Vannak olyan kedvenc előadóid, akiket annyira szeretsz, hogy azt is elnézed nekik, ha néha ripacskodnak?
válasza:Hát nem, mert ha valakit ripacsnak tartasz, az azt jelenti hogy tehetségtelennek, műnek, hatásvadásznak tartod, tehát akkor mitől lenne a kedvenced? Ez paradox.
De van kedvenc előadóm, több is, és feltétel nélkül szeretem őket, azaz elnézek nekik bármit, mert nincs közöm az életükhöz. Elfogadom, hogy ők is emberek, hibázhatnak.
válasza:Kiről van szó?
A hibákat, ha nem annyira vészesek, akkor igen, de a ripacskodást már nem.
Nekem van néhány ilyen kedvencem, akiket nagyon szeretek, de tudom, hogy nem áll távol tőlük az erőltetett, eltúlzott színészkedés.
Révész Sanyi a Generálból, Piramisból. Nagyon szeretem a hangját, a zenéjét, nyilatkozataiban is szimpatikus, intelligens embernek tűnik. Előadásmódja azért sokszor átlép egy bizonyos határt, amikor kicsit affektálós, nyivákolós, túljátszott lesz.
Dolák-Saly Róbert. Nagyon jó hang, zseniális zeneszerző és előadó, egyedi humorral, világnézete hasonló az enyémhez. A L'art pour l'art-ban játszott figurái azonban, legyünk őszinték, mind egy kicsit erőltetett alakok, Boborján, Besenyő Anti bácsi, Naftalin, Leopold a porondmester...
Mick Jagger. Igazi rocklegenda, nem sorolom a kvalitásait, pedig nincs különösebben jó hangja, mégis óriási hatást gyakorolt a zenei ízlésre. Koncert közben vele is elszalad a ló, a showman-ség azért sokszor átmegy ripacskodásba.
De mindez, ahogy írtam, megbocsátható, legalábbis részemről.
válasza:Dolák-Saly karakterei szerintem abszolút nem erőltetettek, bár a többihez képest, mert amúgy mindegyik az, és pont ez a lényeg, hogy mind agyon van túlozva.
A kérdésre: Igen, elnézem. Miért ne lehet egy embert úgy kedvelni, hogy nem a 100%-a tetszik a munkásságának?
válasza:Amúgy, hogy példával éljek:
Andy Samberg - A munkássága felét tartom kb jónak, a másik fele nettó ripacskodás, ennek ellenére valamiért nem tudom nem kedvelni azt az embert. Talán a kisugárzása...
Omega - Sok remek pillanatuk volt (főleg a 70-es évek első felében, pl. az Éjszakai országút című album egy nagyon jó cucc, na meg a Nem tudom a neved) de olyan is, ami már eléggé a giccs kategória számomra, a 80-as évek végétől meg már kizárólag giccset gyártottak (az én mércém szerint), hogy őszinte legyek. Persze ez szubjektív. Lényeg a lényeg, attól még a kedvenceim között van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!