Vélemény a sztorimról? Most dobtam össze. (wattpad)

Szar, mert most dobtad össze. Érződik rajta, hogy nincs átgondolva.

Egyrészt ez, másrészt nem látom, hogy ez merre akar menni...

Meg nem tudom, hogy most általában akartál valami katasztrófahelyzetet, amiben be kell zárkózni, vagy ennek a reaktorbalesetnek lesz-e folytatása a történetre nézve.

A fogalmazás egész jó, főleg a felvezetőnél: egyszerű és összetett mondatok jó ritmusban váltják egymást, gördülékenyen lehet olvasni.

Viszont a szereplőket ki kellene találni. A főszereplő (és a húga is) olyan, mint valami atomháborút túlélt, veterán róka, aki minden váratlan helyzetre azonnal fel van készülve: hidegvérrel elkezd cselekedni, agyalni, mint aki tudatosan képes félredobni az érzelmeit, amikor azok a leginkább elő akarnak törni. Még az erkölcs is kukába kerül: ha még nem fosztották ki a szomszédot, tegyük meg gyorsan mi. Mert alapvetően erről van szó.

Egy hétköznapi ember (pláne gyerek, kamasz) nem cselekedne így. Először fel sem fogja, mi van, dülledt szemekkel nézi az adást, csatornát vált, és amikor már bizonyos, hogy mindenütt ezt fuvolázzák, akkor kezd el kétségbe esni, hogy ez nem valami hülye tréfa, ezek tényleg komolyan mondják. De még akkor sem hiszi el igazán, átszól a szomszédnak, felhívja az ismerősöket meg fél rokonságot, kinéz az ablakon "kint vajon mi van?", emellett cselekedhet számos olyat is, amit az érzelmei vezérelnek, és nem is teljesen tudatosak, legkevésbé racionálisak (le-föl koslat, rágyújt, de a felénél elnyomja, eszik, leül; szereplőtől függ, kinek mi a habitusa). Ha meg gyerek, fiatal, nem is figyel a hírre, csak nyavalyog, hogy miért szakították meg a délutáni műsort. Aztán amikor az anyja hívja, elkezd tűnődni, hogy mi történhetett, de csak a maga éretlen szintjén.

"Hókuszpók és törpapa helyett egy pufók bácsi jelent meg a képernyőn."

Kisgyereknél oké volna. De akinek már van annyi értelme, hogy felismerje a helyzet jelentőségét, nem életszerű megemlítenie Hókuszpókot, Törppapát és a "pufók bácsi"-t, mivel elütnek a tárgytól, utóbbi pedig kifejezetten gyerekes megfogalmazás. Egy érett szereplő fejében a lényeg marad meg, legfeljebb annyit tud (vagy tart érdemesnek) felidézni, hogy épp a Hupikék törpikék volt műsoron (azért, hogy segítse a hallgató/olvasó beleélését a folyamatba).

Habár E/1, a főszereplő valójában két személy: a tapasztalt mesélő a jelenben, és a még tapasztalatlan fiatal énje a múltban. A mostani idézi fel az akkori emlékét, absztrakcióját. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha az akkori főszereplő még éretlen volt egy ilyen hír befogadására, akkor úgy kell a hírt (mint a történet megértéséhez szükséges információt) elbeszélni, hogy érződjön, azt csak jóval később, az eset után értette meg. Vagyis nem idézi, hanem csak beszámol arról, hogy mi lehetett benne, mivel nincs róla ennyire konkrét emléke. Ha viszont érett volt, és ilyen részletességgel emlékezik, akkor az emlékezésében nincs helye az éretlen, gyerekes megfogalmazásnak. Röviden: Az E/1 narrátor az emlékeiből táplálkozik, és ha az információadagolás szükségessé teszi, kiegészíti azt a tényekkel.

"Ilyenkor vagyok igazán büszke rá. Egyébként egy hisztis kis rinyagép, de ha a helyzet úgy kívánja, tud ő komoly lenni."

Itt van az a pont, ahol felmerül a kérdés: miért kell mindjárt a lecsóba csapni? Ahelyett, hogy bemutatnád, milyen a Nóri, amikor hisztis kis rinyagép. Nincs lehetőség megismerni a szereplők hétköznapi életét, mert éppen csak elindul a történet, mindenkinek S.O.S. üzemmódba kell váltania. Hiába mondja a főhős, hogy a húga ilyen meg ilyen, nehéz elhinni, hogy ezek hétköznapi emberek [akarnak lenni], mert én kapásból csak MacGyvereket látok. Fel kellene vezetni a történet úgy, hogy mire beüt a fő bonyodalom, a szereplőket már ismerjük valamennyire, mégpedig a cselekedeteikből, nem az alapján, hogy az egyik ezt gondolja a másikról, meg a narrátor mit gondol róluk. Egy vagy több fejezetet is lehet ennek szentelni, és ez neked is támpont ahhoz, hogy a kialakult jellemeik alapján tudd, a szereplőid hogyan cselekednek vészhelyzetben.

Elolvastam ezt a valamit.

Az egyik legnagyobb hiba, hogy semmi utalás nincs arra hol játszódik a történet. Annyi, hogy belváros nem elég. Minden városnak belvárosa, a legkisebbnek is. De feltételezzük, hogy Budapestre gondoltál.

A legfontosabb szabály az írásban, ha egy témáról akarok írni, akkor nagyon alaposan tanulmányozom. Nem vagyok valami nagy kémikus meg fizikus, de ha a paksi atomerőműbe olyan erejű robbanás történt, ami miatt Budapestre is elért a sugárzás, nincs az a mezei nyílászáró, ami megvédene a sugárzástól, bármivel zárod le.

Meg olyan mértékű robbanás után, ami BPet is elérte egyből elkezdték volna az evakuálást, nem vártak volna 72 órát, hogy sugárbeteg legyél (leírásból arra következtetek, hogy 3 napig lennének elzárva a lakásban).

Meg kicsit irreális az, hogy nemrég jelentették be a balesetet, de már felmerül bennetek, hogy nincsenek-e fosztogatók, akik a szomszédlakás kirabolták volna.

Tetszik. A szó ismétlésekre figyelj oda, illetve a párbeszédeknél ne csak kérdezte-válaszolta váltogassa egymást.

A macskát sajnáltam; nem lehetne, hogy ne haljon meg szegény? (gondolom az lesz a sorsa). Pl a házaspár távolléte alatt magukhoz vették a cicust. :'(

Nekem tetszik a történet. A szó ismétlésre jobban figyelj, meg a leírás/szereplők/helyszín ilyenek. Illetve szerintem ilyen "fiatal" gyerekek nem így reagálnának, és nem egyből a szomszédhoz mennének kaját lopni. Amúgy ezeket elnézve a fogalmazás és a sztori tetszik! Nem akarok itt kritizálni, mert én se írok sokkal jobban, de azért leírtam a véleményem.

// A cicával csinálj valamit, mert szerintem nem akar meghalni xd //

7:

A történet írás nem érzelmeken alapul. Lehet érzelmeken alapulót írni, csak, ha nincs a háttérben dollár ezreid, amivel felfuttatod magadat kamu értékelésekkel, stbvel, akkor soha senki nem fog olvasni.

8-nak igaza van.

Nemrég olvastam egy Alzheimer kórrol szóló regényt, mindig megszakította a cselekményt a filozófálás, az érdektelen elmélkedés, a jelentéktelen dolgokra való visszaemlékezés, alig bírtam elolvasni.

***

De van kivétel.

Például most olvastam egy könyvet, arról szól, hogy egy kislány a tesóval Magyarra költöznek, mert apuka beteg lesz, és a lányok hogyan fogadják el az új élethelyzetet. Szerintem elég jó. Van benne sok érzelmeken alapuló dolog, de nem szakítja meg a sztorit, viszi előre.

9:

Félreértesz. Nem arról beszélek, hogy ne legyenek érzelmek a sztoriban. Legyenek, mert pluszt add hozzá. Viszont ne a saját érzelmeid befolyásolják a sztori írását. Például az, hogy mi történik egy adott karakterrel, ne a saját érzelmeid irányítsák, mert te például szereted azt a karaktert vagy pedig gyűlölőd.