A rap mitől ennyire rétegműfaj? Sokan miért undorodnak tőle?

Nekem önmagában nem a rappeléssel van bajom, ha jó, ízléses, hanem inkább a zenei alappal, annyira monoton és egyforma mind. De pl. erre a Rapcore számra az oldalon találtam rá, ugyanúgy rappelnek benne, de mellé értelmes zenei alap is társul:

[link]

Egyébként jelenleg talán a Rap a legnépszerűbb műfaj a világon, úgyhogy ha bár van is sok utálója, nem mondanám rétegműfajnak.

Semmitmondó, degenerált szöveg; nárcisztikus, de tehetségtelen előadók;

olcsó tuc-tuc zenei alap;

seggrázás, szex, káromkodás, N betűs szó, "urva sok pénzünk van" ;

nulla érték.

A mainstream rap ebből áll ma. És nem rétegműfaj, pont hogy tucat. Ismerek pár egész jó dalt is a műfajon belül, de az ritka, mint a fehér holló.

Ahogy előttem írták, a "rétegműfaj" tényleg nem volt a legszerencsésebb kifejezés, mert jelenleg talán a legnépszerűbb zenei stílus; viszont értem mire gondolsz, valóban megosztó a rap. Kifejezetten sokszínű ízlésű embereket is ismerek, akiknek egész egyszerűen nem fekszik ez a fajta vokál-performansz; kicsit ilyen "acquired taste" dolog, mint az olajbogyó, vagy a tonik... Hogy miért? Szerintem leginkább azért, mert nem nagyon tudja alapértelmezetten semmihez kötni ezt a fajta előadásmódot a kultúra-kötött agyunk. Úgy nőttünk fel, hogy megszoktuk, hogy az emberi hang melodikus hangszer, ezért külön emészteni kell, hogy bizonyos zenékben ritmushangszerként van használva. Hasonló a helyzet szerintem metálban (vagy egyéb modern extrém zenében) a hörgéssel: vannak emberek, akik rengetegféle rock-alapú zenét szeretnek, de a hörgésbe (ahol a vokál szintén ritmus- és/vagy texturális elemként van jelen) egyszerűen beletörik a bicskájuk, hiába próbálják megszeretni, meg hiába tudnak meghallgatni a hörgéssel ekvivalens extremitású hangszeres zenét.

A megosztó-faktorra szerintem ennyi a válasz. Az általad jellemezett "undor", meg az előttem írt válaszok nagy részében feltűnő agresszió már szerintem egy külön téma. Más az, amikor valakinek szimplán nem tetszik egy stílus, meg más, amikor valaki kifejezetten haragszik rá - utóbbi szerintem nem egészséges. Amikor valaki egy több évtizedes történelmű, felmérhetetlenül szerteágazó műfaj teljes egészét, vagy nagy részét utasítja el pár mondatban, amögött szerintem mindig szűklátókörűség van. Rap esetében kettő alkategóriát látok kifejezetten prominensnek:

1. Zenei műveletlenség/félműveltség. Gyakran látni különböző permutációit annak a véleménynek, hogy "a rap nem zene". Ha odáig el sem megyünk, hogy mennyi értelme van művészet és nem_művészet közt önkényesen határt húzogatni, még kifejezetten maradi zene-definíciókat alapul véve is könnyű ellentmondásra jutni a rap zeneiségének támadásakor. Ahogy fentebb írtam, ez a fajta vokál nem más, mint az emberi hang ritmushangszerként használása. Azzal a véleménnyel meg még nem nagyon találkoztam, hogy a dob nem hangszer, vagy hogy egy dobszólónak nincs zenei értéke, hiszen hiányzik a melódia, meg a harmónia belőle, pedig ugyanennyi értelme lenne. De amúgy az sem igaz, hogy hiányzik belőle a melódia, a kifejezetten hipergyorsan rappelésre szakosodott előadóktól eltekintve ugyanis ritka a teljesen monoton előadásmód, simán csak másfajta dallamosságról van szó rappelés esetén, mint éneknél (a sima beszédnek, meg a felhasznált szavaknak is van egyfajta dallamossága, és rappeléskor ez egy tudatosan felhasznált zenei eszköz). Egyesek a harmónia és melódia háttérbe szorulása, meg a ritmus és szöveg előtérbe helyeződése kapcsán egyfajta zenei "romlásnak" fogják fel rap élre törését... Ennek egyrészt történelmi szempontból semmi értelme nincsen, hiszen ha odafigyeltünk ötödik osztályban magyar- és/vagy énekórán, akkor megtanultuk, hogy a líra és a zene műnemek az ókorban sokkal kevésbé álltak távol egymástól, és igencsak bevett volt egy olyan zenei forma, ami háttérzenére való ritmikus verselésből állt - ez a leírás pedig nem sokban különbözik a hip-hop definíciójától. Másrészt pedig semmi okunk nincsen a ritmust, mind zenei aspektust leminősíteni. Bár nyugati kultúrában bevett, hogy a harmónia a szíve-lelke a zenének, egyes kultúráknak nincs is koncepciója az akkordokról, és számos afrikai, meg ázsiai zenei stílusban a ritmus sokkal nagyobb prominenciát élvez, mint nyugati zenékben. Nincs semmi okunk arra, hogy ezeket a merőben eltérő zenei szemléleteket versenyeztessük egymással, egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, simán csak különbözőek. Ami pedig a rap lírai részét illeti: énekelt zene esetén gyakran előfordul, hogy szavak úgy vannak hangsúlyozva, tagolva, kiejtve, meg úgy vannak az egyes szótagok nyújtogatva, vagy épp elharapva, ahogy a beszélt nyelvben nem fordulhatna elő. Bár a rap sem feltétlen követi a beszélt nyelv szabályait, ott a költőnek sokkal tudatosabban kell bánnia a szavakkal, mert ha négy leütésnyire nyújt egy szótagot, hogy kijöjjön a szótagszám, vagy máshogy ejt egy szót, csak azért, hogy kijöjjön a rím, az sokkal szembetűnőbb, mint ének esetében. Emiatt még egy kifejezetten közönséges rap-szöveg megírása is komolyabb erőfeszítés technikailag, mint a laikus hinné. Már nem mintha a közönségesség lenne a domináns jelleg a műfajban... Gyakran látni ugye olyat is, hogy emberek a legfelszínesebb sztereotípiákkal dobálóznak, ezzel próbálván kritizálni egy teljes műfajt, de közben véletlenül csak arra hívják fel ezzel a figyelmet, hogy fingjuk sincsen arról, amiről beszélnek. Semmivel sem érdemelnek az ilyen vélemények több figyelmet annál, mint hogy "a rock sátánista", vagy mint hogy a "a jazz full random". És ez tökéletes átvezető a második pontra...

2. Szociális/kulturális beszűkültség. Mindig érdekes az látni, hogy az éppen legpopulárisabb műfajokat miként ekézik az emberek olyan érvekkel, amiket simán fel lehetne hozni a pozitív példaként emlegetett régebbi műfajokkal szemben is. Szexről, módosult tudatállapotról, meg fényűzésről nem az elmúlt pár évtizedben szól egy csomó dal, hanem amióta világ a világ. A magyar népzene számottevő része is tele van borozással, bulizással, meg dugással, a rockzenét meg régebben pontosan ugyanazzal a dekadenciával, meg inkompetenciával vádolták, mint most a hip-hop-ot. "Ez csak zaj, nem kell hozzá tehetség", "ezek a zenészek drogosok/alkoholisták", "megrontják morálisan a fiatalokat", "úgy néznek ki a férfiak, mintha nők lennének", stb. Az ember azt hinné, hogy tanultunk abból, hogy ezek a vélemények milyen csúnyán öregedtek, de valahogy totál sikerült elfelejteni, hogy mennyire könnyű volt az eggyel korábban démonizált, most már inkább istenített stílust is ugyanezekkel az érvekkel támadni, annak ellenére, hogy mennyi értéket hordoztak magukkal ezek a zenék, ha hajlandóak voltunk egy kicsit mélyebben beléjük pillantani. Elég gyakran látok emögött társadalompolitikai motivációt. Nem mindenki süllyed odáig, hogy "gyűlölettől eltorzult arcú fekák"-at emleget a műfaj kapcsán, de azért az is beszédes, hogy emberek pl. metálzenekaroknál alapnak veszik, hogy az ott előadott agresszió, meg antagonista-szerepbe bújás csupán része a show-nak, de a hip-hop-ban ugyanezt valódi fenyegetésnek, morális problémának látják; vagy a tény, hogy külön szubkultúra azok az emberek, akik utálják a rappet, de imádják Enimem-et, és pontosan ugyanarról az agresszióról, k#rvázásról, önfényezésről, meg hasonlókról panaszkodnak "a többi" rap kapcsán, ami Eminem-re is ugyanúgy jellemző; vagy az olyan kis kínos jelenetek, amiket egyre gyakrabban látok az interneten, mint pl. amikor a Hot Ones nevű szórakoztató interjúműsor bejelentette, hogy lesz egy epizód Thundercat-tel, és egy csomóan nekiálltak rinyálni a kommentek közt, hogy "már megint valami random tehetségtelen tucatrapper, nemááár", annak ellenére, hogy a csávó amúgy nem rapper, hanem egy virtuóz jazz/funk basszusgitáros, csak gondolom sokan ránéztek, látták, hogy egy fiatal, excentrikusan öltözködő fekete férfi, és onnan már csak két lépés volt, hogy => biztos rapper => fúj. Szinte biztos vagyok benne, hogy valaki neki fog emiatt esni a torkomnak azzal, hogy "sZóVaL aKi NeM SzErEtI a RapPeT aZ rAsSzIsTa?!" - ennek kapcsán csak azt tudom mondani, hogy egyrészt ilyet nem mondtam, másrészt pedig ha le próbálod tagadni, hogy bármiféle összefüggés lenne a két dolog között, vagy ha ez a vélemény valamiért irracionálisan dühössé tesz, akkor javaslom, hogy gondolkozz még egy kicsit a dolgon.