Ez a Harry Potter mániám mennyire normális?

44 vagyok és még mindig mániákus rajongó vagyok :)

Megszámolni sem tudom, hogy hányszor olvastam vagy láttam.

Szerintem teljesen normális, hogy van az embernek "mániája". Kinek a HP, kinek meg mondjuk az autók, vagy a tortadíszítés.

Sőt..!

Az én szememben azok az emberek a nem normálisak, amolyan "semmilyenek", akiknek nincs komoly, elmélyült érdeklődésük valami iránt, hanem csak úgy pörgetik a mindennapi mókuskereket.

11 évesen kaptam meg az első részt, imádtam az összes könyvet és a filmek is tetszenek a mai napig összességében. Ennek a sorozatnak a hatására kezdtem olvasni, azóta falom a könyveket (ahogy az időm engedi), és igen, sokszor érzem én is azt, hogy de jó lenne ott lenni, minden nehézséggel együtt. Még Voldemorttal vagy Bellatrixszal is szembeszállnék, csak ne abban éljek, amiben most. :D

N/20

Csak, hogy világos legyek: a Harry Potteren nőttem fel mint a generációm. És azt tapasztalom, hogy a személyiségemre akkor is nagy hatással vanvoltlesz ha már nen vagyok 10 éves hanem lassan 25 éves nagyfejű leszek. Tapasztalat, hogy másképp kezelek dolgokat, témákat mint a nem Harry Potter olvasók ez nem dicsekvésdi csak tapasztalat. Komolyabban vagy csak másképp de érezhetően veszek dolgokat, mint a családi, szülő gyermek, oktatási témák, tanulási témák. Toleránsabb is vagyok. Nem állítomm hogy a HP miatt de nem mondhatnám, hogy nincs hozzá köze.

Gondolj bele: gyerekek olvasták többségben a HP és a bölcsek kövét. Míg a HP és a halál ereklyéit már inkább fel őttek. Vajon miért? Azonkívül észrevehető ahogy egyre komolyodik a sztori. A Bölcsek köve egy varázsvilág (világon belüli világban) játszódik mint sok más gyerek vagy kamasz téma. De nem ártalmatlanban. Hanem krratívban. A Titkok kamrája sem ártalmatlanban hanem olykor ijesztőben, félthrilleresben ha érted. Az Azkabani fogoly már korrekt thrilleresben, egy cseppnyi, nem több de horrorisztikusban szinte. A Tűz serlege már komoly fantasyban, nem feledve az előzőket, a Főnix rendje már konoly fantasyban ami kissé nyomasztó, de izgalmas (alakul a világon belüli világ). A félvér herceg pedig mindezeket megtartva a legkevésbé sem ártalmatlan varázsvilágban játszódik, komoly élethalál harcban, már! És a Halál ereklyéiben az egész eddigi lényegült.

Nem utolsósorban annyi és olyan lélektani, társadalmi, és filozófiai kérdéseket fogalmaz meg a történet a maga módján ami a legtöbb érthető kritika ellenére is pótolhatatlan. Ez fontos. Az életem része lett, és marad is. Sajnálom azt akinek nem.

Én 15 évesen olvastam először és úgy a negyedik rész után azt kezdtem tervezgetni hogy megalapítm a magyar Roxfortot.De pénz híján csak álom maradt.

Azért még nem mondtam le róla teljesen.😊