Az alábbi együttesek közül melyik a legjobb?

Pink Floyd, de a Led Zeppelin nevén is gondolkoztam. A Queent szintén szeretem.

A többit vagy nem szeretem, vagy nem ismerem.

2-esnek igaza van, de ha muszáj volna nálam így fest:

1.Led Zeppelin

A felsoroltak közül itt voltak a legtehetségesebb és legjobb zenészek, akik úttörői voltak a könnyűzenének. Nagyságukat mi sem bizonyítja jobban, hogy játszi könnyedséggel számtalan stílust építettek be saját világukba. Na meg nem hiába nevezik sokszor őket a valaha volt legnagyobb koncertbandának. Fellépéseiken csak alapanyagként tekintettek a stúdióban rögzített dalaikra, kiegészítve azokat egyéb elemekkel, dzsemelésekkel, hangszeres betétekkel. A történelem legnagyobb hatású zenekara (talán még a Beatles, bár az zeneileg minden téren alulmarad a Zeppel szemben) bár e tekintetben a Pink Floyd és a Sabbath sem sokkal marad el mögötte.

2.Pink Floyd

3.Black Sabbath

4.Queen

5.ABBA

6.Slade

7.Depeche Mode

8.Blondie

9.Boney M

10.Soft Cell

1. Pink Floyd

2. Led Zeppelin

3. Queen

4. Slade

5. Depeche Mode

6. Blondie

7. Black Sabbath

8. ABBA

9. Soft Cell

10. Boney M.

Előző vagyok. Meghallgattam azokat az együtteseket, amiket nem ismertem, ez alapján csináltam meg a véleményem.

(1-es voltam)

Ok, de próbálok tömören fogalmazni, mert most nem igazán érek rá.

Pink Floyd:

Jelentősége csak egy hajszállal marad el a Zepp mögött, nélkülük is másképp festene ma a könnyűzene. Több korszakuk is volt, amelyek mind formálták a rockzenét. Hozzám talán az 1973-ig tartó elborult, pszichedelikus hatásokat sem nélkülöző korszak áll a legközelebb. Viszont az igazi klasszikusaik ez után jöttek, azokat is hibátlannak tartom (főleg a 70-es évekbelieket). Nagyon igényes, elgondolkodtató, művészi progresszív rock, nem hiába hívták sokszor a holdra szállás zenéjeként. 73-tól írtak pár könnyedebb slágert, de az igényesség ezeket is mindvégig áthatja. Érdekes, hogy úgy sikerült az egyik legnépszerűbb előadónak lenniük, hogy nem hígultak fel olyan nagy mértékben, tehát megmaradtak kifinomultnak. Hogy valami negatívumot is említsek, a zenészek technikai értelemben nem valami kiemelkedőek, főleg ha összehasonlítjuk őket a korszak más progresszív rock zenekarainak (King Crimson, Yes, ELP, Geneis, Rush, stb) muzsikusaihoz. Bár lehet, hogy ide nem is illene annyira a hangszeres "villogás".

Black Sabbath:

A metal megalapítói, akik nélkül nem létezne ez a műfaj. Bár riff központú megközelítésükre biztos hatással volt a Led Zeppelin is, megjelenésük így is totális újdonságként hatott. Baljós dalszövegeik, mélyre hangolt súlyos hangzásuk az idők folyamán sok egyéb elemmel gazdagodott. A 70-es évekbeli Ozzy énekessel készített albumaikon sokszor kísérleteztek ezáltal színes és változatos korongokat eredményezve. Kiváló zenészek alkották mindig is, még ha a klasszikus négyes nem is állt olyan képzett muzsikusokból mint a Deep Purple vagy a Led Zepp tagjai. Nálam a későbbi érák énekeseivel (Dio, Gillan, Hughes, Tony Martin) készült albumok is ugyanolyan favoritok, amelyeken a zene is más-más vizekre evezett. A riffkirály Tony Iommi védjegszerű súlyos hangzása ezeken is megmaradt, sokszor a doom metal elemek is (főleg a Dio-s lemezeken) ugyanakkor dallamosabb, egyben epikusabb is lett a megközelítés. Betéve tudom az életművüket, és amikor 16-ban búcsúbulit adtak az Arénában muszáj voltam az első sorból lecsekkolni.

Queen:

Mind a négy zenész igen tehetséges volt - bár nem említeném egy lapon a Zeppelin tagjainak zsenialitásával őket. Nálam a 70-es évekbeli albumaik a nyerők, az utána levők már ilyen vegyes felvágott kategória. Mercury az egyik legjobb énekes volt, bár sokszor hat mesterkéltnek és ripacskodónak. Nagyságukat jól mutatja, hogy mindig megtudtak újulni, szinte minden létező stílusban kipróbálták magukat. Rétegzett hangszerelési megoldásaik, a bonyolult vokál használat, a sokszor atipikus felépítésű dalok mind figyelemreméltóak, bár ezek miatt sokszor kaptak is a kritikusoktól. Az igaz hogy jól kidolgozott és igényes zene, egyben elég kommersz is az én ízlésemnek. Amikor rock akkor nem elég kemény és átütő erejű, amikor progresszívabb akkor nem olyan mély és tartalmas, mint más prog rock bandák. Amolyan mainstream ízlésű embereknek szól, olyanformán hogy még ők is megtudják emészteni. A 80-as évektől pedig követték a divatot, és a rock már csak nyomokban volt jelen, ami elég unszimpatikus húzás volt. Innen csak a nagy slágereiket ismerem jobban, bár azokkal nincs is különösebben semmi bajom. Összességében kuriózum és egyedi színfoltjai a könnyűzenének, nem hiszem hogy lesz még hasonló valaha is.

ABBA:

Ez már pop/diszkó, néha-néha rockos beütéssel, de a jobbik fajtából. Csak a legismertebb best of dalaikat ismerem, azokkal viszont nem csoda hogy történelmet írtak. Igényes hangszerelésű, végletekig kidolgozott produkciók. Érdekes, hogy az USA-ban kevésbé jegyzik őket, lehet hogy pont ezért?

Slade:

A 70-es évek elejének egyik glam rock "terméke". Az imidzset inkább hagyjuk, a zene viszont a műfaj jobbjai közül való. Tetszik a karcos, már-már hard rockos hangzásuk, az ismertebb dalaikat ismerem, amik elég tetszetősek is. Egyszerű, néha picit butuska, de ilyen is jól eshet alkalomadtán. Összességében azért nem csodálkozom, hogy az USA-ban ismeretlenek, de Európában is amilyen gyorsan a csúcsra értek, olyan gyorsan alá is szálltak.

Depeche Mode:

Pár rádiós számukat ismerem csak, de ez a szintipop alapból nem az én műfajom. A DM úttörő volt és kiemelkedik a műfaj többi képviselőjéből, van bennük valami plusz. Bejön a zenéjük sötétebb, fátyolos, lebegős hangzása, bár hallgatni eztán sem igen akarom őket.

Blondie:

Volt punk, new wave, pop, éppen ami trendi volt. Mesterkélt, kommersz, de a sláger dalaik (mert csak ezeket ismerem) kellemesen jók. Debbie Harry karizmatikus énekesnő, mind a hangja, mind a kinézete eladta a produkciót.

Boney M:

Az ABBA gyengébb képességű kiadása, de még így is az egyik legjobb disco produkció, örökzöld slágerekkel.

Soft Cell:

Azt tudom hogy ilyen szintipop/new wave, amit nem is tudom hogy hallottam-e már, de különösebben nem is izgat.

#7

Ez jó összefoglalás volt, gratula!