Inkább együtt a Queent, és a tagjait, vagy pedig magát Freddie Mercuryt kedveleitek, szeretitek, példaképetek?

Miért is kaptam lepontozást, amikor véleményeket kért a kérdező? Ráadásul esélyes, hogy az enyém volt a legobjektívebb...

6. voltam.

Igen amugy en egyetertek veled. Sokan a film miatt ismertrk meg a Quuent. De en ugy gondolom ez nem baj.

Nyilvan amint irtad is valaki csak azert”rajong” erte mert a film miatt fellett kapva es nem akar kilogni . Igen . Ez egy mas teszta. Ez mar nekem se “tetszik. De azzal ugy gondolok nincs baj,hogy igy ismertek meg hiszen a mai fiatalok nem hallgatnak(sajnos) Quuent. En mar regota szeretem a zenejuket, es Freddie hangja senkiehez nem “merheto” . Persze vannak lenyugozoen tehetseges eloadok nagyon sok. De Freddie ahogy letezett a szinpadon, a hangja. Zsenialis.

Én együtt szeretem őket, tehetségesnek és olyannak látom őket, akik jól tudtak együttműködni és alázattal voltak a közönség felé.

Szerintem jó csapatot alkottak, és nem voltak elnyomva Freddie kitűnő hangja, excentrikus egyénisége ellenére sem. Pl. szerintem nagy poén, hogy a Bohemian Rhapsodyban a magas hangot, a "for meeee"-t Roger nyomta.

Láttam élőben őket - sajnos Freddie-t már nem -, de Paul Rodgersszel is életreszóló élmény volt a koncert, nem késtek, nem nagyképűsködtek vagy ilyesmi. Adam Lambert sem rossz. Szerintem nem baj, hogy folytatta az együttes a munkát Freddie halála után.

A filmet nem láttam, nekem a főszereplőröl egy focista jut eszembe, amiről mondjuk ő nem tehet, de még nem szántam rá magam, hogy megnézzem.

Van néhány jó számuk, pl. Princes Of The Universe, Who Wants To Live Forever...

De pl. a Don't Stop Me Now-val ki lehet kergetni a világból. Talán minden idők legelhasználtabb reklámzenéje, kb. olyan is.

Akik megjegyezték a felhasználónevemet, azok tudják, hogy én nem igazán rajongok a zenekarért, gondolom a legtöbbjüknek úgy esett le, mintha utálnám az együttest, így most akkor megpróbálom letisztázni a helyzetet.

A Queen szerintem összeségében nézve egy túlértékelt, túljátszott rádióbarát arénarockzenekar, és én kevés dolgot utálok jobban a rock 'n' rollban az arénarocknál. De van három lemezük a korai érából ("Queen II", "Sheer Heart Attack" és természetesen az "A Night at the Opera") aminek elismerem az érdemeit, sőt, még szeretem is őket. Simán ott van a helyük azon kb. 800 album között, amiket magammal vinnék egy lakatlan szigetre, a "Selected Ambient Works 85-92", a "White Light/White Heat" és az "Art Angels" társaságában többek között. Ugye egy másik kérdésnél írtam, hogy kb. minden nagy Queen-slágertől agyfaszt kapok (csak nem ilyen szofisztikáltan). Nos, erről a három lemezről hála az égnek kevés szám lett mainstream, a Bohemian Rhapsodyt meg simán kihagyom. Fontos megjegyezni, hogy ez a három lemez a későbbiekkel ellentétben teljesen egyenletes színvonalú, egy csomó jó és nekem tetszetősen gyakran ironikus camp-rock szám található rajtuk (kivéve a Queen II-n, de az meg az egyik legérdekesebb progresszív hard rocklemez a hetvenes évekből, és egyetlen számban több hook van, mint teljes Genesis vagy ELP-lemezeken), tehát egyértelmű, hogy a tagok tehetséges dalszerzők voltak (és persze Freddie Mercury frontemberi teljesítményét is maximálisan elismerem, bár nem sorolom a legnagyobbak közé), akik remek popdalokat tudtak írni (mielőtt a rockisták nekem esnének: a Queen számok ugyanolyan popdalok, mint pl. a Run Away with Me, függetlenül attól, hogy torzított gitárral adják elő, kár is ezt tagadni, de amit sok szűklátókörű egyén mai napig nem fog fel, hogy a pop nem feltétlenül jelent rosszat, sőt!).

Viszont a Queen is beleesett abba a hibába, mint oly sok nagy rockzenekar (The Rolling Stones, AC/DC stb...), hogy nem oszlott fel időben. Ha végigtekintünk a rocktörténelmen, azt láthatjuk, hogy a legtöbb zenekarnak általában csak a korai korszaka kiemelkedő, utána egyre gyengébb produkciókkal jelentkeznek. Ahogy a Queen végérvényesen bekerült a mainstreambe 1975-ben, sajnálatos módon elindultak az idegesítő stadionrock irányába (persze az "A Day at the Races" még kivétel, de az csupán az előző lemezük B-oldala). A lemezeikre egyre kevesebb kiemelkedő szám került (többségében csak a kislemezek, de azok is egyre gyengébbek lettek), folyamatosan több lett a filler és teljesen elveszítették a korai albumok giccses camp hangulatát, hallgathatatlanul semmilyenné váltak önálló hangzás és egyéniség nélkül. Többé semmi sem különböztette meg őket a többi mainstream, idióta gitárhősködő és érzelem nélküli arénazenekartól. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Queen számomra egy hatalmas nagy "let down" volt, ha abbahagyták volna 1975/76 környékén nem lenne az égvilágon velük semmi bajom a rajongóikat leszámítva, akik a Queen-jelenség talán legidegesítőbb része (tisztelet a kivételnek). Sokan többet látnak bele a zenekarba, mint ami a valóság. Csak mert állandóan túlzásba vitt (és kezdetben jól kivehetően szatirikus) melodráma jellemzi a számokat, rengetegen azt hiszik, hogy itt mély és világmegváltó dolgokról van szó, miközben maga Mercury is megmondta hogy számára a Queen-számok olyanok mint a zsebkendő: egyszerhasználatosak; ha az emberek megunják az egyik fülbemászó számukat, ír egy másikat, és ezzel a hozzáállással valójában az égvilágon nincs semmi probléma, a könnyűzenében nem csak Miles Davis-féle (valódi) művészeknek van helye, valakinek az entertainer szerepét is be kell tölteni. De, mint ahogy mondtam, a rajongók nagy része túl nagy jelentőséget tulajdonít a zenekarnak, valamiért annyira fontosnak és zseniálisnak akarja beállítani, hogy hozzájuk képest még a Beatles is alulértékeltnek tűnik.

A Queen sosem volt a világ legjobb zenekara, szerintem még a top 100-be se férne be, csak egy kezdetben jó, kommersz popdalokat író együttes, ami igyekezett a tömeg igényeit kielégíteni. Ők nem a Velvet Underground, hogy a nagyvárosi élet árnyoldalairól, a junkiek és a queerek keserű életéről énekeljenek; ők nem a Radiohead, hogy az egzisztencialista társadalmi elidegenedésről énekeljenek stb... A Queen nem más mint egy sima kommersz pop rock együttes, amit egyszer remélhetőleg a music nerd körökön kívül is a helyén fognak kezelni az emberek.