Csak szerintem hanyatlik a zenei kultúra?

Hát, azért ha meghallgatok egy Sabrina vagy egy Samantha Fox nótát, simán kisül az agyam...

Szerintem a kilencvenes években rengeteg szutyok zenét csináltak, amiben egyetlen értékelhető dolog volt: a női vokál.

Kedves kérdező, mintha csak a szívemből szóltál volna, én is szinte ugyanígy érzem és tapasztalom, ahogy leírtad.

Én is egy bizonyos rétegzenei stílusnak hódoltam be már vagy tizenéve és ez pedig a nu metal, ami szintén 2003 után nagyon kevés kivétellel szinte "kihalt" a számomra, de szívesen meghallgatok popzenét, rap-et, technot-t... csak legyen igényes és adjon át valamilyen érzést, ami miatt újra és újra meg szeretném hallgatni. De olyan, mintha manapság ez már ez nem számítana, mintha arra mennének rá, hogy ne az legyen a fontos, hogy szívüket-lelküket beleadják a zenészek és egy igényes mű keletkezzen, hanem hogy minél gyorsabban össze lehessen dobni valamit, amit vagy el lehet adni, vagy nem. Megemlítetted a 2unlimited-et, Michael Jackson-t és a Backstreet Boys-t is, akiket én is nagyon szeretek, pedig emlékszem, a Backstreet Boys-t anno ki nem állhattam, mára meg megszerettem az ismertebb számaikat, ezerszer jobbak, mint a mostani befutott "zenészek". De ott van még Madonna, a Prodigy, az ATB, vagy ha régebbieket veszünk, akkor pl. az ABBA és még lehetne sorolni, eszméletlenül jó zenéket csináltak a saját műfajukon belül. Manapság ilyen volumenű zenékről nem tudok és én is úgy veszem észre, hogy jelenleg a zenei kultúra hanyatlik.

Nem csak szerinted:

https://www.youtube.com/watch?v=oVME_l4IwII

Nagyon egyet tudok érteni veled. Szerencsére azért manapság is vannak igazán jó dalok, de sajnos ezek elképesztően ritkán jutnak el a nagyközönséghez. Ez az igazi probléma. Emlékszem anno a rádióban pl. elég sokszor lehetett hallani Green Day számokat, manapság meg az ember örül, ha egyáltalán egy hónapban egyszer szól valami hasonló műfajú zene.

Szerintem valamikor 2009 környékén fordult teljesen feje tetejére a zenei világ, amikor egyre inkább az énekes, mint termék kezdett el számítani, és nem a dalok, amiket kiad a kezei közül. Ha megnézed a mostani tinik kedvenceit, a legnagyobb részük nem a zenei tehetségével emelkedik ki, hanem azzal, hogy konkrétan el tudja adni magát. (Persze tisztelet minden kivételnek) Ezzel szemben meg régen ott volt pl. Avril Lavigne, aki csak azt csinálta, amit szeret, és világszerte ismert énekesnő lett belőle. A 90-es évek gyerekei között tuti nem tudnál olyat mutatni, aki ne hallgatta volna rendszeresen legalább egy dalát. De helyette bárki mást is lehetett volna írni, mert abban az időben, azok az előadók tényleg nyomot hagytak az emberekben. Akkor még a zene számított, nem a név.

A mostani felkapott előadók, akiknek sikerült saját magukat eladni, kb. négy-öt évig porondon lesznek, de tíz év múlva nagyjából már senki nem fog emlékezni rájuk, mert nem alkottak semmi maradandót. Hol születnek most pl. olyan dalok, mint a Numb a Linkin Parktól? Sajnos egyre kevesebb helyen...

Szomorú, hogy idáig jutott a zeneipar, de remélem, azért még visszatér a régi aranykor :)

Ugyis mindenkinek a sajat kedvencei lesznek a jo/minosegi zenek, ezen szerintem kar vitatkozni.

Szerintem egyaltalan nem veszett ki a *jo* zene a mai vilagbol sem, egesz egyszeruen atalakult a zenei kultura.

Masreszt nem ismerlek kerdezo de lehet te 80-as 90-es evek zenejen nottel fel. Sokszor az emberek amilyen zenen nottek fel az az etalon, es az ujakat mar leszolja ha nem eri el szamara a kivant szintet.

Az a szep a zenebe hogy vegtelenul szubjektiv, es minden korban meg lehet talalni a nekunk tetszo zenet. Egymashoz meg felesleges hasonlitani a kulonbozo evtizedeket.

Nekem peldaul egyaltalan nem tetszenek a 80-90-es evek zenei. Egyaltalan. De azt nem mondom hogy rossz zene mert ez egy szubjektiv dolog.

#5

Érdekes módon Avril Lavigne sokaknak jó példa arra, hogy hanyatlik a zeipar :-)

Amúgy a 80-as években is sok zene termék volt, ipari szinten nyomták, a már említett Sabrina és Samantha Fox is termék volt (konkrétan a lökhárítókkal adták el őket, ha már a hangjukkal nem lehetett). Bizonyos szinten a Boney M. és az ABBA is termék volt (mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy pl. az ABBA szerzői jogaira a mai napig kiemelten vigyáznak).

De a Spice Girls is termék volt (a Take That is).

Sőt, ott van például a Sugababes, ami a kezdetektől (1999-2000) brand volt, fokozatosan lecserélődtek a lányok, végül senki sem maradt az eredeti trióból, és miután szép csendben bezárt a bolt, Mutya, Keisha és Siobhan (az eredeti felállás) nem használhatták a nevet, mert le volt védve.

Mindegy. Ma már akkora a választék, hogy talán szükségszerűen sok az ocsú.

Persze, valamilyen szinten minden előadó terméknek számít, de az azért szerintem nagyon nem mindegy, hogy mire fektetik a hangsúlyt. Én úgy gondolom, ha egy adott előadó tehetséges, nem játssza meg magát, és normális értékeket közvetít az emberek felé, akkor már van helye a zeneiparban. Mivel nem vagyunk egyformák, mindenki más műfajban talál magára. Nem szerethet mindenki mindent, ez természetes. Én pl. nem szoktam hallgatni Lady Gaga dalait, de abszolút elismerem a tehetségét. Fantasztikusan tud énekelni.

Lehet neked Avril már hanyatlásnak számít, de őszintén én rettenetesen örülnék, ha a mostani tinielőadók akár csak egy kicsit is közelítenének ahhoz, amit anno képviselt. Nem azt mondom, hogy tökéletes volt amit csinált, mert persze egy énekes sem lehet igazán az, de abszolút megérdemelte azt a hírnevet, amit anno kapott. A mostani sztárokról ez már nem feltétlenül mondható el, ez az igazi probléma. Napjainkban nagyon sok előadó van, és a sok rossz között sajnos egyre nehezebb megtalálni az igazi tehetségeket.

Nekem valójában Avril Lavigne se nem hanyatlás, se nem épülés, egyszerűen kívül esik az érdeklődési területemen, nem is tudnék tőle semmit sem mondani, pedig tudom, hogy annak idején nyomták rendesen.

De hát ja, a zene (is) szubjektív dolog.