Írnátok nekem Elvis Presley-rol?

Kedves kérdező! Dióhéjban összefoglalok mindent, amit tudok :-)

Elvis egy Mississippi állambeli faluban, Tupelóban született, később a közeli nagyvárosba, Memphisbe költöztek. Nagyon szegények voltak, a házat melyben éltek, édesapja építette saját kezével. Szülei keresztények voltak, őt is e hitben nevelték, sokat jártak templomba, Elvis itt hallotta először a gospel-zenét. (Kevésbé közismert, de később ebben a műfajban is maradandót alkotott, a legnagyobb szakmai elismeréseit - Grammy-díjak - a gospel-lemezei hozták számára.) 11 éves korában motorbiciklit szeretett volna kapni születésnapjára, de mivel az túl drága volt, édesanyja egy gitárt ajándékozott neki. Ennek is nagyon örült a kis Elvis, és sokat zenélt rajta. Szüleivel nemcsak a templomban, otthon is gyakran énekeltek, énekével helyi tehetségkutató versenyt is nyert. Az iskolában visszahúzódó fiúnak ismerték. Kamaszkorában kezdte feketére festeni és a máig jól ismert formára alakítani eredetileg szőke haját. Az érettségi után teherautó-sofőrként kezdett dolgozni, azonban szíve szerint inkább a zenéléssel foglalkozott volna. Így jutott el egy helyi lemezkiadóhoz, a Sun Records stúdióhoz, ahol édesanyja születésnapjára két dalt énekelt lemezre (My happiness, That's when your heartaches begin). A titkárnőt megkérte, hogy ha esetleg egy banda énekest keres, akkor ajánlja őt számukra. Azonban nem keresett senki énekest. Amint összejött egy újabb lemez felvételére a pénze, Elvis ismét felvételt készített a stúdióban két zenész barátjával. Amíg próbáltak, a That's alright mama című számot bolondozva játszották el, meglepetésükre a stúdió tulajdonosa rögtön felfigyelt a különleges muzsikára. Fel is vették a dallamot, a tulajdonos pedig leadatta egy helyi rádióban, ahol nagy sikere lett. A tulajdonos el is vállalta Elvis menedzselését, és néhány fellépést is szervezett neki. Elvisre nemsokára felfigyelt az Ezredes néven emlegetett Tom Parker, és átvette a menedzselését. Parker Ezredes nagyon befolyásos ember volt, Elvis egycsapásra országos hírnévre tett szert, TV műsorokban kapott fellépési lehetőséget. 1957-ben, katonasorba vonulása előtti utolsó tévés szereplésekor meglepetésre egy visszafogott gospel-dalt énekelt el (Peace in the Valley) és megkérte a tévénézőket, hogy adományaikkal segítsék a magyarokat a levert '56-os forradalom után. Egész életében ez az egy alkalom volt, amikor nyíltan állást foglalt politikai jellegű témában. A hirtelen jött sikert jól tudta kezelni, nem szállt el magától, egész életében megmaradt egy egyszerű, szerény tupelói fiúnak. Főleg a korszakához képest extravagáns frizurája, öltözködése és mára ikonikus napszemüvegei engedhetnének ismeretlenül arra következtetni, hogy egy beképzelt alak volt, azonban ezek csupán a külsőségek voltak, aki beszélt vele, vagy ismerte az tudta, hogy egy nagyon szerény, jóindulatú, nagylelkű fiatalember volt. A sikert és népszerűséget Isten ajándékaként tartotta számon. Híres mondása volt közönségének: "Until we meet again may God bless you as he has blessed me", tehát: "Következő találkozásunkig Isten áldjon titeket, úgy, ahogy engem is megáldott". Híres előadóként nem kellett volna bevonulnia a hadseregbe, azonban ő nem akart kibújni a feladat alól, így 2 évet Németországban szolgált. Ezalatt az idő alatt szoktatták rá katonatársaival együtt különböző teljesítménynövelő szerekre, drogokra, hogy jobban teljesítsenek a gyakorlatokon. Ezek a szerek függőséget okoztak nála, melytől élete végéig nem tudott megszabadulni, és felelőssé tehetők egészsége megromlásáért és korai haláláért is. Elvis mindent megtett azokért, akikben felismerte, hogy nem a hírnév és haszonlesés miatt keresik közelségét. Házat, autót és munkát ajándékozott nekik, testőrei és zenészei között is voltak régi iskolatársai és katonatársai. Adakozási vágya legendás volt. Vadidegen ismeretleneknek is ajándékozott Cadillac-et és egyéb nagy adományokat. Egyszer például észrevette, hogy egy középkorú, szegény nő sóvárogva bámul egy autószalon kirakatába kiállított Cadillacet. Az asszony megszólalni sem tudott a döbbenettől, amikor Elvis odament az eladóhoz, és megvásárolta neki. Ha valaki megkérdezte, hogy ezt miért csinálja, annak azt válaszolta, hogy pontosan tudja milyen szegénységben élni, és hogy akkoriban mennyire örült volna ő is egy ilyen ajándéknak. Emellett nagy mókamester hírében állt, amikor barátai és zenésztársai társaságában volt, folyton a tréfán járt az esze, találkozásuk mindig nevetéstől volt hangos.

Elvist nagyon érdekelte a filmek világa, színészi ambíciói is voltak. Az Ezredes kellően befolyásos volt ahhoz is, hogy Hollywoodban filmszerepeket kapjon. Ezek többsége zenés vígjáték volt, egy kivételével (Charro!, western film) mindegyikben énekelt Elvis. A filmek ugyan ha nem is kimagaslóan, de sikeresek voltak, ám a kritika sokszor lehúzta őket, és Elvis sem volt velük maradéktalanul elégedett. Katonasorba vonulásától egészen 1968-ig nem lépett fel a közönség előtt, új dalai egyben filmjei betétdalai is voltak. 1968-ban végleg felhagyott a filmezéssel (bár nem így tervezte, de a sors másképp akarta) és visszatért a színpadra. Gyakorlatilag ott folytatta ahol 10 évvel korábban abbahagyta, sikere töretlen volt. Ez azért is nagy dolog, mert közben nagy változások mentek végbe a zene világában: míg az '50-es években egyeduralkodónak számított, a '60-as évek végére hatására nagyon sok zenei formáció alakult, pl. a Beatles, Led Zeppelin hogy csak két óriást említsek. Óhatatlanul valamelyest kikerült ezáltal a figyelem középpontjából, aminek ő kifejezetten örült, magánéletét szerette a külvilágtól elzárva élni. A koncertjei között teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, amely még titokzatosabbá és vonzóbbá tette személyét. Nagyon ritkán mozdult ki otthonról, templomba sem járhatott népszerűsége miatt, ezért memphisi birtokán (Graceland) kialakított egy meditációs kertet, hogy tudjon hol imádkozni. Ma ebben a kertben van eltemetve. Néha egy-egy sporteseményt vagy koncertet megtekintett, ahová testőrei észrevétlenül be- és kicsempészték.

Pályája egyik legnagyobb csúcspontja 1973 januárjában jött el, mikor is a Hawaii szigetén rendezett koncertjét a világon elsőként műholdon keresztül, világszerte élőben közvetítették. A koncertet (Aloha from Hawaii) több mint egymilliárd ember tekintette meg, mely a föld akkori népességének egynegyede volt. Ugyan Elvis a világ valaha volt egyik legnagyobb szupersztárja, mégsem tehetett mindent kénye-kedve szerint. Menedzsere, az Ezredes határozta meg, hogy mikor és hol lépjen fel, gyakran azért kellett egy szállodában fellépjen, mert az Ezredes és felesége éppen ott óhajtott biliárdozni és nyaralni. Elvis szívesen koncertezett volna külföldön is, Európában, azonban a pletykák szerint az Ezredes titokban illegális bevándorló volt, és egy ilyen koncertturné után nem biztos, hogy visszaengedték volna az Egyesült Államokba, ezért Elvis előtt is zárva volt az út. Az Ezredes éppen ezért nagyon megosztó személyiségnek számít, mivel Elvis mindent neki köszönhetett, mégis gúzsba kötötte. Sokan nem értik a mai napig, hogy Elvis miért nem rúgta ki.

A hetvenes évek közepére Elvis egészségi állapota folyamatosan romlott, azonban ez nem tántorította el attól, hogy fellépjen. Mindene volt a közönség, és legfőbb vágya az volt, hogy örömet okozzon nekik szereplésével. Volt, hogy megkellett szakítani a koncertjét a magas láza miatt, egy kis erőt gyűjtött és visszatért a színpadra, hogy befejezze azt. Testsúlya is folyamatosan változott, volt, hogy látványosan meghízott nyáron, a késő őszi koncertjein már ismét vékony volt, tavaszra újra megtelt. Magánéleti problémái is adódtak: 1973-ban végleg elvált élete nagy szerelmétől, a nála 10 évvel fiatalabb Priscillától, valamint több testőrével (közeli barátai) is porszem került a barátságba, édesapja 1976-ban kirúgta őket. A testőrök ezután egy botránykönyvet adtak ki magánéletéről, kitálaltak minden problémájáról és gyógyszerfüggőségéről. Elvist 1977. augusztus 16-án Gracelandben szólította magához a Jóisten. Halála után öt nappal teltházas koncertje lett volna. Temetése szinte rögtön, két nappal halála után történt meg, ennek ellenére több, mint 80000 ember volt jelen. Az Ezredes a temetésen beszámolók szerint egy Hawaii mintás ingben, a megrendülés minden jele nélkül jelent meg. Számára nyilatkozatai szerint semmi sem változott, Elvis ugyan meghalt, de az üzlet megy tovább, sőt jobban felpörög mint azelőtt valaha. Ez bármennyire is elítélendő, Elvis azóta is a legjobban kereső hírességek között van, ugyan idén már 40 éve lesz, hogy nincs köztünk.

2-es!

Emelem kalapom!

Nem tudom, itt vagy e még, de ha igen:

Komolyan mondom, az írásodat olvasva teljesen letaglóztál. Szépen megfogalmazva, nem összecsapva, tökéletesen minden részletet leírva.

És nem mondom, hogy semmit nem tudok Elvisről, mert nagyon is ismerem, de te olyat is leírtál, amit még nem hallottam. Emelem a kalapom az egészhez, komolyan. Nem vagy semmi, hogy ezt így összeszedted!!!

(És Elvis örökké él🙂❤️)