Mi a véleményetek erről a wattpados könyvről? Megéri folytatni?

Nem tudom, de nem hiszem hogy leírás alapján kell könyvet írni, mert más úgy mondja. Én az írásból azt érzem hogy erőltetett, céltalan. Mintha csak azért készülne mert menő a történetírás és te is ki akarod próbálni magad. De nem tudsz mit leírni, így veszel sablon dolgokat amik népszerűek és egybe próbálod vegyíteni különböző dolgokkal. Csak ettől az egész szétesik. Van egy mondvacsinált történet ami elindul valahonnan (megnyertek egy verseny, elutaznak külföldre, én meg azt hittem erről szól majd), erre leragad annál hogy kihívásokat írnak.

Közben meg is bántam hogy visszaolvastam, mert én csalódásnak érzem hogy egy lány így képes fogalmazni, mint: "pont nem érdekel", "dikk ez bekattant", "büdös és leprás víz", "gyökér juci néni", "baromság, hülye ötlet", "gipszben rohad", "köcsög takarító néni". Érthető hogy megvan az a korosztály ahol ezek a viccesnek szánt beszólások nagyon menők, és te pont ilyen közegben élsz ahol naponta hallod őket, de szerintem irtó sötét és bunkó. Nyilván nem az én korosztályomnak szól a történet és valaki még azonosulni is tud vele, de... na mindegy. Ez csak ilyen megjegyzés volt, hogy milyen élmény olvasni.

Nem fogom azt mondani hogy akinek nem megy az ne erőltesse, vagy ha nincs ötlete akkor ne írjon. Próbálkozásnak ez biztos jó, de mivel én nem írok ezért nem fogom megmondani hogy hogy kell írni. Véleményt kértél, az véleményem az hogy te is tisztában lehetsz azzal hogy nem tudsz még mit írni, és jól megfogalmazni, de nem akarsz kimaradni a trendből, hogy az utóbbi években a történetírás lett felkapott és mindenki híres, népszerű akar lenni belőle.

Nekem van egy adott fogalmazási stílusom ahogy válaszokat írok különböző problémákra, főleg itt az oldalon (több, mint 140 ezer választ írtam 8 év alatt). Tipikus, van hogy felismerik anélkül hogy köthető lenne a százalékhoz, mert ugyanazok a szófordulatok, stb... Egy időben mondták hogy akár könyvet is írhatnék ha már itt fosom a szót oldalakon át. Aztán egyszer leültem, kitaláltam hogy miről szól, majd írtam két sort valahogy és rájöttem hogy nem megy. Mert a könyvíráshoz fantázia és készség kell, ami nekem nincs. Ha kipattan a fejemből egy gondolatsor azt leírom, mint itt, de nem tudok nem létező dolgokról mit írni, ezért nem is erőlködök vele. Ez pedig önreflexióként mondom, hogy képes-e vagy felméri hogy az amit akarsz az milyen szinte áll ahhoz amit tudsz. Jót írni akarni nagyon könnyű, de azt a jót megírni lehet nehéz vagy nem is megy.

Először is köszönöm a kritikát! igyekszek figyelembe venni, és kijavítani a hibákat.Van egy vázlatom, egy másik történetről. Talán ezt valamivel jobbnak tartom az előzőnél. Erre milyen kritikát tudnál írni?

[link]

Szerintem a második teljesen korrekt. Van benne 4-5 félreütött betű, igényesebb ha kijavítod. Illetve ami engem kizökkent a történet beleéléséből, az a párbeszéd. Mindig olyan mintha egy mai korban történő vitáról szólna (meg sem lepődöm [azon hogy ilyen vagy]). Az elején kifinomultan indul, uralkodót meg rangos szereplőket említ, majd a veszekedés megint lemegy kicsit bunkóba-flegmába. Pedig akit kifinomultan nevelnek, az a stílusában is hordozza ezt, szerintem még akkor is ha egy 15-17 éves lázadó tini.

Mondok egy példát: egyszer egy egyházi iskola mellett mentem el, az udvaron 7-8 év körüli gyerekek fogócskáztak. És nem azt mondta a másiknak hogy "engedj el!", vagy "hagyjál békén!" (vagy még durvábban akár káromkodva), hanem azt mondta hogy "ereszd el a karomat!". És ez a fülnek egy szokatlanul lágy mondat, mert nem szoktunk így beszélni. És mégis hordoz magában egyfajta stílust és neveltetést, hogyan nyilvánul meg egy kisgyerek.