Vannak itt Goth lányok/nők? Ha igen, akkor számotokra mit jelent ez a szubkultúra? És ti mivel fejezitek ki, hogy ehhez tartoztok?

Bár én nem kategorizálom magamat gothnak de elég erősen szimpatizálok ezzel a szubkultúrával és az esetek nagy részében ide kapcsolódó zenéket hallgatok (klasszik gothic rockot coldwavet és egyébb darkwave cuccokat aggrotechet, industrialt meg black metalt bár ez már nem ide tartozik)

És elég erősen goth elemekből álló öltözködésem van

(Pl fűzők, hosszú szoknyák rengeteg csipke stb, nem a tradicionális ágát képviselem hanem egy eklektikusabb elemekből álló romantic/vampire gothnak lehetne bekategorizálni az öltözködèsem alapján)

Számomra ez a szubkultúra elsősorban egy világ látást jelent és hiába zenei szubkultúra szerintem nem csak a zenéből áll.

Egy csomó másik művészeti ágazatból is megközelíthatő (pl kèpzőművészet, irodalom, film)

A világ látásról annyit hogy szerintem jelentősen jelen van az egészben a morbid humor és társadalmilag tabu témáknak tartott dolgok (pl az elmúlás) természetesen és nem tabuként való kezelése.

Meg szerintem a sok hiedelemmel ellentétben ez igen is egy élet igenlő szubkultúra a maga melankólikus múltba vágyódásával együtt (a múltba vágyódás talán nem is a legpontosabb szó ide, inkább letünt korok iránt érzett nosztalgia lenne a jó szó rá)

Szerintem a klasszikus művészet szeretete is ide tartozhat.

Pl én most pont festőnek tanulok

Szerintem aki ebbe a szubkultúrába tartozik az mind hozzá tesz valamit a saját egyéniségéből. Szóval olyan kifelyezetten eszme rendszere nincs ennek a szubkultúrának. Talán az egyéniség hangsúlyozása

Mert lényegében valaki azért lesz goth mert rátalál a saját világlátása révén erre a szubkultúrára. Ha a szubkultúra miatt lesz olyan a világlátása amilyen az már régen rossz. Akkor egy birka lesz az illető

Hétköznapokban ez nem mindig látszik rajtam... Mert azt veszek fel, amihez kedvem van. Aki lélekben goth, az lélekben mindig az marad, bármit vegyen is fel. Na de mit jelent lélekben goth-nak lenni? Nekem azt, hogy belátok a hamis csillogás, a társadalmat jellemző hazug boldogság mögé. Merem megélni a negatív érzéseket is és nem akarok tabuk közt élni. Megtalálom a fényt a sötétben, a szépséget az elvont dolgokban. Na és a zene! Szerintem a zenétől jobban semmi sem tudja kifejezni ezt az életérzést. Most megszólal bennem a begyepesedett elitista, de gondolok a tipic "goth műfajokra" : poszt-punk, goth rock, deathrock, darkwave.

Goth közösségekbe nem járok. Voltam idén ogt-n, de a gyomrom liftezni kezd, ha arra gondolok, hogy esetleg elmegyek jövőre is. Nem a közösség vonzott ide, nem is egy pózt akartam felvenni. Az nem érdekel, hogy mások ezt betegségnek vagy furcsának tartják. Kifejezi azt, aki vagyok.

Persze, nekem sem annyi az életem, hogy goth vagyok és kész. Elsősorban nem ez határoz meg, nem is hiszem, hogy így lenne a helyes, de fontos és jelentős része (?) a személyiségemnek.

Nem tudom, nevezhetem-e gothnak magam úgy, hogy a tradicionális goth zenét, a hangszerelést annyira nem érzem magaménak.

Sokkal inkább preferálom a szimfonikus metált, a gothic metált és a gothic rockot, bár tisztában vagyok vele, hogy a “vérbeli” gothok megvetették a metált. Mellette mondhatom, hogy széleskörű ismeretem van klasszikus zenéből.

Az öltözködésem, stílusom, világlátásom, a művészetekhez, historikus dolgokhoz fűzött már beteges szeretetem miatt biztos, hogy goth lelkem van.

Már gyerekként is máshogy gondolkodtam, mint a környezetem nagy része. A közelmúltban realizáltam egyébként, hogy az egész eddigi életem olyan, mintha fokozatosan erre a stílusra készültem volna. 13-14 évesen még ódzkodtam a túl sok feketétől, de már akkor is az volt az álmom, hogy csupa viktoriánus, csipkés cuccban, mások által extrémnek titulált öltözékben járjam az utcákat. Aztán később jöttek a bőr cuccok is, majd beugrottak a képbe az egyre gigantikusabb platform cipők, most pedig le sem lehet vakarni rólam a fekete színt a makeupomat is beleértve.

Számomra az életben csak fekete és fehér dolgok léteznek, hiszen “ami középszerű, unalmas és fantáziátlan, az szintén rossz”.

20 ėves fejjel átlátok a társadalom, a marketing, a média aktuális hazugságain, amit annak idején képes voltam én is elhinni, de hála Istenek, időben észhez tértem. Azt tartom életcélomnak, hogy másokat is segítsek ezzel a látásmóddal, mert amellett, hogy sok trendi eszme mögött hamar megértem a bűzt, azon vagyok, hogy én is változtassak, és több boldog, önmagát őszintén vállaló ember legyen a környezetemben.

Művész vagyok, mondhatni, ez lesz a professzióm is. Nem vagyok egy bölcsészalkat, aki nem akar kontaktusba lépni az emberekkel, és egész nap az íróasztal előtt görnyed és magol úgy, hogy soha nem lesznek saját gondolatai. Sokkal inkább szeretek alkotni, produkálni magam, megalkotni a saját téziseimet, új műveket létrehozni a semmiből, legyen az egy kotta-, egy vonalas- vagy egy rajzlapra alkotva.

Közösséget, barátokat. Zenét, irodalmat, kultúrát.

Attól függ milyen kedvem van. Ha nincs kedvem kiöltözni akkor zenekaros póló, bakancs, szakadt farmer vagy szoknya és bõrdzseki.

Sok piercingem és tetoválásom van, a hajam volt már kb minden színû....

Buliba be is lövöm a hajam egy picit meg sminkelek, van szakadt harisnya meg mittudomén picit extrább ruhák.

30/N