Miért nincsenek már akkora együttesek, zenészek, énekesek mint régen?

Gondolok én olyanokra mint a Queen, Pink Floyd stb stb...

A 90-es évek hemzsegtek a jobbnál jobb előadókkal, élettel, koncertekkel...

És most? Most mi van?

Wellhello, meg Fluor Tomi..ne értsetek félre, meghallgatom őket én is a kis bugyuta zenéikkel, de értékük tulajdonképpen nem sok van...

Fülbemászó a dallam, mint egy gyermekdal, de a szöveg....

Sokszor az az érzésem, hogy ennek a generációnak nincs is már miről énekelni.

Felnő egy olyan generáció, akikkel alig történik valami.

Élmények helyett a számítógépet nyomkodják, már elnézést, de még a szex sem érdekli őket...

egy fiatal pasi is inkább nyomogatja előszeretettel a gépet..

Mintha ebből a generációból szépen lassan kiveszne az élet, a lélek...

Nyilván a kokainmámorban úszó 90-es éveknek is voltak hibái, de akkor mintha még lett volna élet és értelem ezekben az együttesekben...

Tulajdonképpen azt vettem észre, hogy a saját életem is így hanyatlik lefelé mint a zenészek, együttesek.

A 90-es években rengeteg inger, élmény ért, most meg csak a munka és 4 fal maradt. (főleg most a korona idejében)

Mások is észrevették már ezt, hogy a 90-es évek mennyivel másabb volt vagy csak én tapasztalom?

A legtöbb jó film is a 90-es években készült, most meg mindegyik film olyan egyforma, olyan semmilyen...

előre meg tudom mondani, hogy milyen zene lesz benne, hogy milyen jelenetek lesznek.

(helikopter, autóversenyzés, fegyverek, unalmas csókjelenetek stb stb...

mintha nem is törekednének arra, hogy valamiről szóljanak ezek a filmek.

A filmek is pont olyan üresek, unottak lettek mint a zenék...