Írok egy fantasy történetet. Mi a véleményetek a kezdésről?

(Itt nem tudok dőlt betűtípussal írni, de ami jelen időben van, a lírai én akkori gondolatait tükrözi, ami múlt időben van, az a történet elmesélése. Remélem érthető.)

Amire kíváncsi lennék, hogy szerintetek ez egy olyan kezdés-e, ami felkelti az érdeklődést és arra késztet, hogy tovább olvasd?

Építő kritikát szívesen fogadok. Köszi ha elolvassátok.

,,Mivel a busz éppen előttem ment el - jellemzően -, gondoltam, inkább gyalogolok, mint hogy megvárjam a következőt. Bedugtam a fülesemet és zenét hallgatva elkezdtem sétálni a suli felé.

A harmadik sarok után megláttam közeledni egy cigarettázó srácot. Azonnal elfordítottam a fejem a fal irányába és nagy levegőt vettem, hogy ne kelljen belélegezni a füstöt, ha odaér.

Csakhogy a hideg téli levegő miatt elkezdtem köhögni, ráadásul mikor leguggoltam, hogy kivegyem a vizet a táskámból, kiesett a telefon a zsebemből.

Jól vagy? - hallottam meg mellőlem a srác hangját, amikor abbahagytam a köhögést.

Miután ittam a vízből, felnéztem rá. Te jó ég! Addig észre sem vettem, hogy mennyire helyes. Sőt, ő tipikusan az a srác, aki után kétszer is megfordul az ember az utcán.

Persze… - válaszoltam bambán, de ez valószínűleg csak reflex volt, inkább a szemeit figyeltem. Aztán összeszedtem magam - a francba, összetört a telefonom - állapítottam meg, miközben a srác megfogta a kezem és felhúzott.

Úristen, bocsánat, nem akartam… - kezdett el azonnal magyarázkodni, közben pedig összevissza hadonászott a kezeivel.

Ugyan már, nem a te hibád, én voltam béna.

Dehogynem, a cigifüst miatt volt, igaz?

Nem azért köhögtem, egyébként is meg vagyok fázva - mondtam - izé, bocs, most mennem kell suliba. Hát, öhm, köszi.

Ja, persze, igen, nekem is. Nincs mit - mondta zavartan.

Ezután olyan furcsa pillantással nézett rám, mintha gondolkozna valamin, éppen eldöntene magában valamit.

Egy kis habozás után elmosolyodott, majd ránézett a combomra. Ez most mi volt?

És elindult abba az irányba, ahová eredetileg tartott. Arra egy iskola sincs, most hova a fenébe megy?

Na jó, én ezt nem értem.

Kavarogtak bennem az érzések és a kérdések. Úgy döntöttem, a késés- és a telefonösszetörés-féle “megfognakölni" problémák megoldását későbbre halasztom, és inkább meglesem, hogy merre megy a srác.

Viszont ahogy visszafordultam, nem láttam senkit az utcában. Már épp újra elindultam volna, mikor a szemem sarkából megpillantottam valamit az egyik ház falán. Ez eddig nem volt itt, gondoltam.

Egy graffiti. Őszintén szólva, először nem tudtam kinézni, hogy mit ábrázol. Aztán egy kicsit meglepődtem, mikor felismertem benne saját magamat. És azzal a lendülettel a falfestmény el is tűnt.

Valaki magyarázza már el, hogy most mi a franc történt?!"