Most mit tegyek?

Gratulálok az előrelépéshez, hallgasd csak a minőségibb zenéket. Biztos van az ismerőseid közt olyan, aki eljárna veled ezekre is!

Én heti 2-3 koncertre járok, mindig van társaságom.

Ez egy nagyon jó észrevétel, és jó irány! Gratulálok!

Az a probléma, hogy a tinik nagy százalékától a nézetséget egy vizuálisan attraktív videoklippel, az előadó menő stylistok által jól “kikerázott” megjelenésével meg lehet vásárolni. Könnyen meglehet, hogy az előadó imidzse, kép nélkül középszerűnek, unalmasnak gondolná egy fiatal kistini a zenét, de ez a körítés elhiteti vele, hogy most valami nagyon trendi dolgot hallgat, és hogy jó.

Amikor gimis voltam és éppen 2017-et írtunk, valaki benyomott egy fél éves számot, mire egy osztálytársam azonnal hozzáfűzte: “Ez már nagyon 2016!” Elég gáz, ha bárki pusztán az évjárat a miatt minősít egy zenét. Szerintem ha nem lenne ez a fő kamu-reggaetonos, ribikés rágógumis, vagy a “hűűdeegyedi” kamualter neo-indie gerinc (most ez van... 5 èv múlva majd már lesz) , akkor mindenki támaszkodhatna a saját zenei ízlésére, senki nem akarna kényszeresen beolvadni.

Volt ilyen periódusa az életemnek. Soha nem szerettem igazán a mainstream dolgokat, de különc, visszahúzódó személyiségű fiatalként szerettem volna képben lenni azzal, hogy a korosztályomat, - akik között a napom 24 óráját töltöttem - milyen zenéket hallgat, mi fogja meg őket, míg végül azon kaptam magam, hogy engem is beszippantott a vizuális csapda, olyan előadóknak generálok monetizációs juttatást a megtekintéseimmel, akik szerintem egyáltalán nem mutatnak jó példát, nem követendőek a szememben. Tudat alatt “jónak, elégségesnek” véltem őket, de mégis volt valami hiányérzetem.

Most olyan zenéket hallgatok, amik akaratlanul közel állnak a szívemhez, 100%-ban leírnak mind harmóniákban, mind szövegekben, ezeknek nagy százaléka pedig szimfonikus metál. Utólag visszaemlékezve a környezetemben anno mindenki megvetette a metálosokat / rockereket / gothokat, - mindenki “ijesztőnek”, “kísértetiesnek”, “sátáninak” titulálta őket a megjelenésükkel együtt, de ez véleményem szerint a világ legnagyobb baromsága. 😄

Szerintem nem túlzás a kijelentésem, de szerintem a mai mainstream popzenében sokkal több sátánista elem van, mint bármely közönséges metálegyüttes zenéjében, - az más kérdés, hogy az előbbi vastag rózsaszín cukorkafelhőbe van bújtatva. Ezt én csak rózsaszín filteres baphometizmusnak nevezem.

Pl. ha meghallgatok egy Nightwish számot, mindig pozitív mondanivalója van. Ha ködösebb, melankolikusabb az alaphangulata, akkor is arra reflektál, hogy az ember maradjon optimista, tegyen jót másokkal, legyen alázatos, értékelje a világ szépségeit.

Míg a jelenleg istenített celebecskék nótái 95%-ban csak arról szólnak, hogy “csak MAGADRA számíts”, az legyen a mérvadó, hogy “TE jól járj”, ”ha igazán akarsz valamit, annak meg KELL valósulna, legyen az bármi”, “MENCI vagyok, ezért nekem minden JÁR”, tekintsd vegetatív kielégítő eszköznek a partnereidet, legyél bármelyik nemből, gázolj át a vetélytársaidon, alázz meg másokat, akik szerinted “irigyek” rád, akiknek nem megy olyan jól a szekér, mint neked.

Szóval: a lehető legjobban látod a helyzetet. Ne félj attól, hogy mások mit szólnak a személyes stílusodhoz, de ne is ragadj le az ő primitívségükön, ha csak egy irányba képesek nézni.