Mit szóltok a magyar politikáról írt fanfictionomról?

A Negyedik Magyar Köztársaság.

2026 április 5. A választások éjszakája volt, és Magyarország utcái lüktettek. Az emberek zászlókat lengettek, s a szél, mintha maga is ünnepelne, emelte a magasba a Tisza-párt lobogóit. A városok és falvak hangját egyszerre harsogta a tömeg örömkiáltása:

-Árad a Tisza! Árad a Tisza!

Magyar Péter, a Tisza-párt karizmatikus vezetője, immár az új Magyar Köztársaság jövendőbeli miniszterelnöke, az események középpontjában állt. Hosszú, sötét kabátja alatt határozottan, ám mégis nyugodtan nézett végig az ünneplő tömegen. Ez volt a pillanat, amelyre hosszú idő óta készült: az ország sorsa új útra lépett.

Ám mindeközben, valahol a főváros peremén, egy szűk körű találkozó zajlott. Orbán Viktor, az ország korábbi vezetője, már összepakolta a legfontosabb holmijait. Feszülten beszélt egyik bizalmasával.

-Minden elő van készítve, ugye? – kérdezte Orbán fojtott hangon, miközben felhúzta a kabátját.

-Igen, Orbán úr!– bólintott a tanácsadója. –A magángépje készen áll, hamarosan felszállhatunk.

Orbán egy pillanatra elhallgatott, tekintete sötét árnyékot vetett, ahogy a távolba meredt. Tudta, hogy Magyarországon mostantól nem lesz többé helye. Az egyetlen reménye Oroszország maradt, ahol még megmaradtak szövetségesei, különösen Vlagyimir Putyin. De ahogy felszálltak a magánrepülőgépre, egy hirtelen hang szakította meg a nyugodtnak tűnő csendet: a légierő vadászgépei elzárták a magángép útját. Egy parancs hangzott el az egyik grippenről:

-Nehogy felszálljanak! Maradjanak a földön!

Az egykori miniszterelnök végül nem tudott elmenekülni, és tudta, hogy innen nincs tovább.

A következő napok Magyarország történelmének új korszakát jelentették. Az Fidesz egykori vezetőit a Felcsúti-per során ítélték el. Rogán Antal, Szijjártó Péter, Lázár János és a többiek: mindannyian szembesültek tetteik következményeivel. Az egykor hatalmas oligarchát, Mészáros Lőrincet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, s vagyonát szétosztották az ország szegényei között. De a legnagyobb bomba a következő volt: Orbán Viktort végül a magyar jogállamiság lerombolásáért, a sajtószabadság megszüntetéséért, az elhatalmasodott korrupcióért, oktatás és egészségügy lezüllesztéséért, valamint az országnak az oroszoknak és kínaiaknak való kiárusításáért ítélték el.

-Orbán Viktor! – kezdte a bíró szigorú hangon. – Önt bűnösnek találjuk abban, hogy másfél évtizeden át kihasználta a magyar népet, és hogy saját hatalma érdekében feláldozta az ország boldogulását és jólétét!

Orbán nem bírta tovább, közbeszólt:

-Mindent a népért tettem! Csak meg akartam védeni Magyarországot! Maga nem érti…

A bíró hideg tekintettel nézett rá:

-Ez nem védelem volt, ez zsarnokság!-mondta. Ezt követően egy percre elhallgatott, majd kimondta az ítéletet-Életfogytiglani börtönbüntetés!

Orbán elájult a hír hallatán: nem tudta elkerülni a végzetét.

Az elszámoltatás azonban nem ért véget itt. Gyurcsány Ferenc, aki az elmúlt években a Demokratikus Koalícióval próbált ellenzéki pozícióban megmaradni, nem kerülhette el a felelősségre vonást a 2006-os események miatt. A házának átvizsgálása során az is kiderült, hogy létezett egy titkos Orbán-Gyurcsány paktum, amely arra kötelezte Gyurcsányt, hogy alapítson egy állellenzéki pártot, amely segít hatalomban tartani a Fideszt. Végül több MSZP-s és DK-s politikus a vádlottak padján találta magát a Balatonöszödi-per során. Végül Gyurcsány is sorra került, a bíróság előtt ő is próbált védekezni:

-Én csupán az ellenzéket képviseltem! Az ország érdekeit próbáltam védeni Orbán zsarnokságával szemben!

-És mit mond a titkos paktumukról? – kérdezte a bíró.-Hogyan magyarázza meg azt, hogy ön és Orbán évekig együttműködtek a politikai céljaik megvalósítása érdekében?

Gyurcsány megremegett, de nem tudott mit mondani.

-Lárifári, bíró úr! –szólt végül dacosan, de tudta, hogy ezzel nem kerülheti el a felelősségre vonást. Az ítélet kimondatott: őt is bűnösnek találták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Magyar Péter ezek után gyűlést hívott össze a Kossuth téren, hogy beszéljen a nemzettel. Az Országház ablakából kitekintve, lelkes tekintettel nézte a térre gyűlt embereket. Így szólt hozzájuk:

-Kedves honfitársaim! Ma új esélyt kapott a magyar nép! Ezzel a gyomlálással, amelyet most elvégeztünk, megteremtettük a lehetőséget, hogy Európa vezető nemzetei közé emelkedjünk. Ezentúl egy személy legfeljebb két ciklusig lehet miniszterelnök, hogy soha többé ne alakulhasson ki egy újabb zsarnoki rendszer. Egy új korszak kezdetén állunk, amelyben a demokrácia nem csupán egy szó, hanem egy életforma lesz! Éppen ezért ma kikiáltom a Negyedik Magyar Köztársaságot! 37 évvel a kommunizmus bukása után végre megtörtént a valódi rendszerváltás!

A tömeg zajos erre hangos éljenzésben tört ki, és Péter érezte, hogy a nemzet jövője fényesebb, mint valaha az elmúlt 100 évben. Ekkor megfordult, és megpillantotta Varga Juditot. Az exfelesége egyenesen rá mosolygott, szemében meghatottság csillogott. Péter megállt, és meglepődött:

-Judit… te?– kérdezte bizonytalanul.

-Igen, Péter – lépett közelebb Judit-Itt kellett lennem. Szeretném megköszönni neked, hogy felnyitottad a szemem. Rájöttem, mennyi mindent nem láttam tisztán… mennyi hibát követtem el.-A szeme könnybe lábadt, de mosolya nem hervadt el.-Sajnálom a történteket.

-Mindketten hibáztunk, Judit. De a múlt a múlt! Most egy új korszak kezdődik, mindannyiunk számára!-mondta Péter, majd gyengéden átölelte Juditot.

-Hiányoztál.– súgta Péter, amikor érezte, hogy Judit visszaöleli.

-Te is nekem. – válaszolta Judit halkan, majd egy pillanatra felnéztek egymásra, és egy csókban találtak újra egymásra.

Az erkélyen állva, kéz a kézben néztek le a térre gyűlt ünneplő tömegre. A nap aranyló fénye ragyogott rajtuk, miközben az új Magyar Köztársaság születésében gyönyörködtek.

Orbán és Gyurcsány közös cellában találták magukat. A helységet egy ideig csend töltötte meg, amit először Gyurcsány tört meg

-Hát idáig jutottunk, Viktor!– jegyezte meg gúnyosan-Ki gondolta volna, hogy egyszer így végezzük?

Orbán felnézett, de tekintete hideg maradt:

-Ugyan, te is benne voltál nyakig, ne játszd itt az ártatlant!

Gyurcsány erre elmosolyodott:

-Az lehet, de ekkora böszmeséget még én sem csináltam volna!

Orbán szeme megvillant:

-Böszmeség? A te kormányzásod hozott vissza a hatalomba! Ha nem rontod el ennyire, nem jutunk ide.

-Lehet, – vont vállat Gyurcsány-de te ástad meg a demokrácia sírját.

-Ne próbáld mosdatni magad!-horkant fel dühösen Viktor-Az Orbán-Gyurcsány paktum nélkül te se maradtál volna idáig szabad lábon! Ugyanolyan vagy, mint én! Semmiben sem különbözünk, egymás nélkül nem is léteznénk!”

Gyurcsány erre lesütötte a szemét. Mélyen belül tudta, hogy Orbánnak igaza van.

Hamarosan aztán váratlan látogató érkezett. Orbán Gáspár, Orbán Viktor fia, régi sebeket tépve fel, odalépett a két gazember cellája elé, hogy szembenézzen az apjával. Gáspár mély levegőt vett, és apja szemébe nézett:

-Miért bántál így velem, apa? Miért kellett így alakítanod az életemet? Miért küldtél Csádba? – kérdezte, hangjában mély fájdalommal-Tudod, mennyire fájt, amikor azt mondogattad, hogy „Milyen kár, hogy az egyetlen fiam meleg!' ?!

-Gáspár, én csak meg akartalak védeni!-mondta Orbán döbbenten-Nem akartam, hogy te is szenvedj!

-De te voltál az, aki a legtöbbet bántott! Az apai szeretetedet sosem érezhettem igazán!-rázta meg a fejét Gáspár a könnyeivel küszködve-Mindig próbáltam megfelelni neked, de közben sosem lehettem önmagam! Miért nem fogadtál el olyannak, amilyen vagyok?!

Orbán lehajtotta a fejét, és nem válaszolt. Gáspár egy utolsó pillantást vetett rá, mielőtt hátat fordított volna.

Gáspár felállt, s miután búcsút intett apjának, kilépett a cellából. Kint az új párja, Gulyás Márton, a közmédia frissen kinevezett vezetője várta. Ahogy meglátták egymást, szótlanul összemosolyogtak, majd szorosan átölelték egymást.

-Végre vége van, Márton – suttogta Gáspár, majd egy csókot nyomott párja arcára.

Ahogy kéz a kézben kisétáltak a börtön épületéből, megálltak a Nyugati-pályaudvar közelében, ahol éppen Vitézy Dávid, az új közlekedési miniszter tartott sajtótájékoztatót. Az újságíróknak lelkesen beszélt a Budapest-Debrecen vasútvonal felújításáról, amely lehetővé tenné, hogy a vonatok 250 km/h sebességgel közlekedjenek. Mellette egykori politikai ellenfele, a mélyen leszegényedett Lázár János állt, aki most már csak Vitézy titkáraként dolgozhatott alacsony fizetésért.

Gáspár és Márton kéz a kézben elindultak a Duna-partra, a lemenő nap fényében. A nap sugarai aranylón csillogtak a vízen, s Gáspár egy megnyugtató mosollyal fordult Mártonhoz:

-Tudod, Márton, most lettem igazán szabad. Ahogy Magyarország is!

Márton csak bólintott, s ketten nézték, ahogy a nap lassan eltűnik a Budai-hegyek mögött, egy új korszak hajnalának reményével a szívükben.