerként vállalsz kizárólagos joggal, megrendelésre ghostolást pofátlanul drágán, meg mindig van fenn pár tracked ilyen párszáz dollárért kizárólagosra elhappolhatóan valamelyik népszerűbb ilyen gyűjtőoldalon (nem vágom, csak ilyen trap beat árudákba futottam bele a kategóriában, de ha rájövök, mire érdemes keresni, idelököm). A tízdolláros, nem kizárólagos licencelhetőséggel nem nagyon fáradnék, de azért egy mintavételt megérhet fellökni pár kevésbé átreszelt, kicsit sehova nem bepasszoló lepattanót, hogy ne csak a vinyón terpeszkedjenek.

Nyilván pár év konokság kellhet hozzá, és tényleg nem árt minden lehetőséget üzemeltetni folyamatosan. Ilyeneket is, hogy rendszeresen töltesz fel videókat pofáknak, hogy lássák, hogyan dolgozol. Akár rendesen szájbarágva, meg a lelki oldalt is áttaglalva jól. Természetesen ékes amerikaiul, arccal meg minden... Meg fenntartani valami jól működő időablakot arra, hogy felkutass és megkeress olyan produkciókat, akik látnák hasznát a munkáidnak, meg akár arra is elég tőkeerősek, hogy rendeljenek konkrét elképzelésük szerint. A hülye unalmas dolgozós-tanulós mixek első jónéhány oldalnyi első találatainak csatornáit is érdemes bombázni azzal, hogy tolják közé, hadd virítson a béna közt az emberi. Meg persze a ténylegesen válogatott gyűjtemények (nem is tudom, hogy a BLUME nevű csatin kívül találtam-e ilyet) is tökéletes helyei a pont oda való zenéidnek.