Tinikorotok kedvenc énekesei közül van akit a mai napig hallgattok vagy az összesen túlléptettek?

Most 17 éves lány vagyok, de amióta a zenei ízlésem kiszélesedett, azóta egy általam régen nagyon kedvelt énekes háttérbe szorult, ennek ellenére nem tudom elfelejteni a koncertjét, ami életem egyik legjobb élményei közt ott van, és rossz itt a gyk-n olvasni róla, hogy milyen sz*r. Szóval tényleg szerettem az idegesítő fanjai ellenére is.

Ez a jelenség, hogy kezdek kinőni belőle, ez most kezd érinteni? Mert azóta sok új kedvenceim lettek, köztük olyanok is, akik minőségibb munkájuk és személyiségük miatt nagyobb kedvencek lettek és a koncertjükre is egy nap elszeretnék jutni.

Ha így is lenne, ennek ellenére nem biztos, hogy egy újabb itteni koncertjére megtudnám állítani magamat, hogy kimenjek rá. Főleg annak tudatában, hogy a koncertre járó ismerősöm is szereti, talán jobban is, mint én.

Ettől függetlenül, ha valaki azt hiszi, hogy na végre el lehet kezdeni nagyon kritikai szemmel nézni a zenére, na azt csalódni fog. Nekem megvolt ez az időszakom nem is olyan rég, mondanom sem kell, életemben, ha nem is a legrosszabb, de nem túl jó emlékű időszak volt. Ettől függetlenül ebből az időszakból is lettek nagy kedvencek, nagyobb is, mint a fentebb említett énekes. Viszont az sem jó, ha valaki túl könnyen befolyásolható és megelégszik a mainstreamben fogyasztható tartalmakkal, márpedig az említett ismerősöm ilyen. Szóval végezetül úgy gondolom, hogy egyik félnek a túlhajszolása sem jó, és mindenképp azt a bizonyos egyensúlyt kéne megtalálni, bár lehet én vagyok túl naív, mert személy szerint azt látom, hogy nagy a szakadék a két véglet között az egész világon, és valamennyien sose középre néznek, hanem mindig az egyik végletet választják.