Szerintetek ez jo prologus? Vagy hogy fejezzem be? Az elso reszt szeretnem ugy megirni hogy par nappal ezelott irodik es azt hogy oldjam meg?

"De ne ugorjunk nagyon előre..."

Itt a lényeg, ami elárulja, hogy erre, mint prológusra nincs szükség. Semmi olyan információt nem közöl, ami nélkül ne lehetne elkezdeni a történetet. Mindamellett rövid is, akár az első fejezet első bekezdéseként is itt állhatna, bár annak sem volna nyerő.

Kezdd el inkább az első fejezettel: indíts cselekménnyel, mutasd be a szituációt, mi ellen nem lehetett semmit sem tenni. A történet folyamán majd kibontakoznak a megoldatlan ügyek. Az meg, hogy a lány valójában mennyire rejtélyes, majd a cselekedetei meghatározzák. Mert hogy hiányt érez, magatehetetlen és magányos, az a legtöbb embernek hasonlóképpen fáj, ebben semmi extra nincsen. Ahhoz, hogy együtt lehessen érezni a szereplővel, konkrétumokra lenne szükség, amiket azonnal fel is lehet tárni egy fejezetben, prológus nélkül. Ha a történet megértéséhez fontos háttér-információkat nem lehet másképpen előadni, akkor érdemes prológust írni, de egyébként fölösleges.

"Minden azon a bizonyos estén kezdődött..."

Ez a mondat egyike a tíz legklisésebb kezdőmondatnak, én biztosan megváltoztatnám.

"a hiány, mely felemészt. A tény, hogy nem tehettem ellene semmit egyszerűen felfoghatatlanul fáj. Fáj, hogy senki nem volt mellettem. Hogy senki nem kérdezte meg egyáltalán hogy érzem magam. A mai napig ha visszagondolok összeszorul a torkom."

Rögtön az elején szenvedünk és vergődünk. Ez hasznos is lehet, hiszen rögtön be lehet lőni, hogy ezt egy kamaszlány írta kamaszlányoknak és tovább lehet ugrani, ha nem érdekel. Viszont nagyon klisés, a szenvedő kamaszlány unalmas, csak egy csoport fogja élvezni, akiktől komoly kritikát nem fogsz kapni, hamis dicséretet viszont igen, így fejlődésre nem nagyon lesz lehetőséged. Ráadásul ha ezzel indítanád az első fejezetet, rájönnél, hogy prológusra az esetek nagy részében nincs szükség, csak valamiért divattá vált.

"De ne ugorjunk nagyon előre mert a lényeget még nem tudjátok... Hogy ki vagyok én? Brooklyn Darkness. Egy lány rengeteg rejtéllyel és megoldatlan üggyel."

A főszereplő elég neve klisés. Darkness... mennyi az esélye annak, hogy valakit tényleg így hívnak? Becenévnek még elmenne. Ráadásul nagyon unalmas, hogy mindenki így mutatja be a főszereplőt: ja igen, a nevem XY. Keress valami más módot: mutassa be valaki más, derüljön ki több apró részletből, először csak a keresztneve, aztán, akár egy fejezettel később is, a vezetékneve. Viszont ne felejtsd el leírni, hogy néz ki! Ezt sem kell egyszerre, az elején jöhet egy barna hajtincs, később egy zöld szempár, aztán a sportolástól karcsú alak satöbbi. A környezetet se felejtsd el ábrázolni: hol járkálnak, milyen a lakásuk, szobájuk, milyen a park, ahol találkoznak és egyebek.

Szerinted hagyd a fenébe ezt a prológust, kezdd rögtön a történettel, közzététel előtt futtass le rajta egy helyesírás-ellenőrzést, a fejezetek legyenek hosszabbak két A4-es oldalnál (bár neked kell érezned, hol a logikai határ) és akkor újra megnézzük. Egy egész fejezetről könnyebb kritikát mondani és egy hosszabb szöveggel talán több embert tudsz meggyőzni.