Szerintetek milyen lett a könyvem?

4.fejezet- Úton a hegyre

Elköszöntem a megnentő lánytól és elindultam a hegyre. Elég erdős volt az út.

A bokorból előugrott egy őz, aki annyira megijesztett, hogy véletlen fejen szúrtam a kardommal.

Ekkor megjelent az őz gyereke is, aki nagyon sírt az anyjáért. Hoztam neki egy kis füvet rágcsának, de erre ő megharapott, ezért muszáj volt őt is megölni, de azért még eltemettem őket, hogy ne egyék meg a hullájukat a ragadozók. Indultam is tovább.

Már legalább 3 órája úton voltam, amikor is elfáradtam és éhes lettem. Leültem egy elrohadt fa törzsére és elővettem az tízóraimat. Volt ott minden. Jó kis kolbász meg szalonna. Szinte mindig kolbászt vagy szalonnát eszek reggelről, mivel ezek a tipikus magyar kaják, és ha nem eszek ilyeneket, akkor nem vagyok rendes magyar. Ezt még kis koromban mondta egy kopasz bácsi a kocsmában, aki mindig fekete bakancsot hordott fehér fűzővel. Mindig reggeltől a kocsmában ült, és jó kis történetei voltak a Kádár korszakról. Súlyos testi sértés miatt börtönbe került azóta. Miután befejeztem az ebédem, gondoltam kicsit ledőlök aludni. Aludtam vagy pár órát, szépeket álmondtam arról, hogy milyen jó lesz, ha egyszer megtanulom használni a kardom. Mikor felébredtem, egy kereskedő jött velem szembe. Elég fekete volt, de nem nézett ki rossz embernek.

Megszólalt:

- Csá tesa, mi a dörgés nálatok faszikám???

-Izéé....Hello.

Feleltem neki.

- Muta má nekem azt a dzsuker szerszámot öcsi, eskü nem lopom el.

-Tessék nézd meg, ha szeretnéd.

-Köcce tesa, huh de zsírkirály ez kard. Te! Nem akarod eladni nekem? Nagyon tutkó ajánlatom van számodra kiscsíra.

-Sajnálom ez nem eladó!! Kell ez a kard, hogy megmentsem vele Aincardot és legyőzzem vele a nagy démont.

-Mivaaa!? Miről nyomod nekem a vakert?! Na várjá csak, majd én megmutatom neked.

Gondoltam, hogy valami rossz környékről való, mint például Pálfalva vagy Baglyas egyik fele.

Ekkor elővett egy spanglit és meggyújtotta. A füstből katona alakok formálódtak ki.

-Murdeljétek meg a kiscsávót és vegyétek el a kardját!! - Üvöltötte.

Megpróbáltam harcolni, de hiába vagdostam a katonákat nem akartak fogyni egyszerűen.

Már azt hittem megint, hogy meghalok, ekkor megjelent valaki és levágta a fickó fejét.

Nem hittem a szememnek egy gyönyörű nő volt az. Szép nagy kerek mellei voltak, nagyobbak, mint a fejem. Persze, mint már sokan ő is felismerte nálom a szent kardot, és ő is leszólt, hogy milyen nyomorék vagyok vele. Elkezdtem faggatni őt a hegyi öreg bölcsről, aki megtanit a kard használatára. Elmosolyodott és hirtelen átváltozott egy öreg emberré. Azt hittem, hogy ott helyben kifolyik a szemem a helyéről. Ő csak mosolygott és ezt mondta:

-Én lennék az a mester akit keresel. Ha tényleg komolyan gondolod, akkor megtaníthatlak használni a kard erejét.

-Mindent belefogok adni, bírni fogom a kemény edzést.

Felsétáltunk a templomhoz, ahol már a portás várt minket. Találkoztam a mester másik tanítványával, aki lány volt. Igen ő tényleg igazi lány volt és egy loli. Elkészült az ebéd.

Töltött káposzta volt meg egy kis parasztos gulyás leves. Elég csípősnek találtam a levest, de az öreg tett még egy fél üveg erős pistát hozzá, hogy úgy egyem. Ebéd után kimentünk kardozni a templom elé. Ő a kezével hárította minden vágásomat. Úgy hasba vágott, hogy elhánytam magam.

Bementünk egy sátorba, ahol mindenféle gyógynövényt égettek és bekábultam a szagától. Látomásom volt. Találkoztam a kardom szellemével, aki azt mondta csak akkor adja át nekem az erejét, ha sikerül legyőznöm és megcsókolnom. Neki rontottam és elkezdődött a párbaj. Nagyos heves kardcsata volt, mindketten beleadtunk mindent. Kicsit hátrányban voltam, de a győzni akarásom vitt tovább. Az utolsó csapásnál mindkettőnk kardja eltörött. Gondoltam magamba, hogy no akkor itt most bunyó lesz és nem gondoltam rosszul. Neki futásból fejbe térdelt olyan szinten, hogy majdnem bekómásztam. Az volt a szerencsém, hogy alkaptam a szoknyájánál és sikerült magammmal rántanom a földre. Birkózni kezdtünk a földön. Mivel lány volt és elég jól is nézett ki merevedésem lett. Végül csak sikerült lebirkózni és megcsókolni őt. Finomak voltak az ajkai. Szerencsémre nem harapott belém, mikor megcsókoltam. Mindketten feláltunk, majd ezt mondta:

-Sikerült legyőznöd, ezért megérdemled a kard erejét. Add ide a kezed! -Mondta.

A kezünk egymáshoz ért, s éreztem ahogy az ereje a testembe áramlik. Elég bizsergető érzés volt.

Mikor magamhoz tértem tudtam, hogy ez nem álom volt. A kard is ragyogni kezdett, mikor elővettem a hüvelyéből. Aranysárga színű aura vette körül. Gondoltam kipróbálom. Az erdő fele fordultam és suhintottam vele egy nagyot. Kitört a kard ereje és akkora kráter keletkezett az erdő helyén, hogy csak lestem. Még a mester is csak tátott szájjal figyelt.

Este a vacsoránál átbeszéltük a történteket. Nem voltam valami jól, talán a sok harc miatt, de valószínűbb, hogy rendesen megdolgozott a gulyás leves ebédnél. Este miután a mester elaludt én és a mester tanítványa kimentünk a kertbe. Megkérdeztem a nevét. A neve Írisz volt. Sokat beszélgettünk az este és egy kis szaké is előkerült. Elég részegek voltunk, így hát megtörtént, aminek meg kellett. Reggel elég másnapos voltam.

Reggelire sült bacon volt, meg egy kis rántotta. Megreggeliztem, majd felpakoltam és indulni készültem. Elköszöntem a mestertől és Írisztől is. Útban le a hegyről arra gondoltam, hogy ezzel megléptem az első lépcsőfokot Aincard felszabadítása felé.

4.fejezet vége.