Hogyan élvezzem a sétát fülhallgatón keresztüli zenehallgatás nélkül?

Először is tanulj meg gond nélkül unatkozni! Jegyzettömb és toll azért legyen nálad! ;)

Gyakorlással rá tud állni az ember arra a belső nyugalomra, amit a semmit nem akarás kelt a maga időtlenségével. Persze közben ugyanúgy ember maradsz, gondolatok, érzések röpködnek a fejedben, és tudsz a világodról (esélyesen sokkal jobban, mintha lekötnéd magad). Az összes teendőd annyi, hogy ne hidd magadat a gondolataidnak, úgy tekints rájuk, mint ami a tied, mert ez az igazság: ahogy a ruházat vagy akár a fülhallgató, tied, de nincs azonosság köztetek, lehetne szinte bármi helyette.

Idővel a zaj alábbhagy, élesedik a jelen valósága, és ami igazán moccan benned, azt érdemes jegyzetelésre készen fogadni. Lesznek minden bizonnyal ronda szembesülések is, ilyenkor csak maradj háttérben, tudva, hogy pont olyan gondolat, mint a többi, pont ugyanúgy kibontható, megérthető, adott esetben valószínűleg felhasználható értelmes, konstruktív célokkal.

Nálam egy idő után már önként jött az igény, hogy séta közben ne szigetelődjek el a saját kis külön világomba zenehallgatással, hanem hallgassam a külvilág zajait. Pedig régen én is mindig mindenhová zenét kapcsoltam be, ha sétálnom kellett.

Lehet, hogy nálad is el fog érkezni egyszer ez a pont.