Csak engem irritálnak a magyar stand up képviselői?

"Pedig van köztük igazi tehetség is. Ajánlom figyelmedbe elsősorban Bödőcs Tibort és Kőhalmi Zoltánt, hogy csak a leg intellektuálisabbakat említsem."

Tudom, hogy őket szokták isteníteni, de szerintem ők is ugyanaz a kategória, csak legfeljebb nem taplók. Bödőcs pedig elég sznob is szerintem.

"Nekem egyáltalán nem tetszik ez a műfaj, nemcsak magyar külföldi sem."

Azért amerikaiak között vannak jók. Például Mike Tysonnak volt egy fellépése, ahol igazából inkább az életéről beszélt, és nem is mindig volt humoros, néha pont az ellenkezője, néha viszont nagyon is, és az ember érezte, hogy ennek értelme van, hogy ez nem olcsó. Sarah Silvermant szintén kedveltem, ő is boncolgatott érdekes témákat. Vagy hogy mást ne mondjak, nálunk is ott volt Hofi. Tehát alapvetően szerintem nem a műfajjal van a baj, hanem azokkal, akik ma ezt nálunk művelik. Érdekes, hogy az előbb említett három jó "standupos"-nál például se arroganciát, se sznobizmust soha nem éreztem, inkább alázatot, szimpátiát.

"A magyar humor végtelenül alulfejlett."

Na, azért ebben nem értek teljesen egyet. Ott van a már említett Hofi például, vagy Karinthy, hogy mást ne mondjak. Egyébként ami engem illet, én legjobban a sznobságot nem bírom a magyar humorban. Ez a bajom pl. a L'art pour l'art Társulattal is. (Már azon túl, hogy beképzeltek, erőltetettek, humortalanok, álintellektuálisak, és még egy Maksa-híradó is szórakoztatóbb náluk.)

"(Persze nyilván, mikor volt jó ötlet tévézni Magyarországon?)"

Utoljára a '90-es években. :) Bár azért ma is előfordul néha nézhető műsor.