Minek a hatására kezdtél el keményebb metal zenéket hallgatni (pl thrash, black, death)?

Hatalmas világfájdalmam volt. Haragban voltam a legjobb barátommal és a crushommal is. Élni sem volt kedvem, de vagdosás helyett inkább a műfajba próbáltam meg beleölni a fájdalmamat (sikerült). Dimmu Borgirral kezdtem (azóta is az egyik kedvencem), először csak azt és semmi mást nem hallgattam, aztán amikor végig hallgattam már mindent tőlük vagy 20x, akkor úgy éreztem ideje lenne keresni vmi mást is. Próbáltam vlami nagyon hasonlót találni, de nem igazán sikerült. Minden black metál együttesben őket kerestem, de rájöttem, hogy ők nagyon egyediek. (Mint később rájöttem, igazából majdnem minden jó metál együttes egyedi) Elengedtem ezt az "igényt" hogy legyen olyan, mint a Dimmu, elkezdtem nyitni más együttesek és legfőképpen más alműfajok felé és szép lassan elkezdem "felzabálni" a legjobbakat amiket csak megismertem spotyfion. Jött a nem szimfonikus metál, elég hamar rájöttem, hogy a nem szimfonikus is jó, csak máshogy. A black mellé jött a death, a heavy, utána power, majd az ipari, és így tovább egészen a metalcoreig (ami szintén az egyik kedvencemmé vált, annak ellenére hogy sok metálos nem is tartja metálnak). Egyébként a metál fél év alatt visszahúzott az "edge"-ről és azóta 90%-ban csak azt hallgatok. Teljesen beszippantott. Lehet ezért a többség megfog kövezni, de legjobban azt szeretem benne, hogy túlkiabálja, és elnyomja saját gondolataimat. Számomra tényleg antidepresszáns.

Szóval az az érdekes, hogy én egyből a legkeményebbekkel kezdtem, és csak nagyon szép lassan adtam lejjebb belőlük, mire mindet megszerettem.