Miért volt legalább élete egy részében minden rocksztár drogfüggő, és miért dicsekszik ezzel?

A zenész az egyik leginkább individualista foglalkozás. Minek vállaljanak felelősséget a társadalom felé? Nem politikusok, nem aktivisták, nem erkölcsi vagy szellemi vezetők. Azzal, hogy pusztán őszintén mesélnek az életükről a jót és rosszat is beleértve, de nem kampányolnak azért, hogy csináld utánuk, már többet és építőbb jellegűt tesznek, mint a többség.

Másrészt rengeteg köztük a traumatizált ember. Mire eljutottak a sikerig, rohadt sok megrázó dolog történt velük, - és közben is, Vince Neilnek meghalt rákban a kislánya pl. - amiket függőségekbe fojtottak.

Axl Rose-t csecsemőkorában megerőszakolták és később verte otthon a nevelőapja, mielőtt tizenévesen megszökött otthonról. Slash a szülei válása alatt és után kialakuló bizonytalan élethelyzetük miatt szorongó és szeretethiányos, önképzavaros lett. Nikki Sixx-nek kiskorában lelépett az apja, az anyja nem törődött vele, csak az új pasikat hajszolta, akik rendszeresen verték őt. Eminemet az anyja bántalmazta. Steven Tylert az iskolában bántalmazták. Kurt Cobain kiskorában szemtanúja volt egy öngyilkosságnak, a szülei a válásuk után elhanyagolták, az új családjukkal törődtek, nem vele, depressziós volt. Ozzy Osbourne-nak diszlexiája és egyéb tanulási nehézségei voltak, és a tanárai bántalmazták ezekért az iskolában. Marilyn Mansont molesztálta a nagyapja és bántalmazták az iskolában. A legtöbb 1990-es/2000-es években induló emo zenekar tagjait is terrorizálta a többi gyerek az iskolában.

Hát, engem pont azért vert az apám, mert őt is verték a szülei, a szüleit meg a nagyszüleit, szóval inkább ez az általános, mint annak a felismerése, hogy ami nekem rossz volt, azt nem teszem meg mással.

De egy transzgenerációs bántalmazási mintát ne vegyél egy lap alá azzal, hogy egy mentálisan beteg, sokszor önsértő, öngyilkos hajlamú ember drogokhoz menekül a traumái elől. Ahhoz, hogy valaki egy ilyenből kigyógyuljon, rengeteg akaraterővel és korrekt betegségtudattal, illetve megfelelő támogatással is ÉVEK kemény munkája szükséges. Akinek van pénze, és nem áll készen rá, hogy szembenézzen a problémáival, annak a drog egy egyszerűbben elérhető "tűzoltás". Akinek nincs, az inkább a környezete érzelmi vagy fizikai bántalmazásában éli ki magát; legyen az családi, párkapcsolati, iskolai vagy munkahelyi. Ne csináljunk úgy, mintha azok az emberek mind egészségesen, konstruktívan kezelnék a traumáikat, akikről nem tudjuk, hogy drogoznak vagy, akik nem drogoznak.

Elvégre az elmúlt 10-20 évben kezdett el a pszichológia fejlődni traumagondozás terén. Még a 90-es években is az volt a protokoll, hogy hülyévé gyógyszerezzük a pácienst, mesterséges boldogságbuborékot létrehozva, a probléma gyökerét elfelejtve. Az mivel előremutatóbb, hogy nem kokainnal tömik a beteget, hanem Prozaccal? Könnyű kívülről okoskodni.

"Másrészt vannak bizonyos széles körben elismert káros dolgok, mint pl a drog, keresztény, muszlim, ateista, amerikai, orosz vagx épp német azt hangoztatja, hogy ez elképesztően leépítés. Ennek figyelmen kívül hagyása huszonéves sztárként egy dolog, de hogy érett emberként sem vállalnak semmilyen felelősséget a társadalom felé."

És? Szerinte nem annyira káros és semmi nem tiltja, hogy ezt a véleményét ki is fejezze. Ha meg egyetlen sztár szava ennyire sokat ér, akkor inkább a szülőknek, pedagógusoknak, vezetőknek kéne elgondolkozniuk, vajon elég hatékony eszközöket választanak-e az értékeik átadására és a veszélyek megelőzésére.

Amúgy a legtöbb ember alapból nem vállal túl sok felelősséget a társadalom felé a lehetőségeihez képest. Te is, én is jótékonykodhatnánk valahol, ehelyett a GYK-n nyomatjuk a sehova sem vezető szellemi maszturbációt arról, hogy Eminem helyesen cselekszik-e vagy sem.