Vannak itt fiatal Jethro Tull kedvelők? "U18"

Szia, én 23 éves srác vagyok.

Szeretem a Jethro Tull-t. Úgy hallottam először a nevüket, hogy amikor a 2000-es évek végén kaptam mp3-at (ami aztán úgy emlékszem el is romlott rögtön, úgy, hogy végülis bátyám régi discmanjét használtam onnantól XD), akkor feltettem rá egy pár zenét és talán apám régi válogatásából egy Jethro Tull szám is rákerült, a Budapest. Igazából nem hallgattam sokat, később amikor megszerettem a Pink Floyd-ot 14-15 évesen próbálkoztam a Thick as a Brick-el, talán az Aqualung-al is, mert úgy hallottam nagyon jók, elsőre nem fogtak meg, aztán hagytam őket. Majd rájöttem ilyen zenéknél nem is szabad az első hallgatásra hagyatkozni, úgyhogy 19 évesen újra elővettem ezt a két albumot tőlük, többször végighallgattam futás közben és akkor már eléggé megtetszett, bár akkor Genesis lázban égtem, úgyhogy a Jethro Tull-al úgy voltam, hogy jó, de nem a legjobb. Később elvétve hallgattam őket, az Aqualungról hallgattam egyenként számokat, mint a Cross-Eyed Mary, Aqualung, és talán ennek a hatására 22 évesen kitaláltam, hogy újra elkezdem edzés közben hallgatni a Thick as a Brick-et. Na, óriási szerelem lett. Valahogy 3 évvel ezelőtt is már kezdett beérni és tetszett, de most annyira letisztult, összeállt a fejembe és olyan varázslatos, kalandos, csoda az egész, hogy az valami elképesztő. Az Aqualungot azóta is nagyon szeretem, azt 19 évesen jobban be tudtam fogadni, talán egy picit többet is hallgattam akkoriban, nem tudom, de az kicsit könnyedebb szerintem, slágeresebb számok is vannak rajta, igazi kis kellemes, klasszikus rock hangzású (erős blues, hard rock hatás) lemez, nagyon csipázom. Aztán később, még annak a nyárnak a végén elkezdtem (ahol 22 voltam), még elkezdtem a Heavy Horsest és a Songs from the Wood-ot, azokat is többször meghallgattam és úgy ítéltem meg, hogy tök jó számok vannak rajta, én szeretem őket, de azok már akkora "átütő hatást" (mekkora közhely :D) nem értek el. De olyan tök jól elvoltam azokkal is, van egy-két kifejezetten erős szám mindkét lemezen, a többi is tök jó, csak az előbb említett két klasszikus ami szerintem egyértelműen kiemelkedik, főleg a Thick as a Brick, azt mostmár a legnagyobb prog lemezek közé merem sorolni, 19 évesen nagyon úgy éreztem, azért ez nem fogható egy Selling England by the Pound-hoz, de azóta csak iciripicirit tartom kevésbé zseniálisnak.

Úgyhogy egyelőre tökre szeretem őket, talán 10 kedvenc bandámba épp nincs benne, de úgy a 20-25-be már valószínűleg igen. Még amit megszeretnék hallgatni tőlük nagyon, az a "A Passion Play" c. lemez. Az úgy hallottam kicsit nehezebben emészthető. De még kíváncsi vagyok a Minstrel in the Gallery-re, a Crest of a Knave-re. Én a Tull-t talán még kicsit jobbnak is tartom, mint általában mások szokták, a prograjongók közt, azért ilyenek mögé sorolják stabilan, mint a King Crimson, Rush, én utóbbit nem hallgattam sokat eddig, a King Crimsonnak meg szintén két albuma tetszik, a Red és a Court of the Crimson King, de kevésbé, mint a JT két legjobbja... a Larks meg kifejezetten sok volt már nekem is, nagyon elvont és zajos, bonyolult. De pld. a Yes-t is nagyon szeretem, azt már jobban, mint a JT-t, de olyan sokat nem hallgattam őket.

Most nagyon szerettem volna a koncertre is elmenni, de sokat vacakoltam a jegyvásárlással (ki tudja miért, még nincs nagy gyakorlatom, és nem akartam annyira előre megvenni, talán), egyszer nézegettem, de valamiért mégse vettem akkor meg, aztán 1-1,5 hete ráfeküdtem, volt két jegy, amit mástól vettem volna, de pont úgy vitték el előlem és akkor már a netről is elfogyott, hogy pont egyiket se tudtam végül lecsapni XD. Úgyhogy most nézegetem is, hogy hátha lesz még valakinek egy eladó jegye, vagy elmegyek egy másik országba a koncertre, mert mostmár nem akarom kihagyni :D. Jövőre úgyis kb. akkortájt megyek Németországba, amikor arrafele lesznek :D

"Majd rájöttem ilyen zenéknél nem is szabad az első hallgatásra hagyatkozni"

Nagyon igazad van, én több évtized zenehallgatási tapasztalatból ugyanezt szűrtem le. Van amihez évek, vagy akár évtizedek kellenek, mire megfelelően tudod értékelni. Pár évente újrahallgatod, és lehet, hogy egyszer csak beugrik, hogy mitől olyan jó az adott zene. Nagyjából ugyanezek a kedvenceim, amiket írsz, de nálam a Yes és a King Crimson van az első helyen. Ezekhez hosszú évek kellettek, mire meghallottam bennük a zsenialitást. Én némi Dire Straits, U2, hard rock és metál "előképzettség" után kezdtem progresszív zenéket hallgatni, először Pink Floydot, ELP-t, Jethro Tullt, Mike Oldfieldet. A Yesről mindig hallottam, hogy jó, de eleinte nem tudtam mit kezdeni vele, több mint 10 év kellett, mire élvezni tudtam, és még vagy 5 év, mire első számú kedvencem lett. Szerintem nálad is be fog érni még a Lark és egyéb King Crimson albumok :)