Csak én vettem azt észre, hogy a mostani ilyen popzenékben már nem igazán vannak hangszerek?

13:00-tól kezdődik a szám!

Szerintem ez jó példa az igényes elektronikus zenére!

[link]

Elektronikus zenei remekművek esetén ajánlom Aphex Twin bármelyik 90-es évekbeli lemezét:

https://www.youtube.com/watch?v=sWcLccMuCA8

Vagy az első kettő Boards of Canada albumot:

https://www.youtube.com/watch?v=O63vBvgQfUU

És említsük meg az eredetileg rockzenekarként induló Radiohead 2000-es, a könnyűzene történetében kulcsfontosságú lemezét, a Kid A-t is:

https://www.youtube.com/watch?v=svwJTnZOaco

Én még megemlíteném a régi nagyokat,

Jean Michel Jarre [link]

Kraftwerk

[link]

Én vagyok a hetedik hozzászóló. Először is kikötném hogy az ízlésem okán sosem “szaroznám” le valakinek a zenéjét/szellemi alkotását.

A zenéket amiket linkeltetek meghallgattam és be kell valljam másra számítottam.

Pozitív csalódás a dallamosság és hogy nem mosógépzörejt linkeltetek.

Negatívum viszont, hogy mesterműnek tituláltok egy (legfeljebb) 4 akordos harmóniamenetet ami kizárólag hármashangzatokból áll.

Azt szeretném mondani vele, hogy minden műfajnak megvan a tucatzenéje. Ami egyszerű könnyen emészthető és a zeneileg képzetlen közönség számára pár hallgatásig élvezhető is.

Ugyanakkor a komplexitás hiánya miatt könnyen megismételhető és utánozható tömegcikké válik.

Szakavatott fül számára ez olyan mint ha a süss fel nap vagy a boci boci tarka című gyerekdalt kéne hallgatni újra és újra.

Mestermű az ami nem tucatzene és nem tudja egy ügyesebb 10 éves reprodukálni egy 20 ezer forintos xiaomi telefon ingyenes hangszerkesztő alkalmazásával.

A belinkelt zenék kellemesek ugyan de messze állnak a mestermű fogalmától.

Ettől függetlenül szívesen fogadok még linkeket.

Sajnos sok szakavatott ember van eltévedve ezzel kapcsolatban, (ki tudja miért... talán úgy gondolják, az ő szakértelmük határain belül elhelyezkedő technikak komplexitáson kívül más szempont nem létezik(?)) de nem, egy mestermű nem a komplexitástól lesz mestermű. Nyilván van, aki attól, de van, ami meg mástól.

Pár példa (most nem csak elektronikus, mivel erre a komplexitás témára reagálok), az alábbiak közülegyik sem mondható komplexnek:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Igy hirtelenjében ennyi, de ezermilliárdegyet fel lehetne sorolni. A komplexitás valójában nem akkora nagy elsöprő érdem. Az inkább a technikai tudásról ad tanubizonyságot (amk nem feltétlen fontos kinden esetben), mintsem a kreatív gondolkodásról, vagy a zsenialitásról.

*technikai komplexitáson

szori, elgépeltem

A komplexitás alatt főként arra gondolok, hogy egy adott témában jártas embernek nem nyújt élvezetet a "budget élmény".

Ha például az irodalmi műalkotásokkal akarnék párhuzamot vonni azt mondhatnám, hogy a Két Lotti tökéletes olvasmány a kisgyerekeknek, ugyanakkor egy kifejlett ízlésvilággal rendelkező (olvasott/tanult/intelligens) felnőtt számára ez a könyv már nem nyújt eleget.

Ezzel nem állítom, hogy a Két Lotti egy "szar könyv" csak azt mondom, hogy kár leragadni egy adott szinten, ha tudjuk azt, hogy a szint emelkedésével nő az élvezeti faktor is (feltéve, hogy mi is fejlődünk vele :) ).

Hozzáenném, mert később jutott eszembe, de lényeges:

Nem mondom, hogy nem igaz, amit írsz, olyan is van, amore te utaltál. Én csak azt próbálom megfogalmazni, hogy a "nem komplexségneg" sem csak egy fajtája és célja van. Nyilván van, ami Két Lotti kategória, de van, ami meg épp ellenkezőleg. Tehát maga a komplexitás hiánya még nem utal semmire.