A metál rajongók hogyan viszonyulnak azokhoz a személyekhez, akik hallgatják a műfajt, de csak felületesen?

Nincs semmi problémám azokkal a számomra szimpatikus emberekkel, akikkel nem feltétlenül egyezik a zenei ízlésem.

Pont ettől vagyunk mások és egyediek, és nem azért hallgatunk bizonyos előadókat, mert “éppen mencik”, hanem azért, mert a művészetük, az életfilozófiájuk közel áll hozzánk.

Ha valaki a kedvenc előadóimról beszél, olyan, mintha a lelkem legmélyebb zugáról beszélne. Ha a kedvenc előadóim a holnapi naptól, hirtelen, a semmiből újra extrém felkapottak lennének (amit erősen kétlek), teljes erőből vérezne a szívem, ha felszínes, affektálós, “Kájli Dzsenör” majmolós fruskákat látnék a kedvenc bandám pólóiban szaladgálni, holott fogalmuk sincs ennek a “lelkiségéről” vagy magáról a zenéről.

De azokkal semmi problémám nincs, akik elvétve hallgatják és szeretik azokat a zenéket, amikért én is élek-halok. Megnyugtatlak, hogy én sem csak metál és goth behatású zenéket hallgatok, hanem elég gyakran teljesen eltérőeket. Ezzel nincs semmi probléma.

+ Képzeld el, hogy évekkel ezelőtt - akár 2-3 évvel ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer ilyen őrült metálos leszek én is.

Úgy voltam, mint te. Hallgattam azokat a zenéket, amik megérintettek és tetszettek, majd egy nap, hirtelen, a semmiből magával ragadott az egész világ.

Egy nap talán te is így leszel, nincs semmi kizárva. 😄

Én csak rockot és metált hallgatok, a többi műfaj vagy nem tud megragadni, vagy sérti a fülemet. Öltözködésileg csakis azt az általad is emlegetett, általánosságban vett, extrém irányzatot viszem, ami a rockra is a metálra jellemző, szimpla hétköznapokon is úgy nézek ki, mint a beöltözősebb koncerteken a fellépők. Ez a két műfaj az, amivel kapcsolatban 100%-osan azt érzem, hogy "ez én vagyok".

Rengeteg előadót ismerek, naponta több órán át hallgatom a számaikat, várom az új albumoknak a megjelenéseit, olvasom az új cikkeket, követem az érintett embereket közösségi oldalakon. Tehát elmondható, hogy a magam részéről mélyebben benne vagyok.

Viszont van az a rajongói vonal, ami a magam részéről engem kiakaszt. Gyakran vannak a jelen a gyakorin is, akik úgy érvelnek egy banda nagyszerűsége vagy ép borzalmassága mellett, mintha az életük múlna rajta, évszámra, hónapra, napra pontosan elevenítenek fel eseményeket, eladási számokat, díjakat, zenetörténelmi egyetemi előadásnak is durván pontos elemzéseket írnak arról, hogy milyen hullámra volt kicsoda milyen hatással, ki mennyire maradandó, ki ugyanilyen levezetéssel mélyebb és értékesebb a kisebb felkapottság ellenére. Ami csak ebbe belefér. Hosszabb szövegeket írnak bizonyításként, mint ami egy ügyvéd beszéde a bíróságon, vagy mint egy könyv beleolvasója a kiadó webáruházában. Utána az ellentábor bekezdésről-bekezdésre reagál az ellenvéleményre egy hasonló formátumú válasszal, aminek a következtében még jobban belemennek a részletekbe.

Ennél a végletnél speciel nekem százszorta szimpatikusabb és józanabb, amit te vázoltál fel. Az se baj, ha valaki annyira beleássa magát, hogy minden irreleváns információt humán lexikonként ont magából, de durván groteszknek tartom, ha valakit azért tartanak kevesebb rajongónak, esetleg azért szólnak meg, mert velük ellentétben nincsenek tisztában X előadó minden böfögésével évre, hónapra, napra, órára, percre lebontva. A helyzet fonákságát pedig az adja, hogy pont az lenne ennek a két műfajnak az egyik alapeszméje, hogy sz.rjon az ember mások véleményére, ne hagyják, hogy meggyőzzék, valamit rosszul csinál, hogy valamilyenebbnek kéne lennie.

Összességében csak a magam nevében szólva, a kemény vonalas sznobság sokkal zavaróbb, nagyobb gond annál, mint amit te leírtál.

TL;DR: Welcome to the team

Had meséljem el, mit gondolok a metálosokról:

Vannak a TRÚ metálosok. Akik annyira trúk, hogy hosszú ú-val írják a trú-t. Bezony!

- Ha nem burzum a csengőhangod, szóba sem állnak veled.

- Ha tetszik más zene, akár jazz, vagy klasszikus, "neaggy" isten pop, akkor soha többet nem állnak szóba veled.

- Ha vallásos vagy, és nem sátánista, egy senki vagy a szemükben...

Aztán vannak az Auchian (Ossian) rajongók. Velük nagyon nehezen értek szót. Az Ossian elhozta magyaroknak a Júdás Pistát, amikor egy olyan album birtoklásáért is börtönbe zártak volna. Ezért a metál templom oszlopos tagjaként tekintek erre a zenekarra. De Szánalmasnak tartottam és ezt Endrének is megmondtam Hegyalján, hogy évekig ugyan azt a néhány számot játszották miden koncerten, ráadásul hibásan. A metál egy élő dolog, akkor halt meg számomra, amikor előjött az AutoTune és a digitális keverés. Aki a színpadon tud produkálni, érzi a zenét, az számomra a mestere ennek a műfajnak. Ossian nagyon nem volt ilyen a 1998-2005 között. Amikor egy Ossian rajongóval beszélek, akkor ő a TRÚ metál. És ez számomra szintén a szánalmas kategória. Amikor nem vagy hajlandó mást meghallgatni sem, mert neked csak egy, beszűkült látásmódod létezik. Sajnos az ósán rajongók körében nagyon sokan vannak, akik ezt a színvonalat képviselik, és kevesen, akik intellektuális metálheadek.

Mondjuk én nem Ossian-nal kezdtem, mint a legtöbb öreg rocker, hanem Sepultúrával, de az csak a szerencsén múlott :)

Vicces? Hát szerintem is, de bizony vannak nagyon keményen ilyen arcok.

Régen, még olyan is volt, hogy a Metál Ica pólós emberek megverték a Júdás Pista pólós embereket, meg a Díp Pörpülös emberek megverték a Jethro Tull-os embereket. Ezek a primitív kultúra gyökerei, hogy úgy véded meg a csapatodat, hogy mindenki mást elüldözöl.

Ma már az emberek tudnak olvasni és van Internet, nem csak azt az infót tanulják meg, amit beléjük önt az előző generáció, hanem maguktól is képesek kommunikálni és informálódni. Ez azt szüli, hogy egyre nyitottabb és toleránsabbak lesznek az emberek.

Ma már egy metálos a KPopperrel is le tud ülni sörözni és beszélni az élet dolgairól annak ellenére, hogy fizikai fájdalmat jelent számára a popzene.

Nekem pl At The Gates a csengő hangom és Iron Maiden az ébresztőm. Farmer, egyszínű ing, elegáns sport (deszkás, vagy kirándulós) cipő, mosott haj, semmi pirszing, semmi tetkó, még az arcszőrzetemet is ápolom. Szóval meg nem mondanád, hogy metálos vagyok. De munkába megnyugtatásként Emperort hallgatok.

Sosem azért szerettem a metált, mert jó volt a társaság. Azért szerettem a metálos arcokat, mert jó fejek voltak és a metált meg azért, mert tele van intelligens, érzelmes , fantáziadús témákkal.

Black Sabbath - Annyira szuper zenekar, hogy azt leírni nem tudom. Az egész stílust átformálták és belőlük pattant ki a Stoner Metál is, ami az egyik kedvenc műfajom.

Amikor gimis voltam, a Petőfi rádióban minden nap elmesélték egy Black Sabbath album történetét és aztán a teljes albumot reklám megszakítások nélkül leadták.

Akkor még volt értelme rádiót hallgatni.

Ráadásul akkor még nem volt internetes lehetőség arra, hogy bármelyik albumot megszerezd tömörítve és megismerd. Az album árak meg nem voltak olcsóbbak, mint ma, csak 200 forint volt az órabér, nem 1200. Szóval nehéz volt hozzájutni jó minőségű másolathoz és a rádióból felvett Sabbath album volt az egyetlen, amit hallgatni tudtam :)

Electric Funeral és a Spiral Architect a két kedvenc számom a Sabbathtól.

Sabbath után ott van a Uriah Heep és a Kansas is.

De ha a War pigs jobban tetszik, akkor ezt a YT csatornát is szeretni fogod: Stoned Meadow Of Doom