Ti melyik zenészben/zenekarban csalódtatok a legnagyobbat?

Általában én nem a negatívot jegyzem meg, hanem azokat, amik EPIKEK voltak:

- Sziget Kreator - EPIC, aki megkínált rummal a közepén, annak külön köszi :)

- Maiden összes magyarországi fellépése - EPIC

- Clawfinger - GIGA EPIC

- Abdai fesztivál - mindenki EPIC! A közönség a legnagyobb szívű, amit valaha láttam.

- Vörös Andris és a Superbutt bármelyik élő fellépése - EPIC

- Bármi, ami Ferenczi Gyuri Bácsi és élő - EPIC

Na jó, ha megerőltetem magam, akkor eszembe jut néhány ciki is: Fresh Fabrik, amikor őszinte utálattal nyilatkozott a rockerekről és tagadta, hogy ők metált játszanak és komolyan gondolta. Másnap égettem el az FF pólomat a CD-kkel és pószterekkel együtt. 1xű történet volt, azóta sem Pityesz nevét meghallom, megyek odébb.

In This Moment élőben - Ezek nem is tudnak zenélni. Számítógép nélkül nem is lennének képesek albumot csinálni.

Tankcsapda - Nem volt szabad pogózni a koncerten. Vissza is kértem a jegy árát!

120 koncertból 3 volt fostalicska. A többi nagyon jó volt.

Van több olyan előadó is, akik elkezdtek nekem nem tetsző zenét csinálni, vagy szembementek az eredeti zenei küldetésük alapjaival, vagy kiderült róluk, hogy sz#r emberek, vagy idővel megbolondultak, stb., de mivel el tudom szeparálni az alkotót az alkotástól, meg alapból is inkább album-, mintsem előadó-orientáltan kötődök a zenéhez, így istenigaziból nem szoktam azt mondani, hogy csalódok egy előadóban, elvégre ha egyszer élvezek egy zenei albumot, akkor azt semmi nem tudja nekem elrontani, és végső soron csak ez számít.

Viszont van egy olyan zenész, aki a karrierjének viszonylag egy korai stádiumában tolt egy akkora elképesztő zuhanórepülést egy olyan szinten érthetetlen magyarázattal, hogy afelett nem bírok egyszerűen napirendre térni, pedig már sok időm lett volna rá. A Sole nevű rapperről beszélek. A csávó a kilencvenes évekbeli indie rap szcénából jön, egy csapatban volt Slug-gal, meg Alias-szel, az Anticon nevű kiadó egyik alapítója, és szerintem egy ritka ígéretes tehetség volt fénykorában. Volt neki egy ilyen stream of consciousness-jellegű dalszövegírói stílusa, kissé szétcsúszott, szenvedélyes előadásmódja, experimentálisak voltak az instrumentáljai, volt egyfajta pozitív arrogancia az egész előadásmódjában, és úgy alapvetően k#rva jó zenéket csinált. Az első három albuma szerintem mind nagyon jó. Aztán a hülyéje kitalálta, hogy az ő társadalomkritikus, meg politikai nézetei egyenes átadása annyira fontos a világ számára, hogy teljesen bevallottan mindenféle absztrakciót (mind zeneit, mind költőit) dobott a szemétbe, és nekiállt poposabb, meg blingesebb alapokra, azon belül is kimondottan gyengén megvalósítottakra rappelni teljesen idétlen módon, borzasztó szájbarágós szövegeket, mert ezzel van esély a világ jobb hellyé tételére, míg az alternatívabb, elvont vonallal biztosabb nem. És ez a leírás még át se hozza, hogy mi vele az igazán nagy baj. Mert oké, sok zenésszel megtörtént az, hogy egyre rosszabb lett zenéjük, de egyrészt ilyen szinten tudatos, megfontolt hanyatlásra azért ritkán van példa, másrészt egy kiégett, vagy rossz irányba elment előadón is legalább az érződni szokott, hogy valaha valami köze volt ahhoz a műfajhoz, amiben játszik. Sole-nak viszont a kései anyagai (legalábbis amiket hallottam), úgy hangzanak, mintha egy teljes kívülálló csinálta volna őket, kb. poénból. Mint amikor egy YouTuber csinál valami elgondolásból egy rap-dalt, amivel semmi zenei ambíciója nincs, hanem csak szórakozik. De talán még abból a kategóriából is hallottam már komolyan vehetőbbet... Ha nem ismered a tagot, vesd össze mondjuk a Furthermore című dalát, vagy a Suicide Song-ot az I Think I'm Noam Chomsky-val. Ez szerintem döbbenetes. Erre se mondanám kimondottan azt, hogy "csalódtam", mert ismerve a Company Flow-féle Linda Tripp-es sztorit igaziból pontosan annak a fajta embernek tűnik, aki valami ilyesmit csinál, de még így is nehezemre esik elhinni, hogy ez komolyan így ebben a formában megtörtént.

6

Igen, a Rammstein nagy csalódás, igazából lenne csak, ha végülis nem felejtjük el az énekesük családját, hogy mik voltak a régi rendszerben. Mert úgy már lehet, hogy csak kibújt a szög a zsákból.

De hazaiak is voltak többen. Még emlékszem, amikor a Koncz Zsuzsa lett az első magyar milliomos, a nagy hírverésre, hogy MÉGIS befutott, és mégis... A fenét! Pont azért, nem mégis. Ugyanúgy, mint a Bródy is. És nála is csak kibújt a szög a zsákból.

A Kárpátia pedig ma sem tesz mást, mint korábban, csak a múltból a jelen felé fordultak, nagyon helyesen. Én ma is nagyra értékelem őket, óriási szükség van rájuk.

Tears for Fears... de nagyon.

néhány számukat korábban hallottam, pl Change, Head Over Heels, Sowing the Seeds of Love,Shout. Ezek annyira tetszetteknhogy na, mondom ők az én zenekarom, meg is hallgatom tőlük a hivatalos best of albumukat kezdésképp hogy megismerkedjek a munkásságukkal.

Ehhez kêpest nagy csalódás volt. Ugyebár egy best of albumra a tuti slágereket rakják rá és emiatt erős egy ilyen album (ld. Queen: Greatest Hits 1-2), de ez... a fentieken kívül mintha csak sima tölteLékszámokkal lett volna tele az album. Alig vártam hogy vége legyen.

Nekem legalábbis nem jött be.