A Progresszív vagy az Avantgárd Metál a nehezebben befogadhatóbb?

a prog lehet annyira matekozva, amit a zeneértők fognak csak élvezni, mert mondjuk hangulatban nem erősek. az avantgard keverése ebben a keveredés mennyiségétől függ. tht ha nem tud ügyesen megütni egy ingerküszöböt, akkor úgyanúgy járt mint a prog.

szerintem itt nem befogadás kérdése a téma, hanem melyik műfajban van több lehetőség maradandót alkotni

#1.Ezt cáfolnám a A Pleasant Shade of Gray albummal ami nem annyira matekozott mint egy Meshuggah album viszont nagyon elvont és hangulatorientált album. Pedig azt lehet mondani erre az albumra hogy az egyik legjobb sikerült progmű.(bár ez nekem is képes "megülni" a gyomrom pedig prog-t hallgatok általában)Ha 1 albumot kéne mondjak ami olyan mint egy festmény akkor az ez az album lenne.

Nem annyira éles amúgy technikailag sem, csak nagyon öncélú és minden meg van örökítve amit egy zenész gondol. De egy átlag hallgató biztos végigaludná, mert kb. 30-40 hallgatást igényel.(szóval ebben igazad van hogy ezt egy kisebb körnek készítik látszik az eladásokból is)

Kérdező:

"Szerintem a Progresszív Metált mindenki tudja, hogy mi és viszonylag elég népszerű is a Metálosok körében"

Mivel manapság boldog-boldogtalan progresszív metal számokat csinál.(Steven Wilson is állította valamelyik interjújában és milyen igaz)

Hallgass csak egy modern Circus Maximust, vagy egy Leprous albumot. Ezeket ismerősi körben is lazán bedobnám mert elég easy-listening kategóriába esik, hiába másolják Petrucci és Rudess játékát, ha maga a téma és a kivitelezős rettentő egyszerű.(de hozzáteszem a prog metal korai ága is bőven adott ki mainstream számokat, lásd DT és Queensryche, annak ellenére a kedvenceim között vannak)

Szóval ez a prog metal fogalom manapság nagyon tág, azért a Fates Warning albumjai és a korai Opeth/Tool művek meg pont nem azok amiket bedob az ember egy családi beszélgetésekre mert elég öncélúak és összetettek, komplex ritmus képletek, néhol aszimmetrikusak(Meshuggah), és sok az ütemváltás. Ezeket tényleg egy kisebb réteg értelmezi és fogadja be szóval ezzel azt akarom mondani hogy nem biztos hogy az avantgárd minden esetben nehezebben befogadható. Bár ez utóbbira írhattál volna pár példát mit nevezzünk avantgárdnak, ismerem az alműfajok 90%-t de ezt meg pont nem...

"Avantgárd már vagy ilyen stílus keverősebb, vagy olyan elemeket tesz a zenébe, ami már teljesen nem oda illik "

Részben igaz, a szintetizátor a fő zenei eszköz, ha az experimental metalt vesszük(így már ismerősebb a műfaj)de elolvasva ez egy olyan skatulya amibe minden olyan zenész belekerül aki eltér az átlagtól.

Sunn O))) és a Summoning is simán belefér, az előbbi igyekszek a szabályos ritmusokat kerülni és olyan zenét létrehozni ami nyugtalanító hatású(már-már dark ambient), addig az utóbbi használ akár a romantikából vagy a barokkból hangszereket és náluk a black metal alműfaj miatt a hangulat van előtérbe helyezve.

Szóval úgy gondolom erről így nem lehet beszélni mint egy műfaj, egyéni zenészek vannak akiket kb. képtelenség összevetni egymással nem hogy egy Fates Warning-gal.

Hogy melyik a nehezebben befogadható, szerintem erre nincs egyértelmű válasz.

Aki szereti a black metal-t simán rákaphat a Sunn O)))-ra mert bőven van metszete a két zenei műfajnak, prog metalban meg bőven lehet olyan anyagokat találni ami a prog metal hallgatót is megfogja. Feljebbi Grey album szerintem nagyon nehéz művek közé sorolható. De egy Seventh Son vagy egy Awake album viszont abszolút könnyen hallgatható, azonnal szinte már befogadható és élvezhető.

A kevés népszerűséget meg az indokolja elsősorban hogy kevesebb mainstream zenész kerül ki soraikból, prog metalból kb. felsorolható több száz nagy kereskedelmi sikerrel rendelkező ha nem több, addig ez a függetlenül kiadóknál lévő avantgárd metal zenészeknél jóval kevesebb.

Metalosok nagy része meg úgy is azt hallgatja ami mainstreamebb, semmivel nem különb ez a közösség a többitől. Nagy részük ismeri a Big 4-t, a brit heavy metal úttörőket, a mainstream power metal bandákat, talán néhány black/melodic death, klasszikus death és a prog bandákat mint a Dream Theater vagy Opeth. Ezzel nem lenézve senkit, nagyrészt én is ezeket hallgatom. Csak ezzel azt akarom mondani hogy az underground zenei közösség nem nőtt az utóbbi időben és nem lettek ismertebbek azok a zenészek akik csak szimplán a maguk elképzeléseit adják ki, félretéve a piaci igényeket.