Netkritikusok és megmondó emberek, elő! Ki mit gondol a legújabb Slipknot albumról? Tartalmas véleményt kérek!

Nem tartozom azok közé az emberek közé, akik nagy megmondónak tartják magukat, de azért van egy szilárd véleményem az új Slipknot korongról, mivel régóta követem a munkásságukat, így hát bele is kezdek. Most jobb dolgom úgysincs, pedig hajnali 2-kor nem ártana aludni sem... :D

Kezdeném azzal, hogy még az album előtt egy jó ideje elkészítették első új zenéjüket "All Out Life" címmel, amire szerintem a legtöbben úgy vélték, köztük én is, hogy rajta lesz az új albumon. Egy bazinagy csalódás volt ez a szám, számomra valami nagy összevisszaságnak hangzott elsőre, a videóját is valami értelmetlen marhaságnak tartottam, még egyszer végighallgattam, legyintettem is az új albumra, nem is nagyon vártam, mondván, ilyen f.s lesz a többi is biztosan...

Aztán jött az első tényleges új szám az albumról "Unsainted" címmel. A videóklippet és a maszkok kivitelezéseit kifejezetten sz@rnak véltem egy Iowa-s korszakhoz képest, de a zene úgyahogy... tetszett. Nem kattantam rá annyira, de tetszett, szívesen meghallgattam párszor. Ez már nagy szó volt, új zenéknél rég nem mondtam azt bármire is, hogy "tetszett". Ettől függetlenül még mindig úgy véltem, sz@r lesz az új album.

Jött a második videóklipp "Solway Firth" címmel. Egész jó! Nem lettem tőle elájulva, előnybe részesítettem volna, ha nem egy koncert videóból csináltak volna videóklippet, de fogjuk rá, bejött. Kicsit kezdtem bizakodni az új albumba, hogy talán mégiscsak lesz 1-2 jó szám rajta...

És eljött a várva várt nap, a Youtube-on kint volt az összes szám, nem is haboztam. Végighallgattam és basszus... meglepődtem. Hát nem erre számítottam, az állam szinte leesett, mert amire számítottam, ahhoz képest sokkal jobb lett! (Ráadásul az "All Out Life" sem került fel, aminek szintén örültem. :D) A "Birth of the Cruel", "Nero Forte" és a "Critical Darling" elképesztően jól sikerült szerzemények, számomra ez a 3 szám volt a csúcs. Bazi jó ötletek, nem egyhangú versszakok, fülbemászó refrének, fejrázós ritmusok, egyszerűen megunhatatlanok. A "Spiders" volt még, ami igazán magával ragadott, habár a szám egy teljesen más arcát mutatja a zenekarnak, de kifejezetten jól szerintem. Két számot tartottam eléggé felejthetőnek és fantáziátlannak, az "A Liar's Funeral"-t, valamint a "My Pain"-t. A Liar's Funeral nem is lenne annyira rossz, de a többi számhoz képest nagyon egysíkúnak tűnt. A My Pain-t meg végig sem hallgattam... egy szám, amiben nem történik semmi. De lehet egyszer veszem a bátorságot, elpazarlok közel 7 percet az életemből és végighallgatom. Ettől függetlenül azért 14-ből 12 jó szám nem egy rossz arány, akárhonnan nézzük.

Az első 2 album, a Slipknot, valamint az Iowa után ez a 3. album tőlük, amit a legszívesebben hallgatok, úgyhogy egy pozitív csalódás volt a We Are Not Your Kind, én egy 8/10-re értékelném az albumot.

Kedves kérdező, neked hogy tetszett az album? Egyetértesz velem, vagy inkább másképp látod?

Bevallom őszintén először felemás hozzáállással vártam az új albumot. Az All Out Life nem igazán jött be, talán mert egy kicsit keményebbet vártam, mostanra is a dobszólós és az azt követős Corey-s monlóg jött be, ezek így viszont nagyon ott vannak, mintha újra összehívnák a maggotokat, nekem az a részlet nagyon tetszett. Az Unsainted nagyon beütött, slágeres, habár lehet benne hallani egy Duality és egy Sulfur áthallást, de érdekesmód ez engem nem igazán zavart. Aztán jött a tracklist. Na ott megint jött nekem egy hullámvölgy. Ugye minden Slipknot albumon van egy bevezető és utána bivaly erős, falszaggató nyitó dal, lásd Sic, People=Shit, The Blister Exists, Gematria (The Killing Name), és a Sarcastrophe, csak hogy albumkénti sorrendben írjam. Ennél az albumnál meg az intro utáni első dal a slágeres Unsainted ami slágeres fajtájában általában a negyedik helyen szokott lenni mint a Wait and Bleed, My Plauge, Duality, Sulfur vagy a The Devil In I. Rögtön az jutott eszembe, hogy ha az eddigi koncepcióhoz mérten az Unsainted a legerősebb dal ami náluk nyitányként működhet, akkor milyen egy slágeres nyegyedik? Itt azért elkezdtem aggódni.

Aztán jött a Solway Firth, ami már jóval erősebben betalált nálam, de ő is beérős lett, így többször is meg kellett hallgatnom, és most már az album egyik legjobb dalának tartom.

A lemez kijövetelekor pedig elsőre is felemás véleményem voltam, nem tehetek róla, nekem meg kell hogy legyen a Slipknot érzés, addig nem nyugszok. Aztán újra és újra meghallgattam az albumot, és nagyon beütött, szinte mind az öt albumokból merítettek, de egyértelműen a Slipknot, Iowa és Vol 3 hármasából kevertek bele a legtöbbet. A dalok aránya jól el van találva, még a sorrend is, így nekem egy koncepciós album benyomását kelti, habár rebesgették is, hogy végülis annak is szánták. Kiderült hogy a fentebb említett dalok erősségének sorrendi koncepcióját ezúttal csak mellőzték, (bár nem értem miért, de ennyi baj legyen ha működik a lemez) és tényleg vannak rajta bivalyerős és slágeres dalok. Ami nem tetszett még ez a szokatlanul sok átvezető dal és elnyújtott outrok, levezetések a dalok végén. Mostanra már ez is megtetszett, mert átjött ez a koncepciós album érzés, és azt kell hogy mondjam kellenek is. Eddig is csináltak őrült dolgokat Corey, Clown és Sid (a tényleg nagy őrültségeket ugyanis ők gyártják a lemezeken), de most ezúttal is teljes mértékbe átjött. Apropó, Sid. Hatalmas plusz pont, hogy most ismét előtérbe tolták az effektezéseket, és Sid és Craig újra pörgethetik az effekteket, hiszen ők ketten a Slipknot egyik sajátosságai, amitől Slipknot a Slipknot. Az előző albumon baromira hiányoztak, hogy annyira háttérbe szorultak. Emlékszem mindenki mennyire odavolt májusban az Unsainted háromnegyedénél amikor a második a refén után Sid elkezd effektezni... Basszus, mert ez az egyik érzés, amit évek óta vártunk mindannyian, ahogy én is.... A Birth of the Cruel boszorkányos őrülettel adja vissza az első Slipknot album hangulatát, a Nero Forte és a Critical Darling nálam testvér daloknak számítanak, hozzák a maguk slágeres, de elborult, ködös világát, az Orphan szinte már-már egy Iowa-ra is felférne. Ami pedig ezúttal is tetszik mint a 5.: The Gray Chapter-en, az a kisérletezés. A Liar's Funeral elborult és kisérletezős, de mégis Slipknot-os feelingje, az utóbbi lemezek egyik legjobb Slipknot dalát hozza el. Annyi részből és kiállásból áll, hogy két, akár három Slipknot dalt is kitenne, a hallgató észre sem veszi, hogy elérkezett az öt és fél perc vége. Legutoljára az AOV volt nekik kisérletezős daluk, és az is annyira tetszett, annak az albumnak az egyik legjobbjának tartom a mai napig. Valahogy nekik mindig megy a kisérletezés, jó fele nyúlnak. Most A Liar's Funeral-al hatalmas katarzissal ismét sikerült elérniük, sőt talán még túl is szárnyalták. Ha egyszer betalál, többé már soha el nem enged. Amúgy szintén kiemelni való a kisérletezős dalok terén a Spider-s is. Talán nem üt be rögtön ő sem, mint ahogy nálam, de ha ráéreztek az ízére, akkor bizony nagyot fog ütni.

A My Pain elsőre egysíkúnak tűnhet, de ha átérzed a lemez hangulatát, vele is meg fogsz békélni, és nagyon tetszeni fog ő is.

Összegzésként sokkal jobb lett mint a 5.:The Gray Chapter, és még az All Hope is Gone-t és képes hosszú időkre megizzasztani, és örök időkre helyet kért, és kapott az első három albumok mellett.

Először 7, aztán 8, és most már 8.5 pontnál jár nálam a We Are Not Your Kind. Az utóbbi 10 év legjobb Slipknot albuma.