Létezik olyan hölgy ezen a világon, aki a progresszív rock/metal zenéért rajong? :D

6-os az miért is lenne baj, ha valaki hasonló érdeklődési körű párt akar? Már nem először hallok hasonlót és idegesítő :D. Mindenki a hasonló embert keresi, ha megnézed sok párnak az arckaraktere is hasonló. Ez akkor már egy sokkal értelmesebb módja a hasonlóság keresésének, mert a zenei ízlés inkább árulkodik a személy szellemi-lelki beállítottságáról, világáról, míg a kinézet egy jelentéktelen, felszíni dolog.

Amúgy meg rohadt hosszan írod le azt, hogy a prog rockerek és gyakran a rockerek is: kockák. Igen, ezt tudjuk :D. Az összes dolog amit írsz kb. ebből következik, és egyáltalán nem ezeknek a fiúknak a hibája, hogy átlagnál értelmesebb emberként nehezen illeszkednek be a közösségekbe, a társadalomba, esetleg nehezen barátkoznak vagy találnak párt. Az ilyen téves, utálkozó reakciók, elméletek pedig ennek feldolgozása miatt jön létre bennük, ami szintén tök okés és érthető.

Amúgy a fiúknak alapból nehezebb ismerkedni, párt találni, szexelni, mint a lányoknak és a kockák általában inkább fiúk. Nyilván ha azt látják, hogy nehezen kapnak szeretetet, akkor ezt valahogy összekapcsolják azzal, hogy a legtöbb melegséget, szeretetet sokszor pont ezek által a csodás zenék által kapják, akkor abba az irányba kell menni. Nem értem miért jó leszólni azokat, akik közé te is tartozol :D

#11 Előre is bocsi, kicsit össze-vissza sorrendben fogok válaszolni a gondolataidra, mert csak így tudom megstrukturálni a válaszomat olyan módon, hogy ne legyen tele önismétléssel, meg előrevetítésekkel.

"Nem értem miért jó leszólni azokat, akik közé te is tartozol"

Nem céltalan agresszióból írtam, amit írtam, nem "leszólás" vagy általánosítás volt a célom, hanem kritika, és nem azért, mert az élvezetet ad nekem, hanem mert hasznosnak érzem. Az, hogy sok szempontból a "saját" demográfiámat kritizáltam, az nem önellentmondás, hanem szerintem csak érthetőbb, mintha kívülállóként tettem volna - az ember sokkal pontosabb és konstruktívabb kritikát tud megfogalmazni olyan embercsoportokról, amiket nem kívülről, hanem belülről ismer (nem csak spekulálgatva a motivációkról, hanem első kézből ismerve azokat). Erősen introvertált, underground zene felé tendáló, nem_menő hobbikat űző, számítógép előtt nevelkedett, több évnyi iskolai bullying-nak kitett, szoftverfejlesztő informatikusként dolgozó fiatal férfiként szerintem ha én mondok véleményt a "kocka" kultúráról, arról azért lehet sejteni, hogy nem a s#ggemből beszélek, hanem sokévnyi személyes tapasztalatból, társas kapcsolatok tanulságaiból, meg introspekcióból.

"Az ilyen téves, utálkozó reakciók, elméletek pedig ennek feldolgozása miatt jön létre bennük, ami szintén tök okés és érthető."

Érthetőnek érthető, de okésnak marhára nem okés. Abszolút tudok empatizálni azzal, amikor valaki kirekesztve érzi magát, és kvázi csak absztrakt spekulációk szintjén interaktál a valódi világgal (én is voltam ebben a helyzetben), de az empátiám ott ér véget, amikor az illető nekiáll felsőbbrendűségérzetet, vagy aktív gyűlöletet kialakítani egyes demográfiákkal szemben. Minden torz ön- és/vagy világképről meg lehet érteni, hogy hogyan jut el valaki odáig, de elfogadni nem szabad őket, már csak azért sem, mert ezen embereknek is érdeke, hogy visszatérjenek a valóságba. Ha pl. valakinek kiskorában nem volt szerencséje a lányokkal, akkor érthető, hogy nekiáll nem is próbálkozni, antagonizálja "azokat a fajta lányokat", akik szerinte csalódást okoztak neki, és fetisizálja azt az elképzelt ideális nőt, aki szerinte elhozná a megváltást, de ez a hozzáállás nem csak simán szexista, hanem önpusztító is, mert soha senki nem fog emiatt közelebb kerülni a vágyott romantikus és szexuális kiteljesedéshez, pont, hogy csak még jobban elszigeteli magát.

"egyáltalán nem ezeknek a fiúknak a hibája, hogy átlagnál értelmesebb emberként nehezen illeszkednek be a közösségekbe, a társadalomba, esetleg nehezen barátkoznak vagy találnak párt"

Vigyázni kell ezzel a fajta mentalitással... Az ember könnyen kialakítja a fejében azt a torz, lebutított világképet, miszerint vannak az átlag emberek, meg vannak azok a különc zsenik, akiknek nehéz dolga van az átlag emberek között, mert igazságtalanul ki vannak rekesztve (nekem is ilyesmi volt a hozzáállásom tinédzserkorom nagyobb részében). Egyrészt, a világ nem ennyire kétpólusú: egy csomó kivételesen intelligens, csodabogár embert ismerek, akik pont sose voltak kirekesztve, mert szerencsés közegekben nőttek fel; másrészt az embert szerintem végső soron a tettei határozzák meg, nem a gondolatai - ha valaki felnőtt korára is kapaszkodik abba, hogy ő annak idején egy "tehetséges gyerek" volt, de közben mára lehetetlenség vele két értelmes szót váltani, annyira bezárkózott az álomvilágába, valamint intelligencia, meg személyes felelősségek terén sem fejlődött tovább a tehetséges tinédzser szintjéről a felnőtt emberére, akkor nincs okom rá tragikus hősként tekinteni... Egyetemen számos ilyen emberhez volt szerencsém: megszokták, hogy általánosban, meg gimiben nem kell teljesíteni, mert átlagfeletti képességeikkel próbálkozás nélkül is könnyen ment nekik, majd amikor belecsöppentek egy olyan helyzetbe, ahol márpedig keményen oda kellett tenni magukat, akkor arra az egyetlen válaszuk a brutálisan infantilis áldozatkomplexus volt, nulla felelősségvállalással - mindig minden az egyetem, a tanárok, a kurzusok, a külső körülmények, stb. hibája volt, véletlenül sem az, hogy ők maguk amúgy szartak bele és/vagy meg sem értették az anyagot. Nem meglepő módon gyakran pont ezek az emberek voltak azok, akiknek csajok kapcsán is kísértetiesen hasonló volt a hozzáállásuk: évek óta nem szóltak nőhöz az anyjukon kívül, de közben kib#szott konkrét elképzeléseik voltak arról, hogy milyenek a nők, mit szeretnek a nők, miért nem találnak párt, mik a társadalom nemekkel kapcsolatos legnagyobb problémái, stb.

"miért is lenne baj, ha valaki hasonló érdeklődési körű párt akar? (...) Mindenki a hasonló embert keresi"

Nyilván jó, ha vannak közös pontok, van közös téma, ezt szerintem senki nem vitatja, de mint arra fentebb már mindketten utaltunk, a "kocka"-társadalom férfiúi százalékának gyakori problémája, hogy a párkeresés inkább egyfajta elvont álmodozásként nyilvánul meg, mintsem valódi igyekezetként. Ezen felül vannak a hobbiknál, meg érdeklődési köröknél fontosabb dolgok is, ha arról van szó, hogy két ember mennyire kompatibilis egymással: mekkora az illető szocializációra való igénye, milyen úgy általában az életmódja, hogyan kommunikál, mennyire lehet rá szükség esetén számítani, milyen dolgokra érzékeny, mekkora az egója, stb. Ezek persze így triviálisnak hangzanak, de korántsem biztos, hogy idáig eljut olyasvalaki, akinek hamarabb merül fel a fejében a kérdés, hogy "ó, vahj létezik-e oly leány e földön, kinek szívében ugyanakkora szenvedély él a [kedvenc játékaim / zenéim / sorozataim / stb.] iránt, mint az enyémben", mint az, hogy amúgy lányokkal is lehet pontosan úgy beszélni, mintha emberek lennének, és az sokkal közelebb fog vinni hozzájuk, mintha túlmisztifikálnád őket.

"a zenei ízlés inkább árulkodik a személy szellemi-lelki beállítottságáról, világáról"

Óva intenélek az ilyen kijelentésektől, mert ez már csak egy lépésre van attól, hogy "aki extrém metál hallgat, az elmebeteg sátánista", vagy "aki gangsta rap-et hallgat, az primitív és agresszív" - én mindkettő műfajt hallgatom és egyik sem igaz rám. :D Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem alakul ki akarva-akaratlanul is valamiféle kép (hol pozitív, hol negatív) egy emberről, amikor tudomást szerzek a kedvenc művészeti alkotásairól, de amúgy gyakran tök fals, amit az ember ilyen prekoncepciók alapján gondol. Még anno gimisként pont az ábrándított ki a "különc zseni" mentalitásból, hogy volt szerencsém megismerni olyan embereket, akik "magamfajták" voltak, de borzasztó jellemhibákkal rendelkeztek, meg elb#szott dolgokat csináltak; meg olyan embereket is, akik az általam korábban lenézett demográfiából kerültek ki (bulizós, trendi, 0 érdeklődés "művészi" dolgok felé, stb.), de végtelenül jó emberek és jó barátok voltak. Ahogy fentebb is írtam, nyilván jó, ha van közös téma, meg egyes közös pontok implikálhatják más közös pontok meglétét is, de nem biztos, hogy szerencsés ezt beállítani elsődleges szempontként. Főleg, hogy ez a hozzáállás szerintem nem veszi figyelembe azt, hogy amúgy az emberek mennyit változhatnak, meg hogy egy párkapcsolatban mennyi mindent át tud venni a két fél egymástól. Szerintem a nyitottság az újdonságokra fontosabb, mint alapból megpróbálni kimaxolni a közös érdeklődéseket. Asszonypajtást pont egy közös kedvenc zenekar kapcsán ismertem meg még anno, meg azon kívül is voltak közös érdeklődéseink. Én azóta egy csomó olyan dolgot hallgatok, amit ő nem, viszont egyikőnk sem érzi úgy, mintha eltávolodtunk volna egymástól, mert a zene iránti szenvedély közös, így olyankor is egy nyelvet beszélünk, amikor más a véleményünk (az korábban is fennállt amúgy, hogy kedvenc bandáktól nagyon gyakran tök ellentétesek voltak a kedvenc számaink/albumaink), és szerintem ez a fontos, mert ezzel nagyobb eséllyel tudjátok húzni egymást a saját kedvenceitek felé - mi is egy csomó zenét, videojátékot, szokást, meg egyéb dolgot ragasztottunk át egymásra az évek folyamán, még olyan dolgokat is, amiktől kapcsolatunk elején egyikőnk kifejezetten irtózott.

u.i.: "Amúgy meg rohadt hosszan írod le azt, hogy a prog rockerek és gyakran a rockerek is: kockák. Igen, ezt tudjuk"

Szándékosan próbáltam óvatosan fogalmazni, hogy véletlenül se tűnjön általánosításnak, komplex dolgok elbagatellizálásának, vagy bármi hasonlónak, amit írok, és kevés rosszabb megoldást láttam ennek az elkerülésére, mint a kezdetektől fogva kontextus nélkül "kockaként" hivatkozni az általam leírt emberekre - de mivel te már a második vagy, aki rossz szándékot, meg előítéletet lát a kommentem mögött, ez az igyekezetem nyilvánvalóan kudarcot vallott. :D Remélem azért most már lejön, hogy nem szűklátókörűségből és/vagy szórakozásból való konfrontáció volt itt a célom.

Jó, értem, elolvastam. Nekem ez inkább annak tűnt amikor valaki a saját fajtáját utálja, politikába is megvan ez, hogy valaki nacionalista, velünk cs*sztek ki és mi vagyunk az elnyomott zsenik és álmodozunk a megváltásról, a másik oldal meg önutáló, kb. szégyelli, hogy magyar, az a felfogása, hogy Európa és a fejlettebb népektől tanulás és a hiba bennünk van, ha a helyzetünk okait keressük. Én utóbbinak láttalak ebben, nyilván akiket kritizálsz meg előbbi és végül is nem rossz, hogy van egy másik véglet, aki kicsit visszapróbálja lökni azt a csoportot a valóságba, de tudni kell, hogy az igazság valahol középen van.

Szerintem okés, egyrészt azért mert itt nem is volt gyűlölet, másrészt a gyűlöletnek is le kell valahol vezetődnie, valahol ki kell adni a feszültséget. Ameddig ez megmarad gondolat szintjén, semmi baj, lehet rá okosan reagálni, amivel talán észreveszi az illető, hogy nincs igaza. Amúgy is sok esetben szerintem az adott illető sem gondolja komolyan amit kijelent. Ez olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy "b*ssza meg az egész rohadt élet" ettől nem gondoljuk feltétlen azt, h ne lennénk szerencsések, hogy egyáltalán élünk meg egészségesek vagyunk meg biztonságban (mondjuk sok emberre ez igaz), csak jól esik akkor ezt az igazságtalanságot így levezetni. Ha csalódunk a nőkben, jól esik azt mondani egy sör mellett vagy pár haver közt, akár egy fórumon, hogy minden nő egy k*va, ettől még ott vannak a rokonaink, akikről nyilván rögtön nem gondoljuk ezt. Felsőbbrendűségérzet is... nem tudom, szerintem biztos vannak olyan zsenik, akikben van ilyen, másokban nincs, és akikben van, végülis jogosan van, vagy igaza van mert tényleg felsőbbrendű sok szempontból az átlagnál. Most ha ezzel nem él vissza, nem bánt másokat ténylegesen, csak max. mondja, akkor le kell sz*rni mert rossz arc és kész. Majd max. észreveszi magát ha egyedül marad vagy nem. Ugye ez az egész is abból fakad, hogy ezek az emberek, akik ilyen kockák, sokszor egyedül voltak, akkor persze, hogy őszintén és frankón megmondják a véleményüket, mert nem félnek attól, hogy veszíthetnek valamit. Mások is gondolnak csomó "rossz dolgot", csak számításból nem mondják. Ők úgy vannak vele, hogy nem fogok nektek megfelelni, eddig sem kellettem, akkor tessék ez vagyok, ha így kell, akkor oké, ha nem, nekem akkor sem változik semmi. Egyébként ismerkedésnél is van akik azt vallják, nem buta emberek, hogy sokkal inkább így kéne hozzáállni, hogy nem jó benyomást igyekezni tenni a másikra, hanem épp, hogy megmutatni neki azt az oldalunk, ami nem előnyös, mert ha azzal együtt is megfelelünk, na akkor az egy hosszú életű kapcsolat lesz, ott őszinték lesznek az alapok.

Ezzel sem értek egyet, hogy ez az antagonizálás-fetisizálás amit írsz szexista lenne (ez hogy jön ide? :D), meg hogy pont, hogy ahhoz nem fog közelebb vinni.. honnan tudod, csináltál rá kutatást, hogy ez semmiképp sem működik? :D Én nekem is megvolt a véleményem azokról a lányokról, akikkel amúgy kinézetre együtt lettem volna, de ők velem nem, és nem is feltétlen kinézet miatt, hanem mert érzik rajtam, hogy én az a kívülálló, kocka gyerek vagyok, nem az a menő bulizós arc. És tudtam, hogy milyen lányt keresek körülbelül. És képzeld találkoztam olyan lánnyal és felüdülés, fellélegzés volt, hogy ő tényleg olyan, ilyenekre vártam végig. És mindig érdeklődési körön keresztül ismertem meg ezeket a lányokat, sport, zene, életmód (pl. vegetáriánus) stb. Szóval nekem ők tényleg elhozták a megváltást, de ez nem is tudom miért meglepő. Ezért nem szeretem ezt az önutáló mentalitást, mert ott tartunk már, hogy mi ítélkezünk, dehogyis, épp, hogy azok a lányok ítélkeznek, akik még olyan kockákkal sem feküdnének le, akik egész jóképűek, a testük is rendben van, magasak, mert látszik, hogy mondjuk kockák, érzékenyebbek, értelmesebbek. Hát gratuálálok. Más meg szeretné a másikat megismerni, és érdekli a másik, sőt örül neki, ha kicsit más, ha vannak rétegei, ha különleges. És de érdekes, ez pont analóg a zenével :D. Valaki megáll a popzenénél és megmutatok neki egy Genesist és 1 percig sem hajlandó hallgatni, mert "régi", "nem trendi". És ez az emberek 90%-a. Mert pontosan azért ragad meg a popzenénél, mert nem hajlandó abba energiát rakni, hogy valamit, valakit megismerjen, hogy tényleg belelásson a lelkének a mélyébe, nem érdeklik a rétegek, csak a felszín. Pont azok a lányok, akiket a te szavaiddal élve fetisizáltam, mert tudtam, hogy ők ahogy nyitottak ilyen alkotásokra, rám is nyitottak lesznek, nyitottak is voltak rám és végre valakinek éreztem magam mellettük, nem úgy, mint az emberek 90%-a mellett, akik szerint még én vagyok a h*lye mert merek tovább gondolkodni annál, hogy zabáljak meg jobb kocsim legyen.

Szerintem nem gondolkodunk ilyen távlatokban, hogy "ez lenne a világ rendje, hogy ez a két csoport van". Mindenki tudja, hogy vannak átmenetek, árnyalatok, nekem is volt menő legjobb barátom, mert ő is értelmes volt, azóta is sikeres az életben. Ez egy tendencia, amit látunk. De van más tendencia is, több sík, több tengely, senki nem gondolja, vagy kevesen, főleg komolyan, hogy ez az egy van, max. dühből mondják, mint ahogy fentebb is írtam, levezetik a feszültséget "egy minden nő ringyó", "csak a kinézet számít" kiszólással. Én csak azt mondtam, hogy nem az ő hibájuk, nem mondta senki, hogy tragikus hősként tekints rájuk :D. Pont én magyarázom, hogy nem gondolatok, fórumos kijelentések alapján kéne nagy következtetéseket levonni. Van aki leír a fórumra egy ilyet, közben ugyanúgy kedvesen áll egy lányhoz 0-ról. Van aki meg nem írja le és mégis szemét. Talán pont ezért mert nem vezeti le. Nyilván az egyetemi csoport társaid nem igazán találták a helyüket a világban, ezért próbáltak erre magyarázatokat találni, amúgy a leírásodból szemét alaknak ők sem tűntek, csak elveszettnek. Nem olyan szakra jártak, amibe szívesen belerakták a munkát, mert jobbak akartak benne lenni, nem találtak olyan nőt, akivel szívesen ismerkednének, vagy nem tudott megindulni egy ilyen folyamat.

Na, és most jön az a rész, ahol teljesen elbeszélünk egymás mellett, de erre már kitértem egy kicsit fentebb is. Az, hogy művészet terén mit szeretsz, milyen a hozzáállásod, nagyon is túlmutat és sokat mond el rólad. Csak nem téves prekoncepciók alapján kell következtetéseket levonni, ez a sátánista pont egy olyan, amit öregasszonyok mondanak, akiknek fogalmuk sincs a dolgokról. Amúgy meg ebben is van valami, mert nem véletlen olyan a black metal, vannak köztük ilyenek, de nem mindenki olyan ettől aki hallgatja. Egyszerűen csak azt kell megérteni, hogy amikor hallgatsz, nézel valamit, maga a művészet az szimbolikus dolog, azon keresztül kapcsolódsz. Pont egy olyanról aki black metalt hallgat, én azt gondolom, hogy látja az életben azokat a sötét dolgokat, azokat az igazságtalan, fájdalmas részeket, nehézségeket, amit sok ember egyszerűen tabusít, elsiklik felette, önzésből, önvédelmi mechanizmusból kizár az életéből. Tisztábban látja, egy kicsit mélyebben a világot emiatt, mint a legtöbben a mindennapi emberek közt. Nem ilyen direkt módon kell skatulyázni, hogy sátánista, aztán lehet valakinél tényleg csak ez van, a külsőségek és nem az amit én írtam, meg valakinek tetszhet csak a ritmus, de itt komolyabb szenvedélyről beszélek, ami ezt kicsit kizárja. Általában jót feltételezek a másikról. Gangsta rap nagyon is tartalmas sokszor és az ő valóságukat, mindennapjaikat jól kifejezi, van tétje, mélysége. Ez megint csak azok előítélete, akik nem is ismerik. Aki ismeri, azt tudja levonni, hogy az adott személy egy olyan vki lehet, aki szereti az egyenességet, ami a szívén az a száján, a nyers valóságot tartja fontosnak, nem annyira a túlcsicsázást, hogy hogyan vannak a dolgok becsomagolva.

Aki pedig a popzenéig meg annak kevésbé minőségi party képviselőjéig jut kizárólag meg úgy viszonyul ahhoz, amikor mutatsz neki valami összetettebbet, mint fentebb leírtam... az hidd el tényleg sekélyes lesz érzelmileg. Persze lehet kivétel. De sokat elmond. Meg ugye azt kell még itt megnézni, hogy csak éppen az az egy adott művészeti ág neki nem olyan fontos és másban éli ki a belső világát, vagy más tevékenységben és nem művészetben... szóval persze sok dolog van. De mondjuk pont ezért mondom, hogy amikor mutatok neki valamit, arról hogy nyilatkozik. Mert rákattanni sok mindenre rá lehet, meg nyilván nekem is tetszik ez is, az is. De pont erről írtam feljebb, hogy mert érdekel, mert nem zárom ki. Pont velük az a baj, hogy zárt az elméjük, hogy csomó dolog nekik nem létezik. És bármi előremutató, fejlődést igénylő dologról kezdesz nekik beszélni, ugyanezt tapasztalom, hogy bezárkózás a megszokottba, az egyszerűbe, mindig így mentek a dolgok, ez így van rendjén. Megmagyarázhatatlan rögeszmék, szűk látókör. Azok a csajok, akiket zenén keresztül ismertem meg, akik tényleg falják a különböző művészi dolgokat, nagyon nyitott elméjűek, kicsit nem is valók már erre a világra.

Amiket írsz is lehet rá következtetni az érdeklődési körökből, összhangban, összefüggésben vannak velük. Szocializációra való igény. Ha az érdeklődési köröm gamer, nyilván inkább introvertált vagyok és nem akarok nagyon szocializálódni. Életmód: ugyanez. Ha valaki kalandozó, felfedező, érdeklődő a művészetekbe, nyilván ugyanígy akar élni sokszor, kötöttségektől mentesen, kalandozni, tapasztalni, látni, érezni. Ha valaki szereti az érzékeny, jólelkű alkotásokat, ilyenekkel tölteni az idejét, ő úgy is fogja alakítani az életmódját, hogy ilyenekkel töltse, hogy a tettei is ezt támogassák, hogy mondjuk kevesebbet ártson a világban vagy akár még segítsen is. A kommunikációt kifejezetten alakítja, fejleszti, ha többet olvasol, ha komplexebb gondolatokkal barátkozol meg a művészeten, hobbijaidon keresztül. És így tovább... Túl gondolod. Kizárólagosan nem az alapján választ az ember, hogy mi a kedvenc zenekarod, oké, működni fog. De ez egy jó kiindulási alap. Ahogy jó kiindulási alap az is, hogy jó, szerető családból származzon és akkor valszeg megbízható, lehet rá szükség esetén számítani és nincs túlzott nagy egója, ami irányítja. Valahogy vissza kell jutni az emberiség szövetébe, ha kiestél onnan, ez ennyi. És ez egy teljesen jó útvonal a visszatalálásra, felesleges ezt így leszólni.

Én pont inkább azt érzem, hogy te nem tudtad valahogy ezt sosem helyre tenni magadban. Hogy tud az meglepni, hogy valaki aki trendi, bulizós, az jó barát? Hát pont mivel ez a hobbija, hogy emberekkel beszélget és együtt bulizik velük, nyilván jó társaság ezen a szinten és lehet egy rendes ember, ha jó nevelést is kapott. De látod, valahogy te is mégsem ezekkel a trendi emberekkel jöttél össze, hanem van egy olyan barátnőd, mint te vagy. De ha valaki kiír egy kérdést azzal, hogy szeretne hozzá hasonló érdeklődési körű nőkkel ismerkedni, találkozni, beszélgetni, az rögtön egy nagyon fals megközelítés.

Amúgy csak még egy vicces megjegyzés, ami megint tanulság arra, hogy valahol mindennek van oka és van alapja:

"amúgy lányokkal is lehet pontosan úgy beszélni, mintha emberek lennének"

Na ez megint egy olyan dolog, ami az esetek 80-90%-ában egyáltalán nem igaz :D. És pont ezért vesznek ilyen irányt a dolgok és nem az a hibás, aki ilyen irányt vesz, hanem ő egy folyamatnak a része.

Ugye, amit leírtam, hogy pont a felszínes tini, fiatal lányok az olyanok nagyon nagy részt, akik full nem nyitottak rád és te beszélnél velük, te közelednél hozzájuk, te hagynád, hogy ők hassanak rád és te hass rájuk, csak minderre ők azok akik full nem nyitottak "mert fúj". És kb. ez az egész világlátásuk.

A másik, hogy tudod hány lány játszmázik, flegmázik, ignorál? Brutálisak az arányok manapság. Viszont itt megjegyezném, hogy neked abban persze igazad van, hogy sokszor olyan lányok ilyenek, akiknek mondjuk az érdeklődési köre, pont az etika (elméletileg), és jobb emberek akarnak lenni. Tehát persze egy prog rocker, bármilyen lány lehet ilyen, hogy játszmázik, mert ez sokkal inkább fakad abból, hogy milyen sérülései voltak a múltjában és ezért mennyire diszfunkcionális.

És nyilván ne higgye senki azt, hogy a fiúk sokkal jobbak, nyilván kb. ugyanaz, csak másképp, csak én nekem a nőkkel van tapasztalatom.

Szóval épp ezek a szép álomvilágok, hogy amikor odamész és beszélgetsz lányokkal... ja, előbb megtörténik, hogy ezek a ragadozók azt megérzik, hogy te más vagy, pedig még meg sem szólaltál, a fejedből és a gesztusaidból (és még csak nincs is annyira kocka fejed vagy testfelépítésed) és kiközösítenek.

Ha racionálisan lehetne az emberekkel beszélgetni, ha meggyőzhetőek lennének arról, hogy te morálisan, emberileg, szellemileg, hozzáállásban jobb vagy, akkor épp, hogy sokszor ezek a kocka fiúk lennének a befutók csak esélyt sem kapnak. És most nehogy azt írd, hogy sztem a kockák általánosan felsőbbrendűek meg mindegyik jobb az összes trendi, bulizós embernél. Direkt általánosítok, hogy egy átlagos kocka mondjuk tapasztalataim szerint inkább tiszteli a dolgokat, szeretné megérteni a működésüket (pont ezért is kocka), mondjuk a bulizós mentalitás meg pont arról szól, hogy csapjuk szét magunkat, sz*junk le mindent, valaki meg dolgozik helyettünk, meg értéket teremt vagy megóvja azokat, míg mi legfeljebb törünk és zúzunk.

Igen ettől függetlenül meg kell érteni, hogy kivétel mindig van, akivel lehet beszélni. Csak nehéz megtalálni. És sokszor az ember alapból zárkózottabb, a rossz tapasztalatok miatt meg még inkább félénk. Akkor miért ne az érdeklődési köre mentén kezdjen el szocializálódni?