Melyik az a híresség melynek a halála nagyon megrázott titeket?

Pedig bizony van, hogy egy hírességet olyan közel érzel magadhoz, hogy nagyon is megráz a halála, hiszen többé már nem fogod látni a filmjeit/klipjeit, csak azt, ami addig megjelent, nem olvasol róla új híreket, cikkeket, és ahogy öregszel, ő ugyanannyi éves marad, nem öregszik veled. Elveszted a kapcsolódást. Igenis ezt meg lehet gyászolni. Nem mindenkinek megy, de ne nevessük ki azokat, akik szoros lelki köteléket éreznek, vagy szerelmet akár, mert attól, hogy nem ismerjük ezeket az embereket személyesen, a biológiánk még reagál rájuk, ezért esnek bele a lányok a férfi színészekbe és énekesekbe, és ugyanez fordítva, a fiúk is fantáziálnak híres színésznőkről, énekesnőkről, modellekről, a test pedig reagál, kémiai szinten is. Ez az ún. crush, a "beleesés", és amikor meghal a crushod autóbalesetben, vagy öngyilkos lesz, akkor az iszonyúan tud fájni. Sok rajongó ilyenkor úgy érzi, hogy segíthetett volna, valamilyen módon befolyásolhatta volna az eseményeket, hogy ne történjen ez. Sőt, ki merem jelenteni, hogy többeket akár jobban megrázhat egy ilyen halál, mint az ismerősi körből vagy családból valaki, mert azt az illetőt ismerted, jobban el tudod engedni, bármikor felkeresheted a sírját, vannak közös emlékeitek, beszélhetsz hozzá, de egy távoli embernek nem tudod még a síron túlra is megvallani, hogy mennyire sokat jelentett neked. Vagy bejátszik még olyan típusú önhibáztatás, hogy "miért nem küldtem el azt a rajongói levelet, miért nem tudattam vele valahogy, hogy a világon vagyok és nagyra tartom őt". Oké, az adott híresség nyilván nem különösebben foglalkozott volna egy ilyen levéllel, mert naponta több százat kap akár, de ettől még azoknak a rajongóknak, akiket megérintett, mint előadó vagy mint ember, akár a kinézetével, akár a róla szóló hírekkel, tehetségével, vagy minddel, azoknak ez a halál igenis nagyon tud fájni.

Nem véletlenül mondják, hogy a szerelem olyan, mint a drog, és nagyon nehéz kijönni belőle, ha eltaszítanak. Ennek kémiai alapja, bizonyítéka is van, a hormontermelés pont így működik, és ha nem kapod meg az adagodat (értsd, nem töltődsz fel egy friss pletykából, lesifotóból, új filmből/klipből), akkor elvonási tüneteid lesznek. Természetes úton olyan 1,5-2 év, mire egyébkén tis kiürül, és a tinilányok lecserélik a posztereiket valaki másra. Na de ha a rajongásod tárgya egyszer csak pl. öngyilkos lesz, ahogy a kérdező rávilágított, akkor az bizony pontosan olyan testi és lelki fájdalmat okoz, minta szíven szúrtak volna, mert szakítottak veled, és soha többé nem mehetsz az adott illető közelébe. Aztán mondd meg a hormontermelésednek, hogy légyszi most állj le, mert már nem aktuális a dolog. Nem, az emberi szervezet nem így működik, és a "leszokás" önmagában is nehéz, hát még ha konkrét gyászfolyamattal párosul... Nem véletlenül van az, hogy több világszintű híresség halála után előfordul, hogy rajongók is öngyilkosok lesznek, mert mély lelki bugyorba, depresszióba esnek, és nem akarnak tovább úgy élni, hogy az imádottjuk nincs már ezen a világon. Lehet ezt butaságnak minősíteni, kívülről nézve ostobaságnak tűnhet, de aki benne van és megéli, annak igenis fáj ez. Nagyon. Még évekkel vagy akár évtizedekkel később is, mert törést okozott az életükben, amit nem tudtak rendesen soha feldolgozni.

Például ezt a világsztároknak nem ártana szem előtt tartaniuk, amikor dönbtést hoznak a saját életükről, mert közvetve így akár felelősek lehetnek a tetteik miatt egy csomó más ember eseteges haláláért vagy öngyilkossági kísérletééért is.

Cipő. Kisvárdán nőtt fel,mint én. A zenéjét hallgattuk egész gyerekkorunkban. Rengeteget koncertezett Kisvárdán.

Nagyon megrázott,hogy nem fogadta el az új szivet,és inkább meghalt. Sokáig nem tudtam ésszel felfogni,hogy választhatta ezt.

Ugye nagyon rosszul lett,kómába esett,de a korábbi nyilatkozata miatt nem műtötték meg.

Szomorú. De ő művész volt,és azt vallotta,hogy idegen szívvel nem tudna élni.