Valaki lektorálná nekem ezt a rövid 1500 leütéses szöveget?

Kezdjük ott, hogy kötőjelet használsz gondolatjel helyett... Ezt nem fogom kicserélgetni helyetted.

Ahol [szögletes zárójelben] kiegészítettem a szöveget, vagy kérdőjelet tettem, ott nem volt számomra egyértelmű, hogy mit akarsz mondani, vagy hogy miért azt a szót használtad, értelmetlennek tűnt a szövegrész.

Ezeket javaslom elolvasni:

[link]

[link]

- Sára, miért csinálod meg folyton, amit a boszorkány mond? - kérdezte sajnálkozva Balázs.

- Muszáj. Láttad mi lett Karcsival, aki nem engedelmeskedett neki! - válaszolt neki, miközben öntözte a virágokat.

- Kivel?

Parancsszóra megjelent előttük Károly összekötözve egy székkel, és úgy suhant el mellettük, mintha kerekeken menne.

- Ja[j], ne beszélj butaságokat Sára! - kiáltott utánuk[?], majd nekirepült a kerítésnek és elájult. Balázs mosolyogva rákacsintott, aztán elkomolyodott.

- Jó, én se akarom, hogy elbánjon velünk úgy, mint vele - nyugtatta Balázs tovább, aki a fűben feküdt és unalmában egy szalmaszálat rágott. - De mi mások vagyunk. Minket kedvel.

- Úgy gondolod? – csipkelődött Sára. - Péter is valami ilyesmit mondott.

- Péter? Milyen Péter?

Sára nem válaszolt, csak rámutatott az egyik fa tetejére, ahonnan [Péter] nem mert lemászni.

- Ugyan már! Ne hallgass Sárára, Balázs. Jól vagyok! - szólalt meg Peti és rákacsintott Balázsra.

- Látod? Nincs gond! - ásított Balázs és oldalára feküdt.

- Jól van! - kiáltott fel mérgében Sára. - Ha nem akartok megszökni velem, megszökök egyedül.

Balázs morgott egyet, de amikor látta, hogy komolyan gondolja, beleegyezett.

- Rendben, vessünk véget a boszorkány rémuralmának.

Balázs elővette a mobilját és tárcsázta szüleit. Ők pár óra múlva meg is érkeztek. Amikor megkérdezték a bébiszittert, hogy viselkedtek a gyerekek, csak ennyit válaszolt:

- Nagyon furcsán. Most elhitették Sárával, hogy boszorkány vagyok, csak, hogy megcsinálja helyettük a házi munkát.