Mi a véleményetek Fiala Jánosról és az Ő új műsoráról a Messziről jött emberről?

Nekem nagyon más a véleményem róla:

Negatív viszonyítási pontként, számomra néha tanulságos elborzadni a Rádió Q beli műsorán. Elképesztő a saját körébe zárkózott öntömjénezése, rátarti alpárisága, hisztérikussága, folyamatos üzemmódú önfelmentő butasága, gondolati káosza és teljes inkorrektsége. A rádióműsorában hallható eszmétlen futtatásai, megszólalásai és emberi viszonyulásai tartalmilag és formailag is súlyosan káros morális szennyezést jelentenek. Avval, hogy saját magát a függetlensége hamis pózába tetszelegteti, még rosszabb e helyzet. Ritkán belehallgatva is, minden alkalommal gyorsan számosodik a szakmai nívótlanságának és a kulturálatlanságának a példatára.

Ennek egyik legkirívóbb állandó eleme a beszélgető „partnereivel” szembeni erősen szelektív tisztelete/tiszteletlensége. Ez a két végpontján a legvisszataszítóbban szembetűnő: a vezető politikusok, befolyásos személyek irányába mindenkori elvtelenül behízelgő ráhangolódástól, a barátaival, némely ismerőseivel összekacsintón modoros kedélyességen át, egészen a minden kulturáltságot nélkülöző (akár trágár) modortalanságig és becsmérlő kioktatásig a jó-szándékún gyanútlan, ismeretlen betelefonálók önkényes része irányába. Jaj annak, aki nem pontosan az ő általa szándékoltak szerint beszél! Legyen az akármilyen odaillően értelmes hozzászólás, sokszor a kifejtés minimuma előtt „rácsapja” a telefont a hívójára. Az ekként már vonalban nem lévő másik felet ilyenkor jólesőn göcögve kifigurázza vagy felháborodottan trágárolja, elmeállapotát minősíti; mindezt anélkül, hogy az illető akár csekély esélyt is kapott volna tényleges gondolata közlésére.

Csak néhány további példa a sokaságból:

Avval hivalkodik, hogy elválasztja a fontost a fontostalantól, miközben az ő legszemélyesebben érdektelen családi és egyéb kínos intimitású dolgairól mereng hosszan és önmagát ismételgetve.

A vele bármiben egyet nem értőket, szóba nem állókat (akár kollégáit is) vissza-visszatérő kényszerességgel, akár név szerint is szapulja, minősítgeti a távollétükben.

„Értelmiségin” büszke arra, hogy az aktualitásból élő rádiós műsor-vezetőként, sokszor fogalma sincs, hogy milyen nap van. Ilyenkor aztán indulatosan megkapják a magukét a hallgatói, hogy miért nem figyelmeztetik őt erre.

Tetszelgőn elkalandozó kinyilatkoztatásai, okfejtései gyakran nyelvi és logikai értelmetlenségbe, hibákba futnak. Ezt időnként ő is kénytelen észlelni és olyankor valamiféle "így-akartam" erényt próbál fabrikálgatni a már nyilvánvaló zavarosságból. Másokkal nem ilyen elnéző. Évekre visszamenően névhez csatolva idézgeti csúfondároskodva mások tévesztett, hibás megszólalásait. Hosszan sorolhatnám…