Miért volt híres Bud Spencer és miért volt híres annyira?

Okok, amiért Bud Spencert nem csak szeretem, de a filmjeit alapvetően értékelendőnek tartom:

1. A bunyók. Amit te erőszakként emlegetsz, az még a Tom és Jerry-nél komikusabb. Ha te azt komolyan tudod venni, meg komolyan morális kérdést csinálsz belőle, akkor egészen egyedülálló befogadókészséggel rendelkezel mozgóképek terén. Pláne, hogy sose haltak meg a gonoszok a verekedésben. Csak azt ütötte, aki támadott, azok a rosszfiúk meg általában nem voltak nyitottak a tárgyalásra. Bunyózáshoz képest meg egész pacifisták voltak a jó öreg Bud karakterei. Az Ördög Jobb és Bal Kezében pl. a főgonoszt, aki sose ütött, meg se próbálták verni, csak az eszetlen verőembereit. A bunyók mindezek mellett iszonyú kreatívak, változatosak, egy csomószor még a hátteret is érdemes figyelni, ami bizonyos értelemben még ügyesebbek, mint azok a harcművészeti filmek, ahol a gonoszok csak úgy állnak, és várják, hogy sorra kerüljenek a pofozkodásban.

2. A humor. Nem tudom miért úgy fogalmazol, hogy "idétlenkedik". Bud vagy komolyra fogta a figurát, vagy finom, cinikus stílusban humorizált. Ha valaki idétlenkedik, az inkább Terrence Hill, mert ő tényleg sokkal aktívabban volt vicces és idegesítő, de még ő is nagyon messze állt az "idétlen" fogalmától. Nézd meg egy Michael Bay, vagy hasonló kaliberű rendező filmjeiben "a vicces fekete" karaktert. Na az idétlen. Humorra visszatérve: a legtöbb filmjében egyébként olyan gyilkos poénok, meg röhejes, abszurd szituációk vannak, hogy esküszöm, azok bunyók nélkül is elvinnék az egészet. Ezt alá tudja támasztani barátnőm, aki az utóbbi években a verekedős jeleneteket gyakran átpörgeti, és inkább csak a helyzetkomikumon szórakozik jól. És akkor ki se tértem a humor paródia-jellegére. Egy csomó filmjében valahogy minden egyes karakter, meg dramaturgiai elem egy már ismert jelenséget (akár valóságból, akár más fikció-műfajokból) parodizál kifejezetten intelligens módon.

3. A harmadik pontom nagyon erősen köthető az előzőhöz, de külön pontnak tekintem: a karakterek. Igen, Bud Spencer, meg Terrence Hill gyakorlatilag minden egyes filmben ugyanaz a két karakter, a változó főszereplők, mellékszereplők meg nem gyakran rendelkeznek mélyen kidolgozott személyiséggel, de ez nem is cél, ezeknek így van meg a maguk tökéletes varázsa, amit elég nehéz észérvekkel kifejteni. Hogy miért élvezhető ugyanazon két személy különböző kontextusba helyezett kalandozása, de valamit nagyon jól csináltak, mivel ennél kisebb mértékű önismétlésnél is ki szoktak borulni a filmrajongók. Valahogy mindig tökéletes volt a kémia minden karakter között, így a sokadik filmnél is hitelesnek, szórakoztatónak hatott.

4. A képi és hangi világ. Nem olyan, mint amit a modern filmektől megszoktunk. A képi világ bizonyos technikai szempontból silány, de szerintem csak nagyon reális. Egyáltalán nincs mű-feelingje a kosznak, izzadságnak, pornak, stb. Nagyon jól teremti a hangulatot. Ugyanez a zenére. Nem egy olyan Hollywood-i, atmo soundtrack, de a betétdalok mindig kellőképp fülbemászóak, hangulatosak.

5. Nem voltak hűdenagy világmegváltó projektek a Bud Spencer filmek, és nem csak hogy tudták, hogy nem azok, büszkén vállalták. Szerintem mindenki tudja, hogy Bud szülőhazáján kívül gyakorlatilag csak nálunk lettek sikeresek a filmjei. Bud Spencer nem jóképű, nem csak onelinerekben tud kommunikálni, nem ért mindenhez IS, meg úgy összességében, kb. minden tulajdonságában szembemegy egy tipikus akciófilm hős felépítésével, mert ő csak egy fickó, aki szereti a nyugit, meg az élet apróságait, ebből kifolyólag a céljai sosem nagyszabásúak, nem is próbál meg epikus hős lenni, ő csak egy f#szi, akinek életének legtöbb konfliktusa abból adódik, hogy kimozdította valami (szintén nem eget rengető dolog) a komfort-zónájából. És a filmek is tökéletesen ezt a szellemiséget reprezentálják. Ezt már szerintem a korábbi pontokban ki is fejtettem valamennyire.

Mindezen érvek igaziból nagyon lerövidítve elmondhatók úgy is, ahogy azt az előttem szóló kifejtette: a Bud Spencer filmek iszonyú szórakoztatóak. Én nem vagyok egy nagy filmfanatikus, és ha nézek is filmeket, azokban inkább művészi mélységet keresek (vagy szándékosan rossz filmekkel kínzom magam, mert beteg vagyok), de ha van egy film-kategória, ami a "nem művészi, és igaziból eléggé egy kaptafára megy, de kit érdekel, mert marhajó", akkor az Bud Spencer, és személy szerint nem nagyon tudok ráunni.

Röviden :

Szimpatikus szereplő volt , a filmjei tanitó jellegűek de nem unalmasak sőt ! Izgalmas és vicces filmjei voltak ! És maga az ember is szimpatikus szerethető egyéniség volt :( . Volt egy a hirekben leadott magyarositott hangfelvétel melyen amerikai filmes érdeklődik iránta (nyilván az első filmje ) :

"Tud lovagolni ?

-Nem

De van szakálla ?

-Nincs minden nap simára borotválom az arcom .

De legalább angolul tud ?

-Nem

De nagydarab ?

-Igen

Akkor jó lesz . ,,