Könyvben mi a megfelelő tördelés az alábbi esetben?

Szerintem nincs erre általános szabály. Inkább attól függ, hogy a szereplő mennyire figyel oda. Képzeld el, amikor megy a tévé, de te csak egy-egy szófoszlányt hallasz meg: "egy ember meghalt, négyen súlyosan megsérültek, amikor..." fogalmad sincs, mi hangzott el előtte, de ha ez felkeltette az érdeklődésedet, onnantól kezdve figyelsz. Viszont még akkor sem minden szóra. Inkább feszülten várod, ami a legjobban érdekel a hírből, például mennyi idős volt a halott, férfi-e vagy nő. Ugyanígy ki kell találnod, miért is nézi a szereplőd a tévét, mire kíváncsi. Ha egy az egyben végigidézed a bemondót, az könnyen unalmassá válhat. A szereplőre kell koncentrálnod, az ő absztrakcióit éli át az olvasó is. Szépirodalmat elsősorban az élményért olvasunk, és nem az információért (arra ott a szakkönyv meg az újság).

A párbeszéd szóban benne van a "pár", vagyis dialógokat idézünk, a bemondó viszont reproduktív monológot ad elő, ráadásul nem is mint élő ember van jelen, hanem mint szimpla audiovizuális inger. Ezért nem is biztos, hogy gondolatjelek közé kell írni a szövegét. Elég, ha sima jelenidőre váltasz, és a gondolatjelekkel csak egy-egy közbevetést ejtesz meg, hamar ki fog derülni, hogy a bemondó hangját halljuk. Esetleg idézőjelbe is teheted, viszont ha túl sokat idézel, zavaróvá válhat, főleg ha még belső idézeteket is beleteszel (ha nagyon muszáj, »lúdlábakkal megoldható«). De inkább érdemes a lényegre összepontosítani, vagyis azokra a információkra, amik megragadnak a főszereplőben.