Zsolti milyen 'daloikat, ódákat' írt Mádaynak?

Ott áll ő, Máday Emília, feje mindig lila. Ugyan Emília, ne legyen ránk pipa!

Máday néni, Máday néni, akkor is jön, ha senki nem kéri, szigorúan néz, és vonalzóval méri a diákokat a Máday néni.

Óda Máday nénihez:

Máday néni csirkét süt, én már alig várom,

hogy kész legyen, így is odakozmált, legalább három.

Ne aggódjon, van időnk - ah, rengeteg.

Hisz a következő tanév, oh, még mennyi mindent rejteget-

süthet csirkét eleget, s meleget.

Búcsú Máday nénihez:

A búcsú oly drámai,

Mint mikor elvesznek fájlai,

A módszere kissé spártai,

De nem tudnám Önt bántani.

Most elmegyek tanulni más tárgyait,

De örökké szeretni fogom Máday! -(néni)