Akik nagyon hangos, agresszív metált hallgatnak azok depresszióval küzdenek vagy egyéb mentális problémával?

Pont hogy inkább a lassabb és súlyosabb zenét.

Gothic Doom Metalnak nevezett műfaj áll talán a legközelebb ahhoz amit írtál, de ennek sincs semmi köze a mentális betegséghez.

Bárki érezheti magát rosszul, ez teljesen egészséges dolog.

Ha végighallgatsz egy korai Paradise Lost számot, mondjuk a Dracian-ról vagy az Icon-ról, esetleg korai Lacuna Coil vagy Wihtin Tempation, akkor leesik miért inkább az.

Amit inkább az agresszív zene ki tud fejezni az a lázadás, düh, stressz.

A lelki fájdalom amúgy is inkább a goth zene körül keresendő, nem feltétlen a heavy metal elsődleges célja.

hallod, a metalt nagyon hangosan szeretem hallgatni, hogy érezzem az anyag erejét és nem érzem magam problémásnak.

azt gondolom, lehet ebben hajlamosság is, de konkrétan nem kategorizálnám, mint elsődleges igényt.

Kezdjük ott, hogy a metálnak ezernyi alstílusa van, amik gyakran hangzásvilágban, életfilozófiában nem is hasonlítanak egymásra.

Baromság, és eléggé ezotard hozzáállás szó szerint értelmezni azokat az elvont, esetleg “agresszív” dolgokat, amik némely metálzene szövegében megjelennek.

Ezek pont, hogy metaforák. Egy fajta reakció arra, hogy a mai világban senki nem törődik a másikkal, baj esetén csak elnéznek fölötte, nem nyújtanak neki igazi segítséget. A gonosz lények, szörnyetegek, vámpírok, zombik maguk az emberek, akik maguk is megsérültek, és egyedül az okoz örömet, egy kis felszabadulást nekik, ha ezt továbbadhatják másoknak.

Az, hogy valaki felismeri, hogy a világban a külső szemmel látható, hazug, rózsaszín trutymó alatt milyen gonosz dolgok rejlenek, nem jelenti azt, hogy depressziós lenne. Ezek az előadók is arra hívják fel a figyelmet, hogy a tömeggel ellentétben mi ne legyünk ilyenek.

A metálnak soj alfaja van.

A DSBM(depressive suicidal black metal) a depressziós műfaj.